Nagy Géza

Nagy István földbirtokos és Thaly Zsuzsanna fia. Középiskoláit Gyönkön és Pesten a református és piarista gimnáziumban végezte. A pesti egyetemen a bölcseleti tanfolyamra iratkozott be, s történelmet, régészetet, oklevéltant, irodalomtörténetet, összehasonlító nyelvészetet és földrajzot hallgatott. 1875 és 1881 között a Magyar Nemzeti Múzeum régiség- és éremtárában díjnok, közben 1878-79-ben az Egyetértés tudósítója, de betegsége miatt erről az állásról le kellett mondania. 1881-89-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre. 1889-től Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum régiség- és éremtárában gyakornok, 1891-től segéd-őr, 1900-tól őr, 1902-től igazgatóőr. Ekkor a hadtörténelmi gyűjtemény rendezését látta el, s erről katalógust is szerkesztett. 1892. december 4-én feleségül vette Csetneki Jelenik Elek özvegyét, Zaphiry Helént, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb tanítványát.

Főként a magyarság eredetének kérdéseivel foglalkozott, régész és etnográfus minőségben. Nagyobb tanulmányaiban a szkíták nemzetségéről, cikkeiben a turulmadárról, a kunok temetkezéséről, az Árpád-kori koponyákról értekezett. Az 1896. évi millenniumi kiállítás alkalmával az ősfoglalkozások vadászattörténeti alcsoportjának előadója volt. A csoport ismertetését, a magyar vadászat történeti vázlatával együtt megírta a Matlekovics Sándor jogi doktor által szerkesztett Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor című munka ötödik kötetébe (1898. V. 767-814.). Szerkesztette a Nemere című hetilapot 1883-ban és a Székely nemzeti múzeumi Értesítőt (1890-91). Utóbbi lapban több tudományos cikket is megjelentetett: A székely nemzeti múzeum ismertetése, Az emberiség statisztikája, Az Aghaz nem és Koroniza ág, A homárka név eredete, Szláv nyomok Háromszéken, Daczó Ferencz sírkőfelirata, Adatok a székelyek eredetéhez s egykori lakhelyük címekkel. 1913-tól az Archaeologiai Értesítő szerkesztője.

Rendszeresen publikált az Ethnographiaban is.1890-ben: Az emberiség statisztikája, A magyar név, A székelyek és a pannoniai magyarok, Etzelburg, Bécs, A Zaránd név eredete, Ethnologia és nyelvészet, válasz Munkácsi Bernátnak és Balassa Józsefnek, Az Attilla név, Régi magyar személynév az erdélyi szászoknál címekkel; 1894-ben Monda és hagyomány, Honfoglaló őseink, Nőrablás emlékei a magyaroknál, Európa nemzetiségi viszonyai címekkel; 1895-ben A székely írás eredete, 1897-ben Egy adat a parthus-ugor érintkezéshez, A vogulok őskorához, 1898-ban Tanulmányok a szumirokról, 1900-ban A magyar halászat eredete, 1901-1902-ben Népfajok és népek a XIX. században, 1902-ben pedig Turánok és árják címmel. Cikkei jelentek meg a Turulban, a Századokban, a Hazánkban és a Pesti Naplóban is.

Az MTA levelező tagja 1901. május 10-től. Akadémiai székfoglalóját A skythák címmel 1905. április 3-án tartotta.

Fő művei: Az Almos-monda. Sepsiszentgyörgy, 1883.; Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lelőhelyéhez. Sepsiszentgyörgy, 1886.; A szkithák nemzetsége. Bp., 1895.; Vadászat. In: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor, V. Bp., 1896.; III. Béla fegyverzete s az Árpádházi királyok jelvényei. - III. Béla ivadékai az európai uralkodó házakban. In: III. Béla emlékezete. Szerk. Forster Gyula. Bp., 1900.; Budapest és vidéke az őskorban. Bp., 1904.; A magyar viseletek története. Társzerző: Nemes Mihály. Bp., 1904.; Szent István vérsége s a magyar és külföldi kútforrások. Bp., 1908.; A skythák. Bp., 1909.

Róla szóló irodalom: Nagy Géza. Századok, 1915.; Gedai István: Megemlékezés Nagy Gézáról (1855-1915). Alba Regia, 1968.; Benkő Sámuel: Nagy Géza, a literátor és művelődésünk mindenese. Kolozsvár, 1991.; Bándi Gáborné: Nagy Géza. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor ? Viga Gyula. Bp., 2002.