Hornyik János

A Hornyik család nem volt tősgyökeres kecskeméti nemzetség, ősei a XVIII. század első felében érkeztek a városba. Édesapja jó módú iparos volt, János fiát tudományos pályára szánta. Elemi iskoláit kiváló eredménnyel végezte, majd a piaristákhoz került. 1829-32-ben a pesti egyetemen tanult. Stúdiumait azonban betegsége miatt nem tudta befejezni. Kecskeméten keresett állást. 1834-től a városi ügyészi és jegyzői hivatal írnoka, 1842-től helyettes levéltárnok, 1844-től aljegyző és levéltárnok, 1848-51-ben a város főjegyzője, 1851-től a kecskeméti járásbíróság ülnöke, 1856-tól ismét levéltárnok, 1861-ben, majd 1862-71-ben újra a város főjegyzője, 1871-től tiszteletbeli főjegyzője.

Kecskemét történetére vonatkozó kutatásai alapvető jelentőségűek. Az egyetemen Horváth István előadásai gyakoroltak rá nagy hatást, de Katona József személyisége is rányomta bélyegét a pályafutására. Minden erejét Kecskemét és környékének múltjának megismerésére fordította. Feljegyezte a különböző szóbeli hagyományokat, előszeretettel fordult a tanúvallomások felé. Amikor a főjegyzői hivatalhoz került, megnyíltak előtte a levéltári források. A levéltárról akkor sem mondott le, amikor 1844-ben aljegyzővé választották. A levéltárat rendezte, igaz a munkálatokat főként autodidakta módon folytatta. Az iratok között fellelt török forrásokat Bécsbe küldte, ahol kivonatolták őket. 1851-ben a Magyar Tudományos Akadémia a hódoltság történetére vonatkozó források összegyűjtése mellett döntött, a kecskemétieket érintő kútfők vonatkozásában Hornyik volt az illetékes. A tudományos életbe a mohácsi vészig terjedő időszakot feldolgozó művével robbant be. Később figyelme a török korra irányult, felfigyelt arra, hogy ugyanannak a területnek egyszerre két földesura volt. Részletesen elemezte a művelődési és a vallási viszonyokat. A Kecskemét története című könyve sokkal többet jelentett, valójában az Alföld históriáját vette górcső alá. Feldolgozta Pusztaszer birtokviszonyait.

Madarassy Lászlóval közösen indította meg a Kecskeméti Lapokat, amelyben a különböző ismereteket kívánta terjeszteni. Megfogalmazta, hogy a politikai küzdelmek háttérbe szorításával a társadalmi fejlődést kell inkább előtérbe helyezni. Újságjában olyan közéleti kérdésekkel foglalkozott, mint a közművelődés és a közoktatás. A múltból kézzel fogható példákat vonultatott fel. A Másvilági levelekben Mátyás király katonája, vagy kuruc vitéz formájában bírálta a politikai ellenségeskedést.

A Magyar Tudományos Akadémia 1863. január 13-án választotta tagjai közé. Az idéző pecsétről című székfoglaló előadása 1863. október 26-án hangzott el.

Fő művei: Kecskemét város története oklevéltárral [1711-ig]. I-IV. Kecskemét, 1860-66.; Pusztaszer története. Kecskemét, 1865.; Kecskeméti írók. Kecskemét, 1901.; Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét, 1927.; A kecskeméti zsidók története. Kiad., bev. Ö. Kovács József Gyula [Kecskemét!], 1988 [1990].

Róla szóló irodalom: Szilágyi Sándor: Emlékbeszéd Hornyik János levelező tag felett. Bp., 1894.; Hornyik-Album. Szerk.: Kovács Pál. Kecskemét, 1894.; Emlékkönyv Hornyik János halálának félszázados évfordulója alkalmából. Szerk.: Garzó József. Kecskemét, 1935.