Szeremlei Sámuel

Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte. 1858-ban fejezte be tanulmányait a debreceni református teológián. 1858-tól hajdúböszörményi rektor. 1861-től Makón, 1864-67-ben Hódmezővásárhelyen segédlelkész. Közben 1866 októberében három hónapos utazást tett Francia- és Németországban, valamint Svájcban. 1867 májusától diószegi, 1871-1913 között hódmezővásárhelyi református lelkész. 1879-89-ben a békésbánáti egyházmegye főjegyzője. 1883-tól a tiszántúli egyházkerület tanácsbírája, 1890-94-ben középiskolai felügyelője. 1896-1900 között az egyetemes konvent rendes tagja. Mint a szabadelvű teológia híve, a magyarországi protestáns egylet alapításában tevékeny részt vett, és annak egyik legbuzgóbb választmányi tagja; ugyancsak választmányi tagja kezdettől fogva a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. 1917-től a debreceni egyetem teológiai díszdoktora. Lefordította és protestáns használatra átdolgozta Kempis Tamás: Krisztus követése című művét (Szeged, 1864., 2. jav. kiad. 1865). Cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Debreczeni Protestáns Lapban, a Szegedi Híradóban és főleg a Hódmezővásárhely című helyi hírlapban jelentek meg. Rendkívül széleskörű, részben országos témákat, túlnyomóan azonban helytörténeti témákat felölelő írói munkája mellett közéleti szerepe is jelentős. Különösen a népiskolai oktatás kérdésében képviselt haladó, demokratikus elveket.

Hódmezővásárhely város 1899-ben bízta meg a város történetének megírásával. Ezt 1913-ban fejezte be. Művét széleskörű forráskutatás alapján, hatalmas anyagra építve írta meg. Mindmáig ez a város egyetlen történeti monográfiája. Módszere és tematikája gazdagság, anyagbázisa szokatlanul gazdag a korabeli munkák között. Nemcsak városi, megyei s különböző egyházi levéltárakat nézett vagy nézetett át, hanem az Országos Levéltár, a bécsi Staatsarchiv idevágó anyagát is felkutatta. Teljes mértékben kiaknázta a Károlyi-család levéltárát, kiemelte ebből az adattengerből Károlyi Sándornak Pálffy Jánoshoz írott nevezetes levelét, amely perdöntő a szatmári béke személyi indítékai tekintetében is. A város határában öt éven ét ásat, hogy feltárt régészeti anyaggal férkőzzék hozzá a honfoglaláskor és az előző időszak történetéhez. A különböző forráscsoportok félelmetes arzenálját vonultatta fel, hogy céhszabályok, urbáriumok, szerződések, imák, polgári hagyatéklajstromok, céhlakomajegyzékek, országgyűlési határozatok, várleltárak, levelek és kancelláriai iratok mellett a múlt tárgyi emlékeit, a paraszti munkaeszközöket, a népi viselet és házi berendezkedés emlékeit, de még a fejfafeliratokat is felhasználja történeti bizonyító anyagként.

Szerkesztette, kiadta és jó részben írta a békésbánáti református egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyveit 1880-1894 között (megjelentek Hódmezővásárhelyen). Jelentéseit és javaslatait 1890-94-ig írta a tiszántúli református gimnáziumok állapotáról (részben külön lenyomatban és a tiszántúli református egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyveinek függelékében). Az MTA levelező tagja 1908. április 30-tól. Akadémiai székfoglalóját Hódmezővásárhely újabbkori lakossága eredetéről és szaporodásáról címmel 1909. június 7-én tartotta.

Fő művei: A honvédelmi bizottmány keletkezése és a forradalom kitörése. Pest, 1867.; Magyarország krónikája az 1848-49. forradalom idejéről. I-II. Pest, 1867.; Utazás Schweiz, Francia- és Poroszország némely vidékem egyház és iskola érdekében. Pest, 1868.; A népiskolai kérdésről. Pest, 1870.; Valláserkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon. Bp., 1874.; Szálai István szentesi református lelkész élete. Szeged, 1879.; Az eperjesi mészárszék. Magyar protestáns egyháztörténelmi monográfiák, XIII. Bp., 1881.; Szőnyi Benjámin és a hódmezővásárhelyiek. Bp., 1890.; Hódmezővásárhely története. I-V. Bp.-Hódmezővásárhely, 1900-13.; A hódmezővásárhelyi református templomok építésének története. Hódmezővásárhely, 1914.; A hódmezővásárhelyi református egyház története. I-II. Hódmezővásárhely, 1927.

Róla szóló irodalom: R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája. Századok, 1974.; Böszörményi Ede: Szeremlei Sámuel hódmezővásárhelyi református lelkipásztor élete. Debrecen, 1981.; Szeremlei Sámuel emlékezete. Szerk. Kovács István - Kruzslicz István Gábor - Szigeti János. Hódmezővásárhely, 1994.