Kőrösi az erdélyi Csomakőrösön látta meg a napvilágot egy szegény székely kisnemesi család hatodik gyermekeként Csoma Sándor néven. 1799-ben beiratkozott a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba, a tandíjra valót kisebb munkák elvállalásával kereste meg. Már fiatalon érlelődött benne a gondolat, hogy az ázsiai magyar őshazát egyszer majd felkeresi. 1815-ben befejezte főiskolai tanulmányait, majd német területre ment. A bécsi és heidelbergi tartózkodása után a hannoveri Göttingenbe ment, amely terület az angol király uralma alatt állt, így Csoma angol ösztöndíjas lett, s orientalisztikával kezdett foglalkozni.
Német nyelvterületen folyó tanulmányait követően a már 13 nyelven olvasó Kőrösi Csoma 1819 novemberében Nagyenyedről indult keleti felfedezőútjára. Román és török területek érintésével az egyiptomi Alexandriába ment, ahol végül egy pestisjárvány miatt nem ért célt az arab nyelv tanulmányozására tett kísérlete. Egy karavánnal jutott el az ázsiai Moszulba, majd Bagdadba, ahol a szlovák származású Anton Swoboda látta vendégül. 1821-re megszakadt a kapcsolata Magyarországgal, s eltűntnek hitték a nyelvzsenit, aki Teheránban immáron Szkander bég néven tökéletesítette perzsa és arab nyelvtudását.
Ezután India felé vette az irányt, Kasmír határában találkozott William Moorcroft angol kormánymegbízottal, akinek ösztönzésére a tibeti nyelvvel és irodalommal kezdett foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat.
A zanszkári Zanglában, Szabáthuban és Kanamban dolgozott. Bár először kémnek nézték, a brit hatóságok végül számukra előnyösnek ítélték kutatásait, s támogatták a magyar kutatót, aki igen szerény körülmények között, jak-vajas teán és árpán tengődve olvasott át több ezer tibeti nyelvű könyvet, s írta meg tibeti-angol szótára mellett a Tibet földrajzát, történelmét és irodalmát taglaló műveit. Úgy vélte, a tibeti vidék és a magyarság régen kapcsolatban állhattak. 1830-ban a Royal Asiatic Society tagjává választotta.
1831-ben Kalkuttába érkezett, ahol beköltözött az előbb említett brit társaság székházába, s angol nyelvű folyóiratokban publikált, miközben tökéletesítette szótárát és a tibeti nyelvtanát. 1833-ban a Magyar Tudós Társaság is a tagjává választotta az orientalista felfedezőt.
1835-től az észak-bengáli Titaljában kutatott, ahol az összehasonlító nyelvtudomány segítségével az őshaza nyomait kereste. Fő célja az volt, hogy bebizonyítsa: a finnugor elméletek ellenében, a magyarság igenis Attila népe. Két évvel később Kalkuttába ment, ahol könyvtárosként dolgozott. 1842-ben Tibet fővárosába, Lhászába indult, azonban a mocsaras éghajlatú vidéken egészsége leromlott, s április 4-én Dardzsilingben elhunyt a tibetológia magyar megalapítója.
Főbb művei:
? Essays Towards a Dictionary Tibetan and English (Calcutta, 1834; Bp., 1984)
? A Grammar of the Tibetan Language in English (Calcutta, 1834; Bp., 1984)
? Körösi Csoma Sándor dolgozatai (1885, 1984)
? Sanskrit-Tibetan-English Vocabulary I-III. (Calcutta, 1910, 1916, 1944; Bp., 1984)
? Tibetan Studies (Calcutta, 1912; Bp., 1984)
? The Life and Teachings of Buddha (Calcutta, 1957)
? Buddha élete és tanításai. Fordította, az előszót írta és jegyzetekkel ellátta Bodor András, (Bukarest, 1972; 2. jav. kiad Bukarest, 1982)
? Grammar of the Tibetan Language (1986)
