Zsigmond László

A Mohácson 1907-ben született Zsigmond László a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett történelem szakon. A világháború végétől 1953-ig a Magyar Kommunista Párt, majd utódpártja a Magyar Dolgozók Pártjának főiskolájában tanított, az Egyetemes Történelem Tanszék vezetője volt.

Az 1949-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Zsigmond az 1950-es évek közepén a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa volt, majd az 50-es évek második felében az Akadémia Történelemtudományi Intézete egyetemes történelem osztályának vezetője lett.

Az 1961-ben és 1967-ben Akadémiai-díjjal kitüntetett történész 1960 és 1977 között ? nyugdíjazásáig ? az Eötvös Loránd tudományegyetem Új és legújabb kori egyetemes történelem tanszékének vezetését vállalta el.

A Századok szerkesztőbizottságának tagja 1970-ben az MTA levelező, 1979-ben rendes tagja lett. Fő kutatási területe az 1918 utáni nemzetközi diplomácia és a 19?20. századi politikai gondolkodásának története.

Főbb művei:

? A német imperializmus és militarizmus újjáéledésének gazdasági és nemzetközi tényezői: 1918-1923. (1961)
? Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához: 1936-1945. (1962)
? Franciaország 1789?1968. (1969)
? Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (1970)