Podhorszky Lajos

Apja, Podhorszky János evangélikus lelkész volt. Szubszilványi családi nevét szláv ajkú hívei kedvéért ő változtatta Podhorszkyra. Fiát latin, görög, héber nyelvre és zenére tanította. Az ifjú iskoláit Sajó-Gömörön, Lőcsén és Késmárkon végezte, ahol angolul és franciául is megtanult, valamint vívással foglalkozott. Apja papnak szánta, s bár a prédikációkat ugyan meg tudta írni, de elmondani már nem volt képes, mert dadogott. Podhorszky ezután a földtannal kezdett foglalkozni, és bányász akart lenni. Apja megsegítésére egy-két évig mint nevelő a Zólyom megyében lakó Beniczky családnál dolgozott. Azonban 1836-ban apja váratlan halála tervei módosítására kényszerítette: a nyolc gyermekkel özvegyen maradt anyjának kellett segítenie, ezért a közeli Berzétén Máriássy Zsigmondnál lett zongoramester. Emellett dolgozott, takarékoskodott, hogy fivéreit segíthesse. Ekkor támadt fel érdeklődése a nyelvek és népismeretek tanulmányozása felé is. 1838-40-ben közben Kempelen báró családjánál volt nevelő.

1840-41-ben vívómester Pesten, ahol az akkori híres vívómesterrel, Chapponnal történt versenyvívásnál jelen volt Széchenyi István gróf figyelmét is magára vonta. 1841-48-ban a gróf maga mellé vette fiainak nevelőjeként. Ekkor már állítólag majdnem valamennyi európai nyelven tudott írni és beszélni, nyelvismeretének a növendékeivel tett utazásoknál vette hasznát. A szanszkrit, ó-skót és skandináv nyelvekkel foglalkozott, amikor Széchenyi bíztatására a finn nyelvvel kezdett foglalkozni azon okból, hogy megfejtse a magyarok ősi nyelvét és hazáját. Tanulmányozta ezért Oroszország népeinek legrégibb történelmét és megtelepedésük földrajzi viszonyait is, átvizsgálta a finnugor népek nyelvét. Úgy találta, hogy az eredeti törzsszavak gazdagsága a magyarban nagyobb, mint bármely finnugor nyelvben. Ebből azt következtette, hogy a sok nemzetségnek egy erős állandó törzsnek kellett lennie, amelynek helyét az Altaj helységen innen megállapítani lehetetlen.

Az 1848-49-i szabadságharcban Klapka György parancsnoksága alatt harcolt. 1849-ben Törökországba menekült, majd innen Belgrádba ment tovább, ahol Karagyorgyevics fejedelem vendégszeretete mellett a török nyelvet tanulmányozta. A magyar nyelv törzsének ekkortól az indogermán családot tartotta, ezért Párizsba ment a kínai és keleti nyelvek, illetve őstörténet megismerésének céljából. 1849-59-ben a párizsi Biblioth?que Nationale megbízásából a kínai kéziratokat és könyveket katalogizálta. Munkálkodása közben a kínain kívül megtanulta a japán, koreai és mandzsur nyelveket is. A mandzsur népek viszonyait is tekintetbe véve a hunok történelméből egy hun-magyar ősi történelmet alkotott. Etimologizálással (pl. magyar-mandzsu rokonság) igyekezett megmagyarázni a magyar nyelv eredetét. Francia és angol nyelvű kelet-ázsiai szótárai kiadását nem tudta elérni.

1859-től Grazban a száműzött Karagyorgyevics szerb fejedelem gyermekeinek nevelője. 1863-ban visszatért Pestre, ahol az északkeleti vasútigazgatóság titkára lett. Súlyos idegrohamai és betegsége miatt állását hamarosan elvesztette és visszatért Párizsba, ahol főként nagy nyelvtudásából élt (kb. 20 nyelven beszélt). Lefordította Az ember tragédiáját franciára. Európa és Ázsia több tudósával levelezett, különösen a messinai Cannissaróval állt szoros barátságban, de több levelet kapott József főhercegtől és Rudolf trónörököstől is. Utolsó barátai Mariotto, a Félibre francia írók körének titkára és a provence-i költő, Mistral voltak. Betegen, családjától elhagyottan halt meg. Az MTA levelező tagja 1858. december 15-től. Akadémiai székfoglalóját A magyar képzők és ragok megfejtése sinai gyökszók által címmel 1876. március 13-án tartotta.

Fő művei: Iliade chant premier traduit Française du XlII-me si?cle par E. Littré et rédigé. Párizs, 1876.; Ethnologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache, genetisch aus chinesischen Wurzeln und Stämmen erklärt. Párizs, 1876-77.

Róla szóló irodalom: Hunfalvy Pál: Mit tartsunk Podhorszky Lajos tanulmányairól? Magyar Sajtó, 1855.; Budenz József: Podhorszky Lajos magyar-sinai nyelvhasonlítása. Bp., 1877.; Podhorszky Lajos. Vasárnapi Újság, 1891.; Gyürky András: Podhorszky Lajos (1815-1891) és a magyarság eredetére vonatkozó fölfedezései 1851-58-ban. Bp., 1896.