Az, hogy a művészet terápiás jelleggel bír, és segít a stresszoldásban, vagy akár a megelőzésben is, nem újkeletű felismerés. Arisztotelész például már használta a katarzis kifejezést, ami alatt a színjátszás általi megtisztulást értette, a középkorban vallási témájú műalkotásokat alkalmaztak a hit erősítésére, a felvilágosodás korában pedig drámapedagógiás eszközökkel (is) kezelték némely elmegyógyintézet pácienseit.
Bár jól láthatólag nagy múltra tekint vissza az irányzat, Magyarországon sajnos még mindig gyerekcipőben jár. Kisebb, független alapítványok, alternatív iskolák és egy-egy rehabilitációs központ kínál művészetterápiás órákat, az állami kórházak pszichiátriáin azonban ritkán találkozunk vele, és a társadalombiztosítás sem támogatja. Ennek ellenére, ha közel érzed magadhoz a terápia metodikáját, érdemes kutatni egy kicsit és tapasztalatot gyűjteni.
Most Németh László, a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület elnöke segített nekünk megérteni, mit is jelent a művészetterápia, mire számíthat az, aki elmegy egy foglalkozásra, és hogyan választhatjuk ki a számunkra megfelelő módszert.
Mi történik egy művészetterápiás foglalkozáson?
A művészetterápia lehet aktív – azaz a páciens alkot – , és befogadó – tehát a páciens egy kész műalkotással dolgozik – , a lényeg viszont ugyanaz: különböző művészeti eszközök segítségével közelítünk, értelmezünk és dolgozunk fel belső lélektani folyamatokat.
„A foglalkozáson alkotunk valamit – az esztétikai tartalomnak nincs jelentősége – és ezen keresztül megközelítünk egy hívott lélektani tartalmat. Ezt követően az alkotáshoz kötődően beszélgetünk a lelki folyamatokról”
– árulja el Németh László.
Ennek eszköze lehet a képzőművészet, a mozgás, az irodalom, a zene, ám fontos kihangsúlyozni, hogy nem számít az alkotás művészeti értéke, itt kizárólag a folyamat megélése az irányadó. Tehát, ha az tartana vissza, hogy nem elég jó a kézügyességed, a ritmusérzéked vagy a hallásod, nyugodtan hessegesd el a félelmeidet, ugyanis ez itt mit sem számít.
Olvastad már? „Az olvasás szavakat ad ahhoz, amihez nem voltak sajátjaink"
Kinek való a művészetterápiás foglalkozás?
Ahogy a legtöbb pszichológiai módszerről, úgy a művészetterápiáról sem állítható, hogy minden embernek, minden típusú problémára megoldást hoz. Ettől függetlenül László arra buzdítja az érdeklődőket, hogy aki affinitást érez, tegyen egy próbát. A foglalkozásra egyaránt várják azokat, akik csak közelebb szeretnének kerülni magukhoz, és azokat, akik lélektani problémával küzdenek.
„Maga a művészetterápia önismeretet biztosít, ami bárkinek érdekes lehet, aki kíváncsi önmagára, a saját lelki működésére, csapat esetében a társas környezetben való működésére.
Viszont vannak olyan problématípusok, amiket csak a művészetterápiával lehet megközelíteni, mert mondjuk a páciens nem beszél, és nonverbálisan tudja magát jobban kifejezni”
– teszi hozzá.
Egyéni vagy csoportos?
A foglalkozás történhet egyénileg, tehát egy terapeuta és egy páciens részvételével, valamint csoportosan is, ahol egy csoportvezető segítségével, együtt alkotnak a foglalkozás résztvevői. Az, hogy kinek melyikre érdemes mennie, a céltól függ.
„Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai. Az egyéniben a teljes figyelem egy emberre fókuszál, ezáltal mélyebb a megértés, viszont hiányzik a többiek sokszempontúsága. A csoport előnye, hogy rengeteg gondolat, fantázia kerül elő, olyan tartalmak is kibomlanak, amik egyéniben nem kerülnének elő. Viszont az idő és a figyelem is eloszlik az emberek között.”
Tehát, amennyiben úgy érzed, szívesen kezdeményeznél mélyebb párbeszédet a belső éneddel, kíváncsi vagy, mit mondanak el rólad a színek, a hangok, a mozdulatok, vagy inkább a társas megéléseidet szeretnéd fejleszteni, érdemes tenned egy próbát.
A fotók forrása: Unsplash
