Ladányi Gedeon

Édesapja református lelkész volt. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskolai tanulmányait a szatmári református gimnáziumban végezte. 1839-től a máramarosszigeti református líceum növendéke, 1841-45-ben a debreceni ref. kollégiumban bölcseletet, jogot és teológiát tanult. 1845-47-ben a debreceni gimnáziumban tanított. 1847-51-ben a szalontai református gimnázium igazgatója és tanára, 1851-től Debrecenben a református gimnáziumban a klasszikus nyelvek és az egyetemes történelem tanára, 1860-72-ben a jogakadémián a magyar állam- és alkotmánytörténet, valamint a főgimnáziumban az egyetemes történelem tanára volt. 1872-től haláláig a kolozsvári egyetemen az egyetemes történelem tanárként oktatott. 1873-74-ben a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja volt. Osztrák jogtörténészekkel számos vitát folytatott a dualizmus idején égetőnek tartott közjogi kérdések történeti hátteréről.

Első tudományos munkáit a diákok számára írt kézikönyvek alkották. Rövid kivonatban közölte a világtörténet főbb eseményeit, foglalkozott az ókor, a középkor főbb történeti problémáival. Több kiadást élt meg A Magyar nemzet történetei rövid kivonatban című munkája. A világos nyelvezettel írt iskolai segédletek nagyon népszerűen voltak. Nagy hiányt pótolt A magyar alkotmány története című munkájával. A kiegyezés után nagy szükség volt egy olyan szintézisre, amely áttekinti a magyar állam kialakulásának folyamatát, a magyar alkotmányos élet főbb periódusait. 1869-ben a Budapesti Szemle hasábjain az Árpád-ház alkotmányát vette górcső alá. 1871-ben két kötetben tette közzé alkotmánytörténeti munkáját, amelyet a kortársak egyhangú elismeréssel fogadtak. Az elemzésben a szerző ismertette a főbb európai példákat, nem hagyta figyelmen kívül a jelentősebb eszmék hatását.

Nagy kihívást jelentett számára a kolozsvári katedra, az újonnan létrehozott egyetemen nagy szükség volt a lelkiismeretes oktatókra. Sokféle órákat tartott, a hallgatókkal ismertette a legújabb német, francia és angol nyelvű szakmunkákat, előszeretettel foglalkozott a középkorral, amelynek uralkodó eszméit, intézményeit vizsgálta, kitért azok befolyásoló szerepére és hatására. Az események részletezése helyett inkább a főbb csomópontokat vizsgálta, a hangsúlyt az okok nyomozására fektette. Jó előadó volt, kevés szóval tudott sokat mondani, határozott, szabatos kifejezésekkel élt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1872. május 24-én választotta levelező tagjává. A modern alkotmányos monarchiái intézmények a középkori államokban című székfoglalója 1872. november 11-én hangzott el. A kolozsvári egyetem 1873-ban díszdoktorává avatta.

Fő művei: A világtörténet főbb eseményei. Debrecen, 1856., 5. kiad. 1872.; A magyar nemzet történetei rövid kivonatban. Debrecen, 1860.; A magyar alkotmány története. Debrecen, 1863., 3. kiad. 1873.; A magyar királyság alkotmány-története a szatmári békekötésig. I-II. Debrecen, 1871-72.; A modern alkotmányos monarchiai intézmények a középkori államokban. Bp., 1873.

Róla szóló irodalom: Szabó Károly: Emlékbeszéd Ladányi Gedeon levelező tag felett. Bp., 1887.