Moravcsik Gyula

1914-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetem magyar-latin-görög szakos hallgatója. 1914-ben görög-latin szakos tanári szakvizsgát tett, 1914-ben bölcsészdoktori, majd 1920-ban tanári oklevelet szerzett. 1913-ban külföldön, a müncheni és a párizsi egyetemeken tanult. 1914-től az orosz fronton harcolt az első világháborúban, 1915 és 1920 között orosz hadifogságban volt. 1926 és 1927 között a Római Magyar Történeti Intézet öszöndíjas tagjaként Olaszországban, 1930-31-ben és 1934-35-ben Hariszeion-ösztöndíjjal Görögországban folytatott bizantinológiai kutatásokat. 1920-21-ben a budapesti VI. kerületi (Mária Terézia) leánygimnázium helyettes, 1921-23-ban rendes tanára. 1923 és 1936 között az Eötvös Kollégium tanára. 1924-től a budapesti egyetemen A középkori görög filológia fődisciplínái, különös tekintettel a magyar-bizánci érintkezésekre című tárgykör magántanára. 1932-től a görög filológia címzetes nyilvános rendkívüli, 1936-50-ben nyilvános rendes, végül 1950 és 1967 között tanszékvezető tanára. Fia ifjabb Moravcsik Gyula filozófus, az MTA külső tagja.

Tudós egyéniségének kialakulására Gombocz Zoltán volt döntő hatással. Ő volt az, aki arra buzdította, hogy gyűjtse össze és szótár formájában tegye közzé a bizánci forrásokban előforduló magyar és török neveket, illetve kifejezéseket. Világosan felismerte ennek a feladatnak a jelentőségét. A munkát két irányban kezdte el. Egyrészt a csodaszarvas hun mondájával kezdve tanulmányozni kezdte a magyar őrtörténet fontos kérdéseit, másrészt hozzáfogott a Bizánc és a magyarság történeti kapcsolataira vonatkozó forrásanyag gyűjtéséhez. A hadifogságban megtanult oroszul, újgörögül és törökül. Hazatérve érdeklődése először a hunokra összpontosult, elemezte hadi taktikájukat, értekezett Attiláról és Budáról, bemutatta a nagykirály halálát. Ezután az onogurok és más török népek története felé fordult, leginkább azt vizsgálta, hogy jelenlétük milyen hatást gyakorolt Bizáncra. A kritikai kiadások hiánya miatt a szövegek kéziratait saját maga vizsgálta, sorra látogatta Európa nagy könyvtárait. 1934-ben közzétette A magyar történet bizánci forrásai című művét, majd hamarosan a Byzantinoturcica című két kötetes művét. Az első a bizánci történeti források alfabetikus kézkönyve lett, a második pedig a bizánci szövegekben előforduló magyar kifejezések és nevek szótára volt. Eredményeit az újabb kutatások tükrében állandóan módosította. 1949-ben látott napvilágot Bíborbanszületett Konstantin "De administrando imperio" című munkájának kritikai kiadása. A forrásokra vonatkozó életműve Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai című művével zárult.

Munkái nélkülözhetetlen elemeivé váltak mind a nemzetközi, mind a magyar bizantinológiai kutatásnak. Érdeklődött a bizánci görög népi kultúra, folklór és a népnyelv iránt. Komoly szerepet kapott a bizánci kereszténység hatása a Közép- és Kelet-Európa népeinek művelődésére, s különösen a honfoglaló magyarok politikai, társadalmi és kulturális életére. Kitűnő tanulmányok egész sorában fejtette ki, hogy a honfoglaló magyarok már a hon elfoglalása előtt megismerkedtek a kereszténységgel, s hogy a bizánci kultúra befolyása a bizánci egyház missziós tevékenységében nyilvánult meg a leghatásosabban. Nem kerülte el figyelmét a Szent Korona görög vonatkozása sem. Szerinte "a korona a magyar királyság szuverénitásának Bizánc részéről való hivatalos, okiratszerű elismerése és biztosítása". Több tanulmányban vette górcső alá Anonymus hitelességét, P. mester információt összevetette a bizánci források adataival.

A Magyar-Görög Tanulmányok című sorozat szerkesztője, egyúttal 1951-től az Acta Archaeologica főszerkesztője. Az Ókortudományi Társaság elnöke. Több nemzetközi szervezet és intézmény tagja: 1942-től a Bolgár, 1954-től a Bajor, 1955-től az Német Demokratikus Köztársaság, 1964- től az Osztrák Tudományos Akadémia külső levelező, 1965-től a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia külső, 1966-tól az Athéni Akadémia külső tagja. 1930-tól az athéni bizantinológiai társaság tiszteleti, 1948-tól az Association Internationale des Papyrologues tagja, 1963-tól az Association Internationale des Études Byzantines tagja, 1964-től tiszteleti alelnöke. Az athéni egyetem díszdoktora 1937-től. Elnyerte az MTA nagyjutalmát 1948-ban, a rá következő évben, 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott. Az MTA levelező tagja 1934. május 11-től, rendes tagja 1945. május 30-tól. Akadémiai székfoglalóját A magyar szent korona görög feliratai címmel 1935. május 6-án, rendes tagsági székfoglalóját Szellemtudományok és élet címmel 1947. május 5-én tartotta.

Fő művei: A csodaszarvas mondája a bizánci íróknál. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1914.; Szent László leánya és a bizánci Pantokrator-monostor. Bp.-Konstantinápoly, 1923.; Attilas Tod in Geschichte und Sage. Körösi Csoma Archivum, 1926.; Az onogurok történetéhez. Bp., 1930.; reprint kiad.: 1977.; A magyar történet bizánci forrásai. Bp., 1934.; A magyar szent korona görög feliratai. Bp., 1935.; A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység. - Görög nyelvű monostorok Szent István korában. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. I. Szerk.: Serédi Juszinián. Bp., 1938.; A magyar Szent Korona a filológiai és történeti kutatások megvilágításában. In. Uo. III.; A papiruszok világából. Bp., 1942.; Byzantinoturcica. I-III. Bp., 1942-43; átd., bőv. kiad.. Berlin, 1958.; Bizánc és a magyarság. Bp., 1953.; Die byzantinische Kultur und das mittelalterliche Ungarn. Berlin, 1955.; Bizánci császárok és követeik Budán. Századok, 1961.; Bevezetés a bizantinológiába. Bp., 1966., 2. kiad.: 1989., németül: Bp.-Darmstadt, 1976.; Studia Byzantina. Bp.-Amsterdam, 1967.; Byzantium and the Magyars. Bp.-Amsterdam, 1970.; Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Kiad. Ritoók Zsigmond, Kapitánffy István. Bp., 1984., 2. kiad.: 1988.

Róla szóló irodalom: Marót Károly: Moravcsik Gyula hetvenéves. Antik Tanulmányok, 1962.; Die literarische Tätigkeit von Gyula Moravcsik. Összeáll. Benedicty Róbert. Acta Antiqua, 1962.; Mátrai László - Harmatta János - Ritoók Zsigmond: Moravcsik Gyula emlékezete. Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1972.; Harmatta János: Moravcsik Gyula. Magyar Tudomány, 1973.; Keresztényi József: Moravcsik Gyula és az ókori olimpiák története. Testneveléstudomány, 1974.; Székely György: Moravcsik Gyula. Századok, 1974.; Harmatta János: Megemlékezés Moravcsik Gyuláról. Antik Tanulmányok, 1994.