Érdeklődését meghatározta, hogy édesapja honvédszázadosként harcolt az 1848-49-es szabadságharcban. 1891-93 között a budapesti műegyetem gépészmérnök hallgatója volt. 1893-ban önkéntesként belépett a hadseregbe, 1895-től hivatásos tiszt, 1910-től százados. Az I. világháborúban századosként, 1916-tól őrnagyként szolgált, végül a 255. nehéz honvédtüzérezred parancsnoka volt. 1919-ben Szegeden a Nemzeti Hadsereg fővezérségén tüzér előadó. 1920-21-ben a magyar hadtörténelem megbízott előadójaként oktatott a debreceni egyetemen. 1920-tól ezredes, 1921-26-ban csoportigazgató a budapesti Hadtörténeti Levéltárban. 1927-ben nyugdíjazták. 1922 és 1943 között a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztését irányította. A Pilch Jenő ? Gyalókay Jenő ? Markó Árpád neveivel fémjelzett katonatudósi triásznak fő szerepe volt a 20. század első fele magyar hadtörténet-tudományának megújításában, korszerűsítésében, melynek hatása napjaink hadtudományában, különösen a hadtörténetírásban is érezhető.
Főként 15-19. századi magyar hadtörténelemmel foglalkozott. A források felhasználása mellett az eseményekre a katona szemével tudott tekinteni, igyekezett rekonstruálni a háttérben zajló eseményeket, nagy hangsúlyt fektetett a logisztikai kérdésekre. Részletesen és mindenre kiterjedően elemezte a mohácsi csatát, alapvető hadtörténelmi tanulmányai jelentek meg az 1848-1849-es szabadságharc hadmozdulataival kapcsolatban. Megírta az 1849. évi téli orosz intervenció, majd az 1849-es nyári erdélyi hadjárat történetét. Kutatásai során felhasználta a saját birtokában lévő forrásanyagot.
A Magyar Tudományos Akadémia 1926. május 6-án levelező, 1936. május 14-én rendes tagjává választották. A debreceni ütközetről. (1849. augusztus 2.) című székfoglalóját 1926. október 18-án, A besztercei hadosztály harcai 1849 nyarán címűt 1937. január 11-én tartotta meg. Az olasz katonai építészeti intézet tiszteletbeli tagjai sorába emelte.
Fő művei: Bihar vármegye és az utolsó nemesi insurrectio. Nagyvárad, 1902.; Nagyvárad ostroma 1660-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 1911.; Az erdélyi hadsereg az oroszok betörése idején, 1849. jún. 19. Történelmi Szemle, 1915.; Albisi Zólyomi Dávid. Századok, 1917.; A magyar nemesinsurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig. Századok, 1925.; A háromszéki hadjárat, 1849. július 16-24. Hadtörténelmi Közlemények, 1922-23.; A magyar nemesinsurrectio 1805-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1925.; A mohácsi csata. In: Mohácsi Emlékkönyv. Szerk.: Lukinich Imre. Bp., 1926.; A debreceni ütközetről. Hadtörténelmi Közlemények, 1927.; A biharmegyei hadjárat 1604-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1928.; Bethlen Gábor mint hadvezér. Hadtörténelmi Közlemények, 1929.; Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása 1849 tavaszán. Bp., 1931.; A segesvári ütközet (1849. július 31.) Hadtörténelmi Közlemények, 1932.; A magyar katona. I-II. Társszerzők: Berkó István, Pilch Jenő. Bp., 1933.; A besztercei hadosztály harcai 1849 nyarán. Hadtörténelmi Közlemények, 1937.; Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán. Bp., 1938.; Mátyás király a hadszervező és hadvezér. In: Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940.; Végvár és csatatér. In: Magyar művelődéstörténet. III. Bp., 1941., reprint kiad. Szekszárd, 1991., 1993.; A váradi vár. Hadtörténelmi Közlemények, 1942.
