Huszti József

Iparos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. 1905-ben belépett a ciszterci rendbe, de 1907-ben kilépett, mivel rendi érdekből matematikust akartak belőle faragni. 1912-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen magyar-latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A doktori értekezése Menandrosról szólt, az ő személye vezette arra a gondolatra, hogy Terentius világirodalmi hatását vegye vizsgálat alá. Ennek érdekében külföldi tanulmányutakat tett: 1913-14-ben a müncheni és párizsi egyetemen tanult. 1911-től a budapesti érseki római katolikus főgimnázium, 1915-től a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet, 1918 és 1923 között az Eötvös Kollégium tanára volt. 1921-től a budapesti egyetem magántanára lett, 1923-tól a szegedi egyetemen a klasszika-filológia nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1923-1934-ben a szegedi Apponyi Kollégium miniszteri biztosaként tevékenykedett. 1930-31-ben a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja. Ezután a fővárosba került. 1934-48-ban a budapesti egyetemen a latin filológia nyilvános rendes tanára volt. Külföldi egyetemeken is oktatott. 1925-26-ban a bécsi és a római egyetem vendégprofesszora. 1925-26-ban a Római Magyar Történeti Intézet tagjaként Rómában folytatott kutatásokat.

Kiváló képességeivel és tudományos érdeklődésével már az egyetemen kitűnt évfolyamtársai közül, tehetségére Gyomlay Gyula figyelt fel. Fő kutatási területeit a magyarországi humanizmus, ezen belül Janus Pannonius és a neoplatonizmus magyarországi hatása, valamint Terentius munkássága jelentették. Olaszországban gazdag kézirati anyagot kutatott fel, új irodalmi és történeti forrásokat ismert meg, amelyeket azután magyar és olasz nyelven megjelent tanulmányaiban tett közzé és dolgozott fel, megvilágítva a magyar-olasz kapcsolatok sok új részletét. Így például a homályból addig ismeretlen vagy csak kevéssé ismert magyar humanistákat emelt ki. 1931-ben kiváló monográfiát tett közzé Janus Pannoniusról, amely addigi kutatásainak volt az esszenciája. Eközben nem lett hűtlen az antikvitáshoz sem. Marcus Aurelius Vallomásai-t két ízben is tolmácsolta magyar nyelven.

Behatóan foglalkozott a tanárképzés, a középiskolai tantervek, a közép- és felsőoktatás kérdéseivel. 1934-ben kezdeményezésére indultak meg a magyarországi latinság szótárának előmunkálatai. A második világháború után a kutatásokat leállították, és csak 1951-ben indították újra. 1917-19-ben a Juventus, 1926-tól a Bibliotheca Discipulorum című tankönyvsorozat, 1935-48-ban az Egyetetemes Philologiai Közlöny, (Eckhardt Sándorral, 1946-tól Györkösy Alajossal), 1939-43-ban az Értekezések a magyarországi latinság köréből című sorozat szerkesztését látta el. Ez utóbbiban tíz munka megjelenését gondozta.

A Magyar Tudományos Akadémia 1922. május 11-én levelező, 1939. május 12-én rendes taggá választotta. Platonista törekvések Mátyás király udvarában című székfoglaló előadása 1923. március 5-én, Pier Paolo Vergerio és a magyar humanizmus kezdete című 1941. január 13-án hangzott el. Az Akadémia átszervezése után 1949. október 31-én tanácskozó taggá 'minősítették', 1989. május 9-én rehabilitálták. 1938-tól a Szent István Akadémia rendes tagja volt, a Janus Pannonius Társaság, és a római Accademia degli Arcadi is tagjai közé választotta. 1928-45-ben az Országos. Polgári Iskolák Tanárvizsgáló Bizottságának elnöke, 1935-46 között a Magyar Paedagogiai Társaság alelnöke, 1946-tól tiszteletbeli tagja volt. A Katolikus Tanügyi Tanács másodelnöke; 1934-től a Parthenon Egyesület alelnöke. 1935-től a Budapesti Philologiai Társaság elnöke; 1943-ig az Országos Közoktatási Tanács ügyvezető alelnöke volt.

Fő művei: Menander és Epikuros. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1911.; Diderot és Terentius. Budapesti Szemle, 1913.; Terentius a világirodalomban. Budapesti Szemle, 1914.; Terentius és az olasz renaissance dráma. Akadémiai Értesítő, 1915.; Lucretius a nyelv eredetéről. 1917.; Az állampolgári nevelés és a klasszikusok. 1917.; Enea Silvio humanista propagandája III. Frigyes udvarában. 1919.; Marcus Aurelius: Elmélkedések. Ford. Bp., 1923., átdolgozva 1943., 1954.; Platonista törekvések Mátyás király udvarában. Pécs, 1925.; Callimachus Experiens költeményei Mátyás királyhoz. Bp., 1927.; Janus Pannonius. Pécs, 1931.; Humanista kézirati tanulmányok. Szeged, 1934.; Polgári iskolai és tanítóképzőintézeti tanárkérdés. Bp., 1937.; A középiskolák és főiskolák kapcsolata. Bp., 1937.; A bölcsészeti kar és a tanárképzés reformja. Bp., 1938.; Latin chrestomathia. Tankönyv. Bp., 1940.; Gróf Klebelsberg Kuno életműve. Bp., 1942.; Pier Paolo Vergerio és a magyar humanizmus kezdete. Filológiai Közlöny, 1955.

Róla szóló irodalom: Moravcsik Gyula: Huszti József. Antik Tanulmányok, 1954.; Borzsák István: Huszti József emlékezete. Antik Tanulmányok, 1989-1990.