Gyóni Mátyás

Nagybátyja Gyóni Géza költő volt. 1932-34-ben a pécsi egyetem soproni evangélikus hittudományi karának hallgatója, 1935-39-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen tanult. 1938-ban görög-latin szakos tanári, 1940-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1937-ben ösztöndíjjal a müncheni egyetemen tanult, 1941-ben a bécsi gr. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet tagjaként kutatott Bécsben.

1939-41-ben az aszódi gimnázium helyettes, 1941-ben rendes tanára volt, de a középiskolai oktatás nem jelentett törést tudományos pályafutásában. 1942-49-ben a Magyar Történettudományi Intézet beosztott intézeti tanára, egyidejűleg 1942-45-ben a budapesti egyetemen görög filológiai intézetében díjtalan tanársegéd. 1944. októberétől katona, 1945. áprilisa és augusztusa között szovjet hadifogságban volt. 1944-től a budapesti egyetemen 'A közép-görög filológia, különös tekintettel Bizánc és a délkelet-európai népek kapcsolataira' című tárgykör magántanára, 1945-től fizetéstelen adjunktusa volt. 1948-tól intézeti tanár a görög filológiai intézetben, 1953-tól a középkori egyetemes történelem tanszékvezető docense, 1954-től egyetemi tanára. 1948-49-ben a római magyar akadémia vendégtanáraként oktatott. A sztalinizálódó egyetemi oktatás ideológiai üldözései idején vallásossága miatt célponttá vált, s ennek hatására öngyilkosságot követett el.

Klasszika-filológusnak indult, de Moravcsik Gyula irányítása mellett bizantinológus, a középkori történelembe nyúló késő ókor tanulmányozója lett. Doktori disszertációja (Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében) komoly elismerést váltott ki szakmai körökben. Tudományos munkásságát az alaposság jellemezte. Jártas volt a szakirodalomban, páratlan nyelvérzékének köszönhetően fel tudta mérni a források értékét és hitelességét. Úrrá tudott lenni a bizánci források zűrzavarosságán, ki tudta hámozni a valóságot a középkori szerzők sablonos fordulataiból, archaizáló megfogalmazásaiból. Sokat foglalkozott a középkori román történet bizánci kútfőivel, ezeket a józan politikai ítélőképességgel elemezte. 1949-től a prágai Byzantinoslavica című folyóirat magyar referense volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1948. július 2-án választotta levelező tagjává. A kievi ősévkönyv volochjai című székfoglaló előadása 1949. november 28-án hangzott el.

Fő művei: Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében. Bp., 1938.; Kalizok, kazárok, kabarok, magyarok. Magyar Nyelv, 1938.; A paristrioni 'államalakulatok' etnikai jellege. Bp., 1942., németül: Bp., 1943.; A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. Bp., 1943.; Kekaumenos művei mint a román történet forrásai. Bp., 1944., franciául: Revue d'Histoire Comparée, 1945.; A keleti egyház jelentkezése a Temes vidékén Szent István korában. Magyar Nyelv, 1946., franciául: Revue d'Histoire Comparée, 1947.; Skylitz?s et les Vlaques. Revue d'Histoire Comparée, 1947.; Les volochs des Annales primitives de Kiev. Études Slaves et Roumaines, 1949.; A balkánfélszigeti vláchok kétlegelős pásztorkodása a középkorban. MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei, 1951. franciául: Byzantinoslavica, 1951.; A román történet bizánci forrásai. MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei, 1954., franciául: Acta Antiqua, 1954.; A 'harcos szentek" legendatípusának változatai az óizlandi irodalomban. Antik Tanulmányok, 1955., franciául: Acta Antiqua, 1956.

Róla szóló irodalom: Borzsák István: Gyóni Mátyás (1913-1955). Századok, 1955.; Harmatta János: Gyóni Mátyás. Antik Tanulmányok, 1956.; Gyóni Mátyás irodalmi munkássága. Összeáll.: Moravcsik Gyula. Antik Tanulmányok, 1956.; I. Tóth Zoltán: Gyóni Mátyás. Magyar Tudomány, 1956.; Moravcsik Gyula: Gyóni Mátyás emlékezete. MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei, 1956.; Komjáthy Miklós: 'Anima naturaliter Christiana.' Emlékezés Gyóni Mátyásra. Diakonia, 1981.; Hadrovics László: Emlékezés Gyóni Mátyásra. Europa. 3. Annales, 1998.