Gegő Elek

Földműves családban született, apja Gegő József, anyja Balázs Zsuzsanna. Középiskolai tanulmányait Csíksomlyón a ferenceseknél végezte 1826. szeptember 16-án Szakolcán Nicefor néven belépett a ferences rendbe. Noviciátusát a Pozsony megyei Malackán töltötte, a bölcsészetet és a teológiát Székesfehérváron, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte. 1829-ben Székesfehérváron szentelték pappá. 1831-ben Pozsonyban volt hitszónok. Czuczor Gergely barátjaként és Széchenyi István híveként nyomon követte az országban zajló változásokat. 1832-ben Pestre került, ahol nagy hatású hitszókként vált ismerté, illetve az Angolkisasszonyok Intézetének tanára lett. Modern pedagógiai elvei voltak, prédikációiban nemcsak a hit dolgairól tanított, hanem az emberi élet szinte minden területéről beszélt. Az apácáknál a magyar nyelvet és a magyar történelmet oktatta, kutatásaival országos hírnévre tett szert.

1837-ben szókimondása miatt a Habsburg-barát egyházi vezetés Pestről Szombathelyre helyezte. Szombathelyen főleg történelmi tárgyú írásai jelentek meg, valamint elkezdett törökül tanulni egy később tervezett úthoz. A keleti nyelvek megtanulása végett Konstantinápolyba akart menni, azonban Odesszát jelölték ki számára, amivel nem értett egyet. Emiatt elhagyta a ferences rendet, gróf Zichy Bódog udvari káplánjaként a veszprémi egyházmegyei világi papjai közé lépett. 1844. évi országgyűlés idején nagy feltűnést keltettek magyar nyelven mondott szentbeszédei. Fiatalon, torokgyík következében hunyt el.

Kezdetben matematikai, földrajzi munkákat fordított magyarra, melyekből sajnos kevés maradt az utókorra. Ő volt az első, aki tudományos kutatást végzett a csángók között. 1836-ban a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával járt Moldvában és Bukovinában. Útja során, amely mindössze 3 hétig tartott feltérképezte, a csángók néprajzát, rendkívül értékes megfigyeléseket tett múltjukkal és nyelvükkel kapcsolatban. Megkülönböztette a székelyeket és a csángókat. Sok segítséget kapott a Tatroson szolgáló Pap Sándor plébánostól, többek között az 1648-ból származó Bandulovics Márk bosnyák ferences, moldvai püspök egyházlátogatási jegyzőkönyveinek (Codex Bandinus) a felfedezését is neki köszönhetjük. Gyűjtőmunkája végeztével 1837 júniusában 124 lapnyi anyagot terjesztett az Akadémia elé. 1838-ban Budán megjelent A? moldvai magyar telepekről című könyve az első olyan mű, amely teljes egészében a csángókkal foglalkozott. Székely szavakat gyűjtött a Magyar Tudományos Akadémia tájszótárához. 10 műve elkallódott, illetve lappang. Kéziratait a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Rendszeresen publikált a Tudományos Gyűjtemény, a Társalkodó, a Tudományos Tár, a Hasznos Mulatságok, és a Regélő című periodikák hasábjain.

A Magyar Tudományos Akadémia felfigyelt áldozatos tevékenységére. Perger János rendes tag már 1834-ben levelező taggá ajánlotta, azonban 1 hiányzó szavazat miatt csak a következő esztendőben, 1835. szeptember 14-én választották meg.

Fő művei: Tisztelet koszorú. Költemények. Pozsony, 1830., Értekezés a moldvai magyarokról. Pozsony, 1831.; Erkölcsi beszédek. I-IV. Pest, 1832-34.; Ünnepi beszédek 1832-1836. Pest, 1832-36.; Magyarország története. Pest, 1833.; Magyarország rövid földleírása. Pest, 1834.; Nyelvtudomány. Pest, 1834.; A? moldvai magyar telepekről. Buda, 1838., reprint kiad. Zsoldos Attila utószavával. Bp., 1987.; Népoktató új esztendei ajándék a köznép számára [1840]. Kiad. D. Mátai Mária. Bp., 1997.

Róla szóló irodalom: D. Mátai Mária: Egy elfelejtett reformkori magyar tudós. Gegő Elek. Bp., 1976.; D. Mátai Mária: Gegő Elek. Bp., 1990.