Szendrei János

Ma már Miskolchoz tartozó településen, Wagner János néven látta meg a napvilágot, édesapja ügyvéd volt. Iskoláit Miskolcon, Eperjesen és Kassán végezte. 1879-ben a budapesti egyetemen végezte jogi és bölcsészeti tanulmányait, 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1879-80-ban a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában gyakornok. 1880-1914 között a Honvédelmi Minisztérium tisztviselője. A kormány megbízásából 1890-ben Ausztriában, Belgiumban, Francia-, Német- és Olaszországban a hadtörténelmet, múzeumügyet tanulmányozta. 1894-től címzetes miniszteri titkár, 1905-től címzetes miniszteri osztálytanácsos, 1911-től miniszteri tanácsos. 1914-ben nyugdíjazták. Az 1896-i millenniumi kiállításon a hadtörténeti csoport, az 1900-i párizsi világkiállításon a magyar hadtörténeti részleg rendezője. 1910-13-ban a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztője.

A régészet iránti elkötelezettségéhez kezdettől társult a címertan és a pecséttan. Érdeklődéssel fordult a nyelvészet, az irodalom és a művészetek felé. 1882-1885 között négy kötetben dolgozta fel a magyar képzőművészet remekeit. Az országos magyar történelmi ötvösmű kiállítási emlék című könyve egyben archeológiai doktori munkája is volt. Leghosszabb vállalkozása Miskolc öt kötetes monográfiájának elkészítése és megjelentetése volt. 1896-tól számos jelentős régészeti kutatást is vezetett. Muhi város romjait ásta, a miskolci templomokat és a diósgyőri őskori barlangokat kutatta, foglalkozott a diósgyőri vár történetével, a tapolcai apátság feltételezhető helyével, s ezekkel a tárgyi emlékekkel, ásatási anyaggal megvetette a Borsod-Miskolci Múzeum "régiségtárának" alapjait. Vámbéry Ármin kíséretében két ízben járt és a magyar emlékeket kutatva hosszabb időt töltött Konstantinápolyban. A magyar hadtörténelmi emlékek című munkájával a tudományos fegyvertan alapjait rakta el. Az 1900. évi párizsi világkiállítás munkálataival két éven át foglalkozott, aminek eredményeként a francia akadémia tiszti kitüntetését kapta (1902). A hadi emlékek, a fegyverek és a viselet szakértője volt. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításakor a fővárosi menet megszervezése mellett elkészítette a fejedelem összefoglaló életrajzát. 1912-ben érdemei elismeréséül mindszenti előnévvel magyar nemességet kapott, névírásában ekkortól jelent meg az "y". Élete végén nyugalmazott miniszteri tanácsosként a Borsod-Miskolci Múzeumnak adományozta régiségtárát.

1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja. 1886-1911 között az Országos Régészeti és Embertani Társulat főtitkára, 1890-1902 között a Műbarátok Körének titkára. 1925-től az Országos Hadimúzeum Egyesület alelnöke. Az MTA levelező tagja 1903. május 8-tól.

Fő művei: Borsod vármegye őstelepei. Bp., 1884.; A képzőművészet remekei. I-IV. Bp., 1882-85., I. kötet. 2. kiad. 1892., németül: I-II. 1883-84., lengyelül: I-II. 1884-85.; Dürer Albert származása és művészete. Bp., 1885., németül is; Miskolc város története és egyetemes helyirata. I-V. Bp., 1890-1912.; A gyűrű történelmi és műtörténelmi szempontból. Bp., 1890.; Magyar díszítmények. Bp., 1891.; Magyar viseletképek címeres leveleinkben. Bp., 1892.; Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Bp., 1896., németül is; A magyar viselet történeti fejlődése. Bp., 1905.; Árpád sírja. Árpád és az Árpádok. Bp., 1907.; Adatok a magyar viselet történetéhez. Bp., 1908.; A magyar képzőművészek lexikona, I. Szentiványi Gyulával. Bp., 1915.; A diósgyőri vár története. Bp., 1927.

Róla szóló irodalom: Miskolczy Simon János: Mindszenti dr. Szendrei János. Bp., 1914.; Tóth Zoltán: Szendrei János. Akadémai Értesítő, 1927.; Szendrei János. Hadtörténeti Közlemények, 1927.; Szendrei János. Századok, 1927.; T[óth] Z[oltán]: Dr. Szendrei János. Turul, 1928.; Dobrossy István ? Vajda László: Szendrei János: In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor ? Viga Gyula. Bp., 2002.