Jászay Pál

Jászay József és Thuróczy Katalin gyermekeként nemesi családban látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányai a sárospataki református kollégiumban végezte. 1823-1824-ben a német nyelv megtanulása végett a késmárki evangélikus líceum diákja volt. 1829 után jogi tanulmányokat folytatott, előbb rövid ideig Komáromy István Abaúj vármegyei alispán mellett joggyakornokként végzett törvénygyakorlatot, majd a pesti királyi ítélőtáblára került, ahol gróf Teleki József mellett volt jurátus. Az országos kolerajárvány során az elrendelt vesztegzár miatt 1832-ben három hónapra Nagykállón ragadt, és segédjegyzői hivatalt viselt. 1832-ben Telekit a magyar udvari kancellária tanácsosává nevezték ki, Jászay követte őt Bécsbe, s a kancellárián fogalmazói, majd titkári beosztást kapott. Itt dolgozott egészen 1848-ig, majd a Batthyány-kormány megalakulásától gróf Batthyány Lajos mellett volt miniszteri titkár, tanácsosi rangban.

A szabadságharc leverését követően visszavonult szülőfalujába, Abaújszántóra, s hátra lévő éveit történeti kutatásainak szentelte. A történelem iránt már gimnáziumi évei alatt lelkesedett, köszönhetően Csengery Józsefnek, aki a diplomatikát oktatta. A törvénygyakorlata idején okleveleket kezdett másolni, ekkor alapozta meg gyűjteményét. Előszeretettel fordult a XVI-XVII. század felé, számos ismeretlen oklevelet írt át, lemásolta az 1466-os Müncheni-kódexet és egyéb nyelvemlékeket. Az előbbit az ő tiszteletére Jászay-kódex névvel illették. Az így összegyűjtött források pozitivista szemléletű feldolgozása során a középkori és kora újkori Magyar Királyság történeti áttekintését adta közre. Oklevéltani kutatásai során behatóan foglalkozott a magyar nyelv történetével is, akadémiai székfoglalóját is e tárgyban tartotta 1842-ben. Kisebb történeti és nyelvtörténeti közleményei, forrásközlései 1837-től jelentek meg a Tudománytár, az Athenaeum, a Figyelmező és az Új Magyar Múzeum folyóiratokban, önálló történeti művei az 1840-es évektől, részben halála után jelentek meg. 1828-tól vezetett naplóját a 19. század végén adták ki, benne számos művelődés- és politikatörténeti adalék található a korabeli jogászok életéről, a pozsonyi országgyűlésekről és a bécsi magyar kancellária mindennapjairól.

A Magyar Tudományos Akadémia 1836. szeptember 10-én levelező, 1841. szeptember 3-án rendes tagjává választotta. A magyar nyelv történetének vázlata című székfoglaló előadása 1842. november 21-én hangzott el. A mohácsi csata (1526) utáni időszakról szóló történeti műve ? A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után ? a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalmában részesült. 1848-tól tagja volt a bécsi császári tudományos akadémiának. Az abaújszántói Helytörténeti Gyűjteményben Jászay Pál történeti hagyatéka címen a történetíró munkásságát bemutató állandó tárlat látható.

Fő művei: Kegyelmes királyi utasítás a váltóbiróságok számára. Pest, 1841.; A magyar nyelv történetének vázlata. Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1840-1842 [1845].; A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846.; A magyar nemzet napjai a legrégibb időtől az aranybulláig. Kiad. Toldy Ferenc. Pest, 1855., Jászay Pál naplója. Kiad. Czékus László. Irodalomtörténeti Közlemények, 1894-1897.; Jászay Pál irodalmi hagyatékából. Kiad. Czékus László. Irodalomtörténeti Közlemények, 1897.

Róla szóló irodalom: Kazinczy Gábor: Jászay Pál. Szépirodalmi Lapok, 1853.; Toldy Ferenc: Jászay Pál. In: Toldy Ferenc: Irodalmi arcképek. Pest, 1856.; Kardoss László: Jászay Pál emlékezete. Borsodi Szemle, 1959.; R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban, II. Bp., 1973.; Bakonyi Béla: Jászay Pál történetíró életútja és munkái. Abaújszántó, 1993.