A pápaválasztás ősi hagyománya

Kultpol

Interregnum

AP/Yahoo News

Azt az időszakot, amely egy pápa halála és a következő pápa trónra lépése között telik el, interregnumnak, azaz "uralkodások között"-nek nevezik. Az interregnum rendszerint legalább két hétig tart, ami alatt a pápát felravatalozzák, majd eltemetik. Közben a pápaválasztásra jogosult bíborosok Rómába gyűlnek, hogy zárt ajtók mögött döntsenek a következő pápa személyéről.

A kamarásnak (camerlengo) nevezett bíboros veszi át ideiglenesen és korlátozott hatáskörrel az egyház vezetését. A napi folyó ügyekben a kamarásból és három választott bíborosból álló testület dönt. Nagyobb horderejű döntést az interregnum idején nem hoznak. A Vatikán polgári irányítását ideiglenesen vatikáni bíborosok testülete veszi át.

Kilencnapos gyász

A négytagú különleges testület első döntései között határoz arról, mikor vigyék át a pápa holttestét a Szent Péter Székesegyházba, hogy a hívek leróhassák tiszteletüket. Szintén hamar döntenek a pápa temetésének időpontjáról. Ezután a kilencnapos gyásszal kapcsolatos intézkedéseket hoznak, majd döntenek a konklávé kezdetének időpontjáról.

A különleges testület arról is gondoskodik, hogy összetörjék a pápának a dokumentumok hitelesítésére szolgáló pecsétgyűrűjét és ólompecsétjét, hogy senki ne használhassa őket jogtalanul.

A konklávé

Az új pápa megválasztásáról döntő konklávé a Michelangelo freskóival díszített Sixtusi kápolnában ül össze. A 117 tagú bíborosi testület tagjai a pápa halálát követő 15. és 20. nap között érkeznek Rómába, és szavazócédulákkal döntenek az új pápa személyéről.

A leghosszabb konlávé három évig tartott (1268 és 1271 között), de sokszor csupán egyetlen napra volt szükség az új pápa megválasztására. Amikor Karol Wojtylát 1978-ban pápává választották, még három napra sem volt szükség a döntéshez.

Ha a konklávé megkezdődött, a bíborosok nem hagyhatják el a Vatikánt, míg meg nem választják az új pápát. A szavazásokat a Sixtusi kápolnában tartják, közben a vatikáni Casa Santa Marta hotelben laknak. A bíborosok szigorú elzártságban döntenek: nem hagyhatják el a Vatikánt, és semmiféle hír sem juthat be hozzájuk, míg a döntés meg nem születik.