Mócsy András

Mócsy János ókortörténész fia. Apja magángyűjteménye keltette fel érdeklődését a régészet iránt. Általános és középiskoláit a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. 1947 és 1949 között a budapesti egyetemen latin-történelem, majd 1949-51-ben régész-muzeológus hallgató. 1951-ben régész-muzeológus, 1959-ben pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1951-52-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán gyakornok, 1952-55-ben segédmuzeológus, 1955-59-ben muzeológus. 1959-től a budapesti egyetem régészeti tanszékén adjunktus, 1962-től docens, 1969-től egyetemi tanár: ezekben a minőségeiben a római kor régészetének oktatását irányította. 1977-től a régészeti tanszék, egyúttal 1978-tól a muzeológiai tanszékcsoport és 1983-tól az ókortörténeti tanszék vezetője. 1974-76-ban a budapesti egyetem rektorhelyettese.

Eleinte Pannónia provincia történetével, epigráfiai és régészeti emlékeivel, utóbb az egész császárkori Római Birodalom történetével foglalkozott. Barkóczi Lászlóval kidolgozta a római személynevek társadalomtörténeti forrásként való felhasználásának új módszerét. Egyúttal nevéhez fűződik az úgynevezett budapesti iskola létrehozása, amely a római személynévanyag új szempontú, számítógépes módszereket is felhasználó, történeti elemzésével szerzett nemzetközi hírnevet. Munkáit meghatározta a provinciális társadalom vizsgálata. A névkutatási módszert továbbfejlesztve írta meg Moesia Superior romanizációja című doktori értekezését. Pannonia a korai császárság idején, Pannonia a késői császárkorban című monográfiában a tartomány történetét foglalta össze. Kutatásai a császárkori Pannonia-történet majd valamennyi részletproblémájára kiterjedtek. Számos tanulmányt írt az Illyricum korai történetéről, a provincia meghódításáról. Már első műveitől kezdve foglalkoztatta az urbanizáció kérdése. Elemezte a közigazgatás különböző színtereit, felkeltette az érdeklődést a tartomány ókori topográfiájával és földrajzával kapcsolatban. Nevéhez fűződik az új magyar feliratgyűjtemény munkáinak megkezdése. 1978-83-ban a Dissertationes Pannonicae szerkesztője és kiadója volt. Emellett számos egyéb hazai és külföldi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. A háromkötetes Erdély története társszerzője és szerkesztője.

Egyetemi oktatóként a tárgyszerűség, pontosság, nagy ismeretanyag jellemezte. Előadásaiban az érthetőségre, egyértelműségre törekedett. A teljességre való törekvés vezérelte akkor is, amikor a jobb és több ismeretszerzés miatt vizsgát ismételtetett: emberien, megértően vizsgáztatott, de követelt.

A történelemtudományok (régészet) kandidátusa lett 1956-ban, később 1968-ban doktora. Rengeteg tisztséget viselt. Az Osztrák Tudományos Akadémia levelező, a Society of Antiquaries tiszteleti, az Osztrák Régészeti Intézet levelező, valamint 1966-tól a Német Régészeti Intézet rendes tagja. Tagja volt a Limeskongresszusok hattagú nemzetközi állandó bizottságának és a Nemzetközi Balkánkutató Társulat Régészeti Állandó Bizottságának. Éveken keresztül látta el a MTA Régészeti Bizottságának titkári feladatait, tagja volt a MTA Régészeti Intézete tudományos tanácsának. 1971-ben Akadémiai Díjat kapott, majd 1983-ban Állami Díjat. Tudományos munkásságáért megkapta az ELTE Arany Emlékérmét (1986), a Kuzsinszky- és a Rómer-emlékérmet is.

Az MTA levelező tagja 1973. május 11-től, rendes tagja 1982. május 7-től, közben a II. Osztály elnökhelyettese 1976 májusától 1985 májusáig, végül elnöke 1985 májusától 1987 januárjáig. Akadémiai székfoglalóját A pannon vezérszerep okai és következményei címmel 1974. január 31-én, rendes tagsági székfoglalóját A római név mint társadalomtörténeti forrás címmel 1983. április 6-án tartotta.

Fő művei: Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den Markomannenkriegen. Bp., 1959.; Pannonia. Pauly-Wissowa Realencyklopädie des Altertumswissenschaft, Suppl. EX. Stuttgart, 1962.; Pannónia története. Barkóczi Lászlóval, Bóna Istvánnal. Bp., 1963.; Gesellschaft und Romanisation in der römischen Provinz Moesia Superior. Bp.-Amsterdam, 1970.; Die römischen Inschriften Ungarns. Barkóczi Lászlóval. I-II. rész. Bp.-Amsterdam, 1972-76.; Pannónia a késői császárkorban. Bp., 1974., 1975.; Pannónia a korai császárság idején. Bp., 1974., 1975.; Pannonia and Upper Moesia. London-Boston, 1974.; Nomenclator [!] provinciarum Europae latinarum et Galliae Cisalpinae cum indice inverso. Többekkel. Bp., 1983.; A római név mint társadalomtörténeti forrás. Bp., 1985.; Beiträge zur Namenstatistik. Bp., 1985.; Erdély története. I. Többekkel. Szerk. Makkai Lászlóval. Bp., 1986.; Pannónia régészeti kézikönyve. Többekkel. Szerk. Fitz Jenővel. Bp., 1990.

Róla szóló irodalom: Az Akadémia új levelező tagjai. Mócsy András. Magyar Tudomány, 1973.; Bökönyi Sándor: Mócsy András. Magyar Tudomány, 1987.; T. Bíró Mária: In memoriam András Mócsy. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis, Sectio Historica, 1987-1988.; Tóth Endre: Mócsy András. Archaeologiai Értesítő, 1987-1988.; Pekáry Tamás: András Mócsy. Gnomon, 1988.; Redő Ferenc: András Mócsy. Acta Archaeologica, 1987.; B. Thomas Edit: András Mócsy. Österreichische Akademie der Wissenschaften. Almanach, 1987.; Lőrincz Barnabás: Wissenschaftliche Tätigkeit von Professor András Mócsy. Acta Archaeologica, 1989.