Horvát Árpád

Édesapja Horvát István történész, aki 1823-tól a pesti egyetemen a diplomatika, majd a magyar nyelv és irodalom tanára volt. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron végezte. 1837-ben a pesti egyetemen bölcsészdoktori, 1840-ben jogtudományi doktori, 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1846-tól a pesti egyetemen az oklevéltan és címertan helyettes, 1848-50-ben nyilvános rendes tanára. A szabadságharc idején, 1848-49-ben a pesti egyetemi légió első kapitánya volt. A számonkérést nem kerülhette el, a Bach-kormány megfosztotta tanszékétől. 1850-től helyettes, 1857-től nyilvános rendkívüli tanár, rendes tanári állását csak a kiegyezés után, 1868-ban nyerte vissza. 1857-ben a pesti kereskedelmi akadémián a magyar nyelv és irodalom rendes tanárává is kinevezték, hazafias szellemű tanári tevékenysége miatt azonban a Bach-rendszer tanügyi hatóságai megrovásban részesítették. 1857-től egyúttal a pesti egyetemi könyvtár tisztviselője, 1871-73-ban első őre, 1874-76-ban igazgatója volt. 1850-ben feleségül vette Petőfi Sándor özvegyét, Szendrey Júliát. Házasságukat nemzeti felháborodás kísérte.

Történelemmel és jogtörténelemmel foglalkozott, nagy érdemet szerzett az oklevelek szigorú kritikai olvasásának meghonosítása terén. Előadásait a széles körű tudományos képzettség, a magyar jogtörténetben és a szakirodalomban való kiváló jártasság jellemezte. Nagy tudása ellenére íróként nem fejtett ki nagy munkásságot. A diplomatikára vonatkozó jegyzeteit, amelynek függelékét egy oklevelekről készült facsimile-gyűjtemény jelentette, a tanításban is fel tudta használni. Ebben a műben részletesen tárgyalta a magyar oklevéltan történetét, felvázolta a paleográfiai alapismereteket, elemezte a kronológiai problémákat. A Századokban megjelent tanulmányában az egyetemi oktatásról és a német gyakorlat káros voltáról fejtette ki álláspontját, illetve rendezni próbálta az egyetemi tanároknak az oktatásban és a kutatásban betöltött szerepét.

Igazgatósága ideje alatt épült az Egyetemi Könyvtár mai épülete Skalnitzky Antal tervei alapján. 1874 nyarán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóvoltából több hónapos külföldi utat tett meg, hogy a németországi, hollandiai, belgiumi, franciaországi és angliai közkönyvtárak szervezetét, címtározását, rendezését és kezelését a helyszínen tanulmányozhassa. 1776-tól kezdtek el dolgozni a könyvtár régóta esedékes, új cédulakatalógusán. Két katalógust hoztak létre: egy leíró katalógust (kezdetben rövidített címfelvétellel) és egy szakkatalógust. Ugyanakkor Horvát Árpád nem felelt meg igazgatóként. Komoly szakmai konfliktusba keveredett Szinnyei Józseffel, ráadásul maga is jól látta, hogy a könyvtárvezetés egyre sokasodó feladatai nem tették lehetővé az igazgatói és az egyetemi tanári tisztség egy személyben való egyesítését. Számos kérdésben, mint például a kölcsönzés, rendkívül merevnek bizonyult.

A Magyar Tudományos Akadémia 1884. június 5-én választotta levelező tagjává. Mabillon [Jean] János, a diplomatika megalapítója című székfoglaló előadása 1885. január 12-én hangzott el. Alapító választmányi tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Szerkesztette a Nemzeti Dalkönyvecske című antológiát, amely hét kiadást ért meg.

Fő művei: Bevezetés a magyar oklevéltanba. Bp., 1880.; Oklevéltani jegyzetek. I-IV. 1880-84.; Mabillon János, a diplomatika megalapítója. Bp. 1884.; A budapesti diplomatikai tanszék. A seminariumi oktatás és a felállítandó történelmi intézet. Századok, 1886.; Közlemények irománytárcámból. Bp., 1894.

Róla szóló irodalom: Horvát Árpád. Századok, 1894.; Károlyi Árpád: Emlékbeszéd Horvát Árpád levelező tag fölött. Bp., 1904.; Vértesy Miklós: Szinnyei József és Horvát Árpád. (Az Egyetemi Könyvtár története 1875-76-ban.) Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei, 1962.