A bécsi, párkányi és esztergomi diadal ellenére I. Lipót császár kiegyezett volna a Portával a status quo alapján, de IV. Mehmed szultán mereven ellenszegült a megegyezési javaslatoknak. Ilyen körülmények között vetődött fel egy törökellenes nemzetközi szövetség terve. Megvalósításából oroszlánrészt vállalt XI. Ince pápa. 1684 tavaszára létrehozta a háború nemzetközi keretét, a Szent Szövetséget, amelyhez a császár, a lengyel király és a velencei dózse is csatlakozott. (Az orosz cár 1686-ban lépett be a Ligába). A szövetség tagjai kötelezték magukat a török elleni offenzívára: Sobieski János Podólia és Ukrajna térségében, I. Lipót Magyarországon, Marcantonió Giustiniani dózse pedig a Földközi-tengeren és a Balkánon. Európa felfokozott várakozás lázában égett. Prognosztikonok (előrejelzések) láttak napvilágot, amelyek szerint a Mindenható, aki a leghatalmasabb birodalomnak is határt szab, a közeli jövőre tette a török hatalom bukását. Mások égi jelet véltek látni: a félhold mellett két másik hold állott, és mind a hármat egy nagy kereszt kötötte össze, de végül a kereszt egymagában tündökölt az égen. A régóta óhajtott, de mégis váratlan keresztény sikerek feltámasztották a törökellenes áldozatvállalás éthoszát is. Európa minden sarkából érkeztek önkéntesek; köztük volt az a Savoyai Jenő herceg, aki utóbb a Habsburg Birodalom legnagyobb hadvezérévé nőtte ki magát.
