Illyasevics József néven látta meg a napvilágot, a névváltoztatásra 1897-ben került sor. 1894-ben a budapesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1895-96-ban állami ösztöndíjjal a berlini, lipcsei, párizsi egyetemen és Londonban tanult. 1897-ben Budapesten bírói vizsgát tett. 1896-tól az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő ügyosztályán segédfogalmazó, 1905-től fogalmazó, 1906-tól törvényszéki bíró, 1910-13-ban a közjogi-nemzetközi jogi ügyosztály helyettes főnöke, 1913-ban ítélőtáblai bíró. 1913-17-ben munkapárti programmal a huszti, 1918-ban a szászsebesi választókerület országgyűlési képviseletét látta el.
A felsőoktatásba is bekapcsolódott. 1902-től a budapesti egyetemen a magyar jogtörténet magántanáraként, 1914-től a magyar alkotmány- és jogtörténet nyilvános rendkívüli, 1917-1942 között nyilvános rendes tanáraként generációk egész sorának adta át tudását. 1924-27-ben a jog- és államtudományi kar dékáni tisztségét töltötte be. 1919-20-ban a rutén ügyek szakértőjeként a magyar békedelegáció tagja. 1922-26-ban kormánypárti programmal a nagykárolyi választókerület nemzetgyűlési, 1927-35-ben országgyűlési, 1935-39-ben a gávai választókerület országgyűlési képviselője volt. Közéleti személyként több publicisztikában foglalkozott a magyarországi és a kárpát-ukrajnai (korabeli kifejezéssel ruszinszkói) görög katolikusok helyzetével, érdekükben több ízben fordult a Szentszékhez. 1921?1928 között elnöke volt a Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetségének. 1942-ben nyugdíjba ment, a közélettől és az egyetemi katedrától egyaránt visszavonult.
Hajnik Imre tanítványaként a tőle tanult pozitivista módszerrel dolgozta fel a középkori magyar magánjog történetének egyes vonatkozásait, emellett középkori magyar közigazgatás- és gazdaságtörténeti kérdésekkel is foglalkozott. Módszertanát a szisztematikus adatgyűjtés jellemezte, monográfiáiban kizárólag okleveleket dolgozott fel, az eredményeket összevetette a germán jogok és a kánonjog egykorú rendelkezéseivel, és ezek hatását is figyelembe véve vázolta fel a magyar jog fejlődésének a periódusait. Munkáinak egyik nagy eredménye, hogy a jog változásában nagy szerepet játszott a gazdasági viszonyok átalakulása, és rámutatott az Árpád-kor társadalmának kevésbé merev voltára. Elemezte a különböző korok (honfoglalás, Árpád, Anjou) rétegződését, foglalkozott a vármegyék eredetének és kialakulásának a problémáival. Kitüntetett figyelmet szentelt Werbőczy István munkásságának, s a Hármaskönyv szellemiségének egyik védelmezőjévé vált. A legtöbbet a Bevezetés a magyar jog történetébe című tankönyvét forgatták, amely szakított a század elejére jellemző vastag jogtörténeti munkákkal. A függelékben közölt forrásokkal a mondanivalót kívánta szemléltetni. Tervbe vette, hogy górcső alá veszi a magyar rendiség kialakulását, de erre vonatkozó elképzeléseit csak vázlatosan tudta papírra vetni.
A Magyar Tudományos Akadémia 1915. május 6-án levelező, 1936. május 14-én rendes tagjává választotta. A magyar czimer és a királyi czimer története 1804-től kezdve című székfoglaló előadása 1916. október 9-én, A magyar rendiség alapjai című 1937. február 8-án hangzott el.
Fő művei: Az újkori alkotmányfejlődés elemei. Bp., 1898.; Az istenítéletekről. Bp., 1899.; Az Anjou-kori társadalom és az adózás. Bp., 1900.; A magyar házassági vagyonjog az Árpádok korában. Bp., 1900.; A magyar szerződési jog az Árpádok korában. Bp., 1901.; A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Bp., 1904.; Bevezetés a magyar jog történetébe. Bp., 1910., 2. jav., bőv. kiad. 1930.; A magyar társadalom és állam szervezete a honfoglaláskor. Bp., 1916.; A magyar címer és a királyi cím története 1804-től kezdve. Bp., 1917.; Hajnik Imre és a magyar jogtörténet. Bp., 1928.; A Quadripartitum közjogi interpolációi. Bp., 1931.; A ruszinszkói kérdés. Bp., 1939.; Werbőczy és a Hármaskönyv. Bp., 1942.; A magyar jog a Balkánon. Bp., 1943.
Róla szóló irodalom: Emléklapok viski Illés József egyetemi tanárságának 25 éves jubileuma alkalmából. Szerk. Gévay-Wolff Nándor - Schirilla László Arisztid. Bp., 1927.; Emlékkönyv dr. viski Illés József tanári működésének negyvenedik évfordulójára. Szerk.: Eckhart Ferenc - Degré Alajos. (Illés József tudományos munkásságának bibliográfiájával.) Bp., 1942.; Degré Alajos: Illés József. Századok, 1944.; Szabó Mária: Illés József. Jogtörténeti Szemle, 1986.; Vasas Géza: A ruszin autonómia válaszútjain. (1939. március-szeptember.) Aetas, 2000.
