Édesapja, aki elemi, majd polgári iskolai tanító volt, korán meghalt, özvegy édesanyja nagy erőket mozgósított a tehetséges fiú taníttatására. Színjeles eredménnyel végezte el a fehértemplomi gimnáziumot. A budapesti egyetemen 1892-ben bölcsészdoktori, 1894-ben görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett. Tanárai között találjuk Ábel Jenőt, Ponori Thewrewk Emilt, Pecz Vilmost, az archeológiát és a művészettörténetet Hampel Józseftől, Pasteiner Gyulától és Czobor Bélától tanulta. 1894-95-ben állami ösztöndíjjal régészeti tanulmányokat folytatott Párizsban, s felkereste a londoni, belgiumi és németországi képtárakat, múzeumokat. A Magyar Nemzeti Múzeum Érem és Régiségtárába nehéz anyagi helyzete miatt nem tudott bekerülni. 1895-től középiskolákban ? II. kerületi római katolikus gimnázium, illetve a Trefort utcai Mintagimnázium ? tanított, fővárosi tartózkodása lehetővé tette, hogy a klasszika archaeológiával nem kellett felhagynia. 1905-1906 telén beutazhatta Görögországot, útja nagy hatással volt későbbi fejlődésére. 1908-tól a budapesti egyetemen a görög archaeológia magántanára, 1914-32-ben a debreceni egyetemen a klasszika-filológia nyilvános rendes tanár és az archaeológia szakelőadója volt. 1915-16-ban a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánságát látta el, 1916-17-ben az egyetem rektorává választották.
Tudományos tevékenysége sokrétű volt. Nevéhez fűződik az első modern szellemben, az európai színvonalon álló magyar nyelven megjelent görög művészettörténeti összefoglalás. A munka a népszerűsítő iránya mellett is komoly tudományos munka. Az opus a kortárs vélemények szerint a kutatás magaslatán állt, a források és a szakirodalom teljes ismeretével rendelkezett. Ő végezte el a Pecz Vilmos által szerkesztett Ókori Lexikon 900 ábrájának a válogatását, emellett 107 cikket is megírt. Egyes cikkek ? pl. columna, építészek, festők és festészet, szobrászok, theatrum stb. ? megannyi külön tanulmányt alkotnak. Egész életében foglalkozott Juppiter Dolichenus pannóniai kultuszával. Összegyűjtötte az erre vonatkozó emlékeket, azokat szakszerűen értelmezte, eredményeit számos tanulmányban tette közzé. Egyéb régészeti értekezései is figyelmet érdemelnek. Elemezte az aquincumi múzeum figurális terrakottáit, ismertette Herakles és Omphalé elefántcsont domborműveit, feldolgozta a Magyar Nemzeti Múzeum Nemesis-torzóját. Kitért a különböző műhelyek problematikájára is. Erőteljesen kezdeményezte, hogy a magyar kutatási eredmények a nemzetközi szakirodalom vérkeringésébe is bekerüljenek. Ennek érdekében számos külföldi lapban publikált. Példás szerkesztő volt, 1905-14-ben az Egyetemes Philologiai Közlönyt (Császár Elemérrel), 1946-48-ban az Archaeologiai Értesítőt szerkesztette.
Tanárként az általa felhalmozott tudásanyag teljes átadására törekedett. Nyugodtan, alaposan és kimerítően magyarázott. Kevés hangsúlyt fektetett az elvont fogalmakra, inkább a tárgyak, az emlékek történeti helyzetét emelte ki. Filológiai előadásaiban szoros kapcsolatot tartott fenn a régészettel, szövegértelmezéseihez felhasználta a megfelelő tárgyi kultúrát. Hallgatóival jó kapcsolatot tartott, figyelemmel kísérte pályájuk alakulását, ha kellett, akkor segítette őket. Szívügyének tekintette tudománya népszerűsítését, széles körben történő megismertetését. Tanított főiskolai tanfolyamokon, a különböző szabadegyetemeken, közművelődési estéken.
A Magyar Tudományos Akadémia 1911. április 27-én levelező, 1936. május 14-én rendes tagjává választotta. Kréta és Hellas című székfoglaló előadása 1912. november 4-én, Egy pannóniai föliratról. Az ábécés föliratok értelmezése című 1937. október 11-én hangzott el. 1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja volt. A padovai egyetem 1922-ben díszdoktorává avatta. Az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténet Társulat tiszteleti tagja. A Budapesti Philologiai Társaság elnöke, 1941-től tiszteleti tagja. 1927-től a Német Régészeti Intézet rendes, a belgrádi régészeti társulat levelező tagja, 1921-től a debreceni Tisza István Tudományos Társaság osztályelnöke volt.
Fő művei: Analecta ad latinitatis Hungarorum dictionarium. Bp., 1892.; Herakles és Omphale. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1902.; Odysseus hazája. Bp., 1902.; A görög művészet története. In: A művészetek története. Szerk.: Beöthy Zsolt. I. Bp., 1905.; Az ősgörög műveltség és Homeros. In: Emlékkönyv Beöthy Zsolt születésének hatvanadik évfordulójára. Bp., 1908.; A Dolichenus-kultusz emlékei. Bp., 1923.; A brigetioi Dolichenum. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kulturpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Szerk.: Lukinich Imre. Bp., 1925.; A Magyar Nemzeti Múzeum Juppiter Dolichenus-keze. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Bp., 1933.; A Magyar Nemzeti Múzeum Nemesis-torzója. In: Emlékkönyv Berzeviczy Albert úrnak, a M. T. Akadémia elnökének, tiszteleti taggá választása harmincadik évfordulója alkalmából. Bp., 1934.; Római rokokó bronzszobrocska az aquincumi múzeumban. Budapest Régiségei, 1937.; Das Dolichenum von Brigetio. Laurae Aquincenses, II. Bp., 1941.; A savariai Dolichenus-csoportozat. Archaeologiai Értesítő, 1943.; A savariai Dolichenus-csoportozat. Bp., 1944.; Egy pannóniai föliratról. Az ábécés föliratok értelmezése. Bp., 1946.
Róla szóló irodalom: Oroszlán Zoltán: A nyolcvanéves Láng Nándor köszöntése. Archaeológiai Értesítő, 1951.; Oroszlán Zoltán: Láng Nándor. Archaeologiai Értesítő, 1952., Acta Archaeologica, 1952.; Moravcsik Gyula: Láng Nándor. Akadémiai Értesítő, 1952.; Marót Károly: Láng Nándor. Antik Tanulmányok, 1954.; Gesztelyi Tamás: Die wissenschaftliche Laufbahn des Nándor Láng. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis, 1983.; Darab Ágnes: Die literarische Tätigkeit von Nándor Láng. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis, 1983.
