Gévay Antal

Tanulmányainak befejezése után gróf Széchenyi Pál családjánál lett nevelő, 1827-től a bécsi udvari könyvtár segédőreként dolgozott. tisztje, 1840-től udvari levéltárnokká nevezték ki a császári és királyi titkos házi, udvari és állami levéltárban. Az állást a főkancellárnak köszönhette. Időközben Győr és Komárom megyék táblabírájaként tevékenykedett. 1842-ben egy veszélyes betegség megtámadta a gégéjét, ennek következtében hangját elvesztette és visszavonult a közélettől.

Már az 1830-as évek elején a perzsa, török és magyar nyelvek összehasonlításával foglalkozott. Célul tűzte ki, hogy a diplomáciai iratok és a követségek emlékiratainak segítségével feltárja a kevésbé ismert török-magyar kort. Ennek érdekében számos forráskiadványt jelentetett meg. A magyar történelemre vonatkozó cikkeket és okleveleket tett közzé a bécsi Literarischen Jahrbücherben, a Tudományos Gyűjteményben és a Tudományos Tárban, a Régi Magyar Nyelvemlékekben ismertette a Huszita-bibliát is tartalmazó bécsi kódexet. Ő találta meg először Szerémi Györgynek a mohácsi vésszel foglalkozó, elveszettnek hitt kéziratát. Több műve kéziratban maradt, mint például a mohácsi csata közvetlen következményeit bemutató oklevélgyűjteménye.

A Magyar Tudományos Akadémia 1831. február 17-én választotta levelező tagjává. 1832-ben ígéretet tett, hogy a testületet élete végégi 50 forinttal támogatja.

Fő művei: Legatio Jo. Hoberdanacz et Sigismundi Weichselberger ad Suleimannum I. imp. turc. 1518. Wien, 1834.; Az 1625. május 26. költ gyarmati békekötés czikkelyei deákul, magyarul és törökül. Bécs, 1837.; Az 1627-ki szept. 13. költ szőnyi békekötés czikkelyei deákul, magyarul és törökül. Bécs, 1837.; Urkunden und Actenstücke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Oesterreich und der Pforte im XVI. und XVII. Jahrhundert. I-III. Wien, 1838-41.; A budai pasák. Pest, 1841.; Itinerar Kaiser Ferdinands I. 1521-1564. Wien, 1843.

Róla szóló irodalom: Gévay Antal emlékezete. MTA Évkönyvei, 1845-47 [1860]; Rexa Dezső: Gévay Antal irodalmi munkásságához. Irodalomtörténeti Közlemények, 1901.