Katona Lajos

Törzsökös váci katolikus iparoscsalád leszármazottja, édesapja fegyőrként dolgozott a váci börtönben. Az elemi iskolát, majd a gimnáziumot szülővárosában végezte a piaristáknál, majd folytatta az esztergomi bencéseknél. Korán kialakult hivatástudata, tanár és tudós szerzetes szeretett volna lenni. 1880-tól a budapesti egyetem bölcsészkarára járt, majd némi megszakítás után, amely alatt vidéken nevelősködött, folytatta tanulmányait először Vácott a papneveldében, majd pedig újra a bölcsészkaron. Végül nem tette le fogadalmát. 1885 őszétől a grazi egyetemen tanult, ahol 1888. július 13-án a legmagasabb kitüntetéssel doktorrá fogadták. Először a pécsi reáliskolában kezd tanítani, majd Budapesten a II. kerületi római katolikus főgimnáziumban, illetve a Ferenc József Nevelőintézetben folytatja a 18 és fél éves középiskolai tanári pályafutását. 1900-tól az összehasonlító irodalomtörténet magántanára, 1908-tól a magyar irodalomtörténet kinevezett tanára, s elkezdte egyetemi előadásait a XVI. századi magyar epikus költészetről.

Fő kutatatási területeit a folklór, az összehasonlító és a magyar irodalomtörténet jelentették. Nevéhez fűződik a magyarországi folklorisztika megalapítása. Tudományos szemléletét grazi tanárai, Hugo Schuchard és Gustav Meyer formálták. Pályája elején romanistának indult, a francia alapú kreol nyelvekkel foglalkozott, de tudományos érdeklődése csakhamar a kultúrakutatás, a néprajztudomány, s azon belül is elsősorban a mitológia és a népköltészet felé fordult. Összehasonlító népmesekutatásainak tervezetét 1889-ben fogalmazta meg A népmesékről című tanulmányában. Felismerte, hogy az előző évszázad során felgyűlt európai népmeseszövegek kellő alapot szolgáltatnak egy nemzeti és egy össz-európai szintézishez, a népmesék típusainak és motívumkincsének feltérképezéséhez. Hozzákezdett egy korszerű típuskatalógus kialakításához, de halála megakadályozta a munka befejezését, s végül tanítványa, Berze Nagy János végezte el a magyar népmesék tipologizálását. Ugyancsak érdeme volt az anekdoták folklórjellegének felismerése és a nemzetközi hagyományú ún. vándoranekdoták feltárása.

Élete utolsó évtizedében behatóan foglalkozott irodalomtörténeti kérdésekkel, a korai magyar epikus költészettel és a középkori magyar kódexirodalommal. Korának legfelkészültebb kodikológusai közé tartozott, filológiai és szövegkritikai vizsgálataival számottevően hozzájárult kódexeink keletkezéstörténetének ismeretéhez. Többek között beható vizsgálat alá vette és sajtó alá rendezte a 13?14. századi Gesta Romanorum Haller János fordította (1695) változatát, elemezte Temesvári Pelbárt példabeszédeit, a Jókai-, Festetics-, Virginia-, Bod-, Domonkos-, Teleki-kódexeket, valamint Hrotsvitha von Gandersheim Dulcitius című, a 10. században írt szerelmi történetét. Folklorisztikai érdeklődését filológiai kutatásai során sem szorította háttérbe, a vallásos legenda- és exemplumirodalom, illetve a néphagyomány egyes elemei (anekdoták, hiedelmek, népi imádságok, népszokások stb.) közötti kapcsolódási pontok feltárására törekedett.

Részt vett Az Osztrák?Magyar Monarchia írásban és képben, illetve A Pallas nagy lexikona folklorisztikai, mitológiai fejezetei és szócikkei megírásában. 1891 és 1892 között Jankó Jánossal és Herrmann Antallal együtt az Ethnographia című néprajzi szakfolyóirat, s ugyancsak 1891-től 1893-ig Diner-Dénes Józseffel az Élet című szépirodalmi folyóirat alapító szerkesztője volt. 1893-tól 1895-ig az Élet és a Hazánk munkatársaként dolgozott, 1902 és 1904 között az Egyetemes Philologiai Közlönyt szerkesztette. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott a Pesti Naplóban, illetve irodalmi, nyelvészeti stb. szakfolyóiratokban. Cikkei, irodalmi kritikái és tanulmányai időnként Kardos Lajos, Kovács Gergely, Szabó Benedek és Szegény Tamás álnév alatt jelentek meg, német nyelvű publikációit Ludwig Katona néven jegyezte.

A Magyar Tudományos Akadémia 1901. május 10-én választotta levelező tagjává. Temesvári Pelbárt példái című székfoglaló előadása 1902. február 3-án hangzott el. 1889-92-ben a Magyar Néprajzi Társaság jegyzője, 1896-tól titkára, 1906-tól alelnöke volt. 1896-tól a Budapesti Philologiai Társaság másod-, 1899-1901 között első titkára, 1909-től a Kisfaludy Társaság Shakespeare-Bizottságának kültagja volt. 1902-től a Societa Internazionale di Studi Francescani tagságát nyerte el.

Fő művei: Völund kovács és rokonai az árja regevilágban. Esztergom, 1884.; Zur Literatur und Charakteristik des magyarischen Folklore. Berlin, 1887.; A népmesékről. Pécs, 1889.; Mythologiai irányok és módszerek. Ethnographia, 1896.; Az összehasonlító irodalomtörténet feladatai. Budapesti Szemle, 1900.; Temesvári Pelbárt példái. Bp., 1901.; Alexandriai Szent Katalin legendája középkori irodalmunkban. Bp., 1903.; A Teleki-codex legendái. Bp., 1904.; A magyar népköltés. Bp., 1906.; Középkori legendák és példák. Kiad., jegyz. Bp., 1907.; Petrarca. Bp., 1907.; Geschichte der ungarischen Literatur. Szinnyei Ferenccel. Leipzig-Berlin, 1911., új kiad. 1927; Katona Lajos irodalmi tanulmányai. Kiad., bev. Császár Elemér. I-II. Bp., 1912.; Folklór-kalendárium. Vál., szerk., bev. Reisinger János. Bp., 1982.

Róla szóló irodalom: Sebestyén Gyula: Katona Lajos. Budapesti Szemle, 1910.; Laczkó Géza: Katona Lajos. Nyugat, 1910.; Solymossy Sándor: Katona Lajos. Ethnographia, 1910.; Medveczky Frigyes: Katona Lajos. Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1910.; Katona Lajos könyvtárának címjegyzéke. Akadémiai Értesítő, 1911.; Riedl Frigyes: Katona Lajos. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1911.; Császár Elemér: Emlékbeszéd Katona Lajos levelező tag fölött. Bp., 1912.; Császár Elemér: Katona Lajos életrajza. In: Katona Lajos irodalmi tanulmányai. I. Bp., 1912.; Dömötör Sándor: Katona Lajos pécsi évei. Jelenkor, 1960.; Dömötör Sándor: Katona Lajos utolsó napjai. Ethnographia, 1960.; Ortutay Gyula: Katona Lajos kiadatlan levelei Kaarle Krohnhoz (1888-1909). Ethnographia, 1967.; Zsigmond Gábor: Katona Lajos és az Élet köre. Valóság, 1976.; Zsigmond Gábor: A Magyar Néprajzi Társaság megalakulása és Katona Lajos. Ethnographia, 1989.; Kósa László: Szembefordulás a romantikus folklorisztikával. Katona Lajos. In: Kósa László. A magyar néprajztudomány története. Bp., 1989.