Holub József

Édesapja, Holub János polgári iskolai tanár volt, aki Szekszárdon kapott munkát, ezért a család a városban telepedett le. Jeles érettségije után a fővárosban folytatta tanulmányait. 1908-ban az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen 1908-ban történelem-latin szakos tanári, 1910-ben bölcsészdoktori, 1920-ban államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1909-23-ban a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának, majd kézirattárának tisztviselőjeként dolgozott. 1920-tól a diplomatika magántanára lett a budapesti egyetemen. 1923-24-ben a pécsi egyetem bölcsészettudományi karán a magyar történelem nyilvános rendkívüli, 1924 és 1938 között nyilvános rendes tanára volt. 1929 és 1930 között a kar dékánjaként az intézményt irányította. 1938-49-ben a jog- és államtudományi karon a magyar alkotmány- és jogtörténet nyilvános rendes tanára, 1949-52-ben az általános jogtörténet tanára volt. 1943-44-ben a kar dékánságával, 1944-45-ben a rektorságával bízták meg. A világégés idején komoly erőfeszítéseket végzett azért, hogy megakadályozza az egyetem kitelepítését Németországba. 1952-ben méltatlanul nyugdíjazták.

A levéltárosi pályakezdés és negyedszázados tanári működése meghatározta tudományos munkásságát. Levéltárosként Tagányi Károllyal került kapcsolatba, akit mesterének tekintett. Tőle tanulta meg az adatok tiszteletét. Fiatalon fogott hozzá Zala megye történetének megírásához, az 1929-ben megjelent első (és sajnos egyetlen) kötet a két évtizedes kutatómunka gyümölcse lett. Feldolgozta a megyei és az egyházi közigazgatás történetét. A mű a helytörténetírás szép példája. Alapkutatásokat végzett: lement a legkisebb közösségekig, helységekig, sőt a családokig. Felelevenítette a Mohács előtti magyar élet egyik már-már elveszettnek hitt szegmensét. Ugyanez a tendencia figyelhető meg alkotmány- és jogtörténeti munkájában, sajnos ebből is csak egy kötet jelenhetett meg. A kutatás során 'melléktermékként' számos tanulmány került ki a kezei közül. Ezekben a fő- és alispán viszonyának jogi természetét, a végrendeleti jogot, a fiúsítást, a leánynegyedet, és számos más jelentős problémát tárgyalt. 191424-ben Áldásy Antallal együtt a Turul című segédtudományi folyóiratot, 1936-44-ben a Tolna vármegye múltjából című sorozatot szerkesztette.

A Magyar Tudományos Akadémia 1923. május 11-én levelező, 1945. május 30-án rendes tagjává választotta. Végrendeleti jogunk kialakulása című székfoglalója 1925. március 16-án, A reprezentáció középkori alkotmányunkban című 1946. október 21-én hangzott el. Az Akadémia átszervezésekor 1949. október 31-én a tanácskozó tagok közé sorolták, rendes tagságának visszaállítására 1989. május 9-én került sor. 1920-tól a Szent István Akadémia rendes tagja volt. 1914-24 között betöltötte a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat jegyzői tisztségét. Tiszteletbeli tagja volt, a Magyar  Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének. A párizsi Société d'Histoire du Droit tagjai közé választotta.

Fő művei: Istvánffy Miklós Históriája hadtörténelmi szempontból. Szekszárd, 1909.; A tolnai reformáció történetének vázlata. Szekszárd, 1911.; A halálesetre szóló ajándékozások régi jogunkban. Bp., 1920.; Az életkor szerepe középkori jogunkban és az 'időlátott levelek'. Bp., 1922.; A fiúsításról. Bp., 1925.; A leánynegyedről. Bp., 1928.; Zala megye története a középkorban. I. Pécs, 1929.; Néhány kérdés a leánynegyed köréből. Bp., 1936.; A királyi vármegyék eredete. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. II. Szerk.: Serédy Jusztinián. Bp., 1938.; Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. Pécs, 1943.; A magyar alkotmánytörténelem vázlata. I-II. Pécs, 1943-44.; Az egyházi nemesek jogállása a középkorban. Bp., 1947.; Ete város története. Történeti Statisztikai Közlemények, 1958.; Pécs város pecsétjei. Pécs, 1958.; Zalaegerszeg régi pecsétei. A Göcseji Múzeum Közleményei, 1960.; Zala megye középkori vízrajza. Zalaegerszeg, 1963.

Róla szóló irodalom: Komjáthy Miklós: Holub József. Levéltári Közlemények, 1962.; Csizmadia Andor: A jogtörténeti oktatás a Pécsi Tudományegyetemen a két világháború között. Kérészy Zoltán és Holub József munkássága. Jubileumi tanulmányok a pécsi egyetem történetéből. Szerk.: Csizmadia Andor. Pécs, 1967.; Dr. Holub József és dr. Irk Albert pécsi professzorok munkássága. Szerk. Ádám Antal. Pécs, 1986.; Szabó Csaba: Holub József monográfiája Zala vármegye középkori történetéről. Honismeret, 1987.; Kajtár István: Holub József emlékezete. Baranya, 1990.; Delacasse Krisztina: Holub József, a jogtörténész. Baranya, 1996-1997.