Zachar József Budapesten (Csepelen) született 1943. október 27-én. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait is ott végezte. Miután 1961-ben az országos középiskolai tanulmányi versenyen kiemelkedő helyezést ért el, felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Az egytemen történelem, német nyelv és irodalom szakos tanulmányokat folytatott, amelyeket 1966-ban középiskolai tanári diplomával zárt le. 1968-ban Az osztrák Verfassungspartei külpolitikája 1871-1879 a Neue Freie Presse tükrében című értekezésével egyetemi doktori címet szerzett.
A Magyar Néphadsereg Egyesített Tisztiiskola Pedagógia Tagozatán, 1967-től Kossuth Lajos Katonai Főiskolán kapott tanári állást, ahol 1974-ben hadtörténelem-főtanárrá nevezték ki. 1975-ben tudományos munkatársként a Hadtörténeti Intézet és Múzeum állományába helyezték át. 1977-ben védte meg Az osztrák-német liberális mozgalom (Alkotmánypárt) és a politikai hatalom 1861-1881 című kandidátusi értekezését.
1981-től a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa lett, 1983-ban hivatásos állományba lépett és őrnaggyá nevezték ki. 1986-ban soron kívül alezredessé léptették elő, majd még ugyanabban az évben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Kirendeltségeként az Osztrák Hadilevéltárban működő Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség vezetését bízták rá. A bécsi külszolgálatból 1995-ben tért vissza Magyarországra, ezredessé léptették elő, valamint a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának szaktanácsadójává és tudományos helyettesévé nevezték ki.
1996-ban a Császári-királyi szolgálatban. Hadügy, hadsereg, magyarság 1683-1792 című értekezésével a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 1999. október 27-én szolgálati nyugállományba helyezték. 2000 és 2003 között a Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti Vezetőképző, Továbbképző és Kutató Intézet osztályvezető-helyettese volt. A 2000/2001-es tanévtől kezdődően az egri Eszterházy Károly Főiskola óraadójaként az oktatásban is részt vett. 2001-ben habilitált (A magyarországi Habsburg-hatalom kiterjesztése és megszilárdítása 1683-1792), majd a köztársasági elnök 2002-ben egyetemi tanárrá nevezte ki.
Szűkebb kutatási területét a Rákóczi-szabadságharc és a napóleoni háborúk hadtörténete jelentette. Foglalkozott a Habsburg Birodalom hadügyével, haderejével, háborúival. Több tanulmányt szentelt az 1648-1848 közötti a magyar katonai emigrációnak, a szabadságharc, az önkényuralom és a dualizmus korának hadügyének, és az 1618-1918 közötti egyetemes politika- és hadtörténet magyar vonatkozásainak. Részletesen elemezte Bercsényi László pályafutását, rávilágított, hogy a magyar huszárok milyen fontos szerepet töltöttek be a francia hadseregben.
Bécsi tartózkodása alatt alaposan el tudott mélyedni a forrásokban, a kutatások során számos új információra bukkant. Ráirányította a figyelmet, hogy 1683 és 1792 között a császári-királyi tábornoki karba 311 magyar ezredes jutott be, s közülük például Hadik András tábornagy, elismert hadvezér lett. Számos adat elemzésével bizonyította, hogy a magyar tisztek és tábornokok kiváló teljesítményükkel nagy számban érdemelték ki a legmagasabb katonai kitüntetéseket. Előszeretettel foglalkozott a hadtörténelem, és a hadtörténet-írás jelentős személyiségeivel, így például Lipszky Jánossal és Markó Árpáddal.
Zachar József nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a hadtörténeti kutatások eredményei minél szélesebb körhöz eljussanak. Ellátta a Hadtörténelmi Közlemények című folyóirat főszerkesztését, tankönyvet írt, illetve számos előadáson tette közkinccsé az általa elsajátított ismereteket. Munkásságát számos kitüntetés, díj fémjelzi: Érdem utáni Szolgálati Jel I. fokozata (1993), Osztrák Köztársaság Tudományos és Művészeti Becsületkeresztje (1993), Nemzetközi Napóleon Társaság Érdemrendje (1997) Zrínyi Miklós-díj (1997), A Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség Csendőr Emlékérme (1999) A Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség Csendőr Érdemkeresztje (2002), Fabriczi Kováts Mihály Történelmi Társaság Emlékérme (2003), Szemere Bertalan Díj (2005); Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség 'Hűség a Hazához Érdemkereszt' kitüntetés (2007)
Fő művei: Az osztrák-német Alkotmánypárt és a politikai hatalom 1861-1881, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.; Idegen hadakban. Budapest, 1984.; Franciaország magyar marsallja. Bercsényi László. Budapest, 1987.; Die Frage des Verteidigungskrieges im Gebirgsland in den Schriften des Erzherzogs Carls. In: Rauchensteiner, Manfried: Clausewitz, Jomini, Erzherzog Carl. Eine geistige Trilogie des 19. Jahrhunderts und ihre Bedeutung für die Gegenwart, Wien, 1988, 129-148.; Ungarn und die beiden Kriege Karls VI. gegen das Osmanische Reich 1716-1718 und 1736-1739. In: Adriányi, G. - Glassl, H. - Völk, E.: Ungarn-Jahrbuch, 17. k. München, 1989, 53-69.; Les Hussards hongrois du Roi de France (1692-1789). In: Chaunu, Pierre - Bérenger, Jean: Mélanges André Corvisier. Le Soldat, la Strategie, la Mort, Paris, 1989, 207-219.; Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században. Budapest, 1990.; Ein ungarischer Klassiker über den Kleinkrieg. Das Werk "Le partisan" von L. M. v. Jeney, erschienen im Haag 1759. In: Actes du XIII. Colloque International d'Histoire Militaire, Helsinki, 1991, vol. I., 131-144.; Potsdam - von Ungarn aus gesehen. In: Kroener, Bernhard: Potsdam. Staat, Armee, Residenz, Frankfurt am Main - Berlin, 1993, 75-83.; Die Rolle der k. u. k. Streitkräfte in der Sicherung der inneren öffentlichen Ordnung zur Zeit des ersten Weltkrieges. In: Historicky Ústav Ceske Armady. Od Sarajewa k velké válce, Praha, 1995, 84-104.;Die Herrschaft der Habsburger und das Wehrwesen der ungarischen Reichshälfte 1648-1798. In: Adriányi, G. - Glassl, H. - Völk, E.: Ungarn-Jahrbuch, 22. k. München, 1996, 35-69.; Les Hussards hongrois dans l'Armée impériale des Habsbourgs pendant l'ancien régime 1648-1792, Vivat Hussar, No. 35. Tarbes, 2000, 91-104.
