Nemes Dezső

Korán árvaságra jutott, a kárpitos szakmát tanulta ki. 18 évesen lett tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1922-26-ban Budapesten Bakonyi Jenő kárpitos és lakberendező cégénél kárpitos. Ezt követően 1927-ben az Újpesti Téglagyárban dolgozott. 1928-ban illegális kommunista tevékenységért letartóztatták, s csak 1931-ben szabadult. 1931 és 1933 között a moszkvai Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója. 1933-36-ban mint a kommunista párt budapesti bizottságának titkára, majd Központi Bizottsági (KB) tagja és magyarországi instruktora illegálisan Budapesten tartózkodott. 1936-ban a Szovjetunióba ment. 1936-39-ben Moszkvában bútorgyári kárpitos. 1939-41-ben történelem szakos ösztöndíjasként a moszkvai Lomonoszov Egyetemen tanult. 1941-43-ban a Komintern munkatársaként tevékenykedett. 1943 és 1945 között politikai munkás magyar hadifogolytáborban, majd antifasiszta iskolában. 1945 elején az Igaz Szó című hadifogolyújság szerkesztője. 1945-ben visszatért Magyarországra. 1945-48-ban a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. 1949-ben Bukarestben a Tartós békéért, népi demokráciáért című kommunista elméleti folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.

1950-53-ban a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője. 1953-56-ban a Szikra Könyvkiadó, 1956-ban a Párttörténeti Intézet igazgatója, 1961-65-ben az MSZMP KB titkára. 1965-66-ban az MSZMP KB Párttörténeti Intézet főigazgatója, 1967-től az MSZMP Politikai Főiskola igazgatója, 1975-77-ben rektora. 1977-től a Népszabadság főszerkesztője, 1980-83-ban ismét az MSZMP Párttörténeti Intézet igazgatója.

Történészként is a kommunista párt szolgálata töltötte ki egész életét: meglehetősen szektás szellemiségben foglalkozott a magyar munkásmozgalom, a két világháború közötti Magyarország, valamint az ún. népi demokratikus korszak történetével. Történetírói munkássága a legújabbkor történetének feltárására irányult. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom, Magyarország két világháború közötti története, e témakörök problémáinak megközelítése állt feltáró, feldolgozó munkájának előterében. 1945 után megjelent első munkája: A nemzetközi munkásmozgalom. Külön könyvet szentelt a biatorbágyi merényletnek, amelyben feltárta történetét és politikai összefüggéseit. 1974-ben megjelent ? munkája: A magyar munkásmozgalom történetéhez. Tények, viták, tanulságok. E könyvében - bővítve, továbbfejlesztve a korábbi kutatásait - a szociáldemokrata párt és a párton belül jelentkező ellenzék első világháború előtti és alatti szerepét vizsgálta.

1982-től a szovjet tudományos akadémia külső tagja. A Nemzetközi Történettudományi Bizottság Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. 1957-80-ban az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Több állami kitüntetést is elnyert a kommunizmus időszakában, így 1954-ben a Kossuth-díjat, 1975-ben pedig az Állami Díjat. Az MTA levelező tagja 1958. november 28-tól, rendes tagja 1964. április 24-től. Akadémiai székfoglalóját A népi Magyarország fejlődése 1945-1960 címmel 1960. április 10-én, rendes tagsági székfoglalóját Tudomány és társadalom címmel 1965. április 20-án tartotta.

Fő művei: Az Általános Munkásegylet története. Századok, 1951., 1952.; Magyarország felszabadulása. Bp., 1955.; A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917?1919-ben. Századok, 1957.; A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége. Századok, 1959.; A népi Magyarország fejlődése 1945-1960. Bp., 1960., 2. kiad. 1961.; Az ellenforradalom története Magyarországon 1920-21. Bp., 1962.; Az 1927. évi olasz?magyar szerződés. Századok, 1963.; A Bethlen-kormány külpolitikája. Bp., 1964.; Tudomány és társadalom. Magyar Tudomány, 1965.; A lenini eszmék ereje. Bp., 1970.; A magyarországi munkásmozgalom történetéhez. Bp., 1974.; Forradalmak és tanácsköztársaság Magyarországon. Bp., 1979.; A biatorbágyi merénylet és ami mögötte van. Bp., 1981.; Kun Béla politikai életútjáról. Bp., 1985.

Róla szóló irodalom: Erényi Tibor: Nemes Dezső. Magyar Tudomány, 1985.; Siklós András: Nemes Dezső. Századok, 1985.