William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude és Harald Lander Etűdök című alkotása mellett először szerepel a Paquita-szvit az együttes repertoárján, amit Solymosi Tamás balettigazgató és két balettmestere, Mirzoyan Albert és Prokofieva Irina adaptált a társulatra.
A Paquita-szvit – más néven Paquita Grand Pas – egyike a legtöbbször átdolgozott klasszikus balettkoreográfiáknak.
Az eredeti művet 1846-ban mutatta be a Párizsi Opera balettegyüttese Édouard Deldevez zenéjére, Joseph Mazilier koreográfiájával. A darabot egy évvel később a szentpétervári cári balett is színre vitte a klasszikus balett atyja, Marius Petipa és Pierre-Frédéric Malavergne koreográfiájával, ez volt Petipa első oroszoroszági koreográfiája. 1882-ben Petipa felújította alkotását, amit Ludwig Minkus zenéjére egy pas de trois-val, egy grand pas classique-kal (táncszvit) és egy gyerekekre írt mazurkával is kiegészített. Az eredetileg a napóleoni háborúk idején Spanyolországban játszódó szerelmi történetből, amely Paquita, a cigánylány és a francia tiszt, Lucien d’Hervilly között szövődött, végül ez a később beillesztett táncszvit lett az, ami megmaradt a nagy balettegyüttesek repertoárján, és amit azok számos felfogásban, a társulatok és szólisták képességeit kidomborítva egészítettek ki az évtizedek során.
Az előadás igazi jutalomjátéknak ígérkezik a Magyar Nemzeti Balett együttese számára,
ahol tánckari művészek és a vezető szólisták is egyaránt bemutathatják tudásukat. A társulat igényeihez igazodva a Paquita mellett más Petipa-koreográfiák (A Szilfid, Trilby, Talizmán), valamint Viktor Gzovszkij (Grand Pas) és Mihail Fokin (Armida pavilonja) egy-egy variációja is bekerült a produkcióba, míg a már említett mazurkában a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei mutathatják meg tudásukat. A betanításban Solymosi Tamás balettigazgató mellett Prokofieva Irina működött közre, aki a szentpétervári Mariinszkij Színházban töltött csaknem két évtizedes pályafutása során maga is több évadon át táncolt a Paquita-szvitben, valamint Mirzoyan Albert, aki ugyancsak a Mariinszkij Színház művésze volt, majd évtizedekig a szentpétervári együttes és a Bécsi Állami Operaház balettmestereként felelt a társulatok kimagasló művészi színvonaláért.
A Paquita-szvit méltó bemutatásához Oleg Molchanov díszletei és Rományi Nóra jelmezei járulnak hozzá, a férfi és női szólókat hármas szereposztásban Melnik Tatiana, Tanykpayeva Aliya és Sharipova Elena, valamint Balázsi Gergő Ármin, Timofeev Dmitry és Palumbo Valerio táncolják.
Az est második részében visszatér az együttes repertoárjára William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude című darabja,
amely a klasszikus balettet dinamikus mozdulatokkal ötvözve feszegeti a táncosok fizikai korlátait Schubert „nagy” C-dúr szimfóniájának energikus zárótételére. Szintén újra látható Harald Lander Etűdök című alkotása, amely az öt balettpozícióból kiindulva, a próbatermi munkafolyamatok elemeinek bemutatásán keresztül jut el a fináléig, és hirdeti ezáltal a klasszikus balett szépségét és esztétikáját, valamint a tánc örömét és izgalmát.
Nyitókép: Etűdök – Timofeev Dmitry, Melnik Tatiana és Rónai András. Fotó: Nagy Attila
