„Párduc vitéz a családnevem” – Beszélgetés Ertüngealp Alpaslan karmesterrel

Ertüngealp Alpaslan karmester, zongoraművész, filozófus volt Péczeli Dóri vendége a Puzzle podcastsorozatban. Ajánló.

Január elsején születtél, akárcsak Petőfi. Rokonlelkek vagytok? 

Valamennyire biztosan, de más rokonságokat is említhetnék. A görög Chios szigete, ahonnan az őseim származnak, két híres filozófust is adott a világnak.

Petőfi nem fest hízelgő képet a törökökről. A százötven évet neked felhánytorgatták már valaha? 

Persze, eleinte mindig ezt hozták fel. Amikor bemutatkoztam valakinek, ösztönösen kicsúszott a száján, hogy „de hát, itt voltatok százötven évig”. Idővel rájöttem, hogy Magyarországon másképp tanítják a történelmet, mint Törökországban, ahol nem százötven évről, hanem négyszáz éves szomszédságról beszélnek. Volt olyan időszak, amikor az Oszmán Birodalomban talált menedéket sok magyar hős, Rákóczitól kezdve Kossuthig. Érdekes módon erről nem beszélnek itt vagy nem eleget. A török iskolákban például testvérnépként beszélnek a magyarokról, tekintettel a közös közép-ázsiai múltunkra.  

Több mint 35 éve Budapesten élsz, a Zeneakadémián végeztél. Annak idején két másik város, Moszkva is Prága is szóba került, mint lehetséges továbbtanulási helyszín. Miért a magyar főváros lett végül a nyerő?

Szerencsés véletlennek köszönhető. Isztambulban volt egy magyar származású ismerősünk, aki utazási irodát vezetett. Felajánlotta, hogy szervez nekünk egy utat Budapestre. Tizenegynéhányan összeálltunk, és elindultunk Magyarországra. 1987 elején, a legkeményebb tél kellős közepén érkeztünk Budapestre…

Épp, amikor az a nagy havazás volt?

Igen, akkor jártunk először Magyarországon. Mínusz huszonnégy fok volt, csúszva-mászva közlekedtünk a nyakig érő hóban. „Ez majdnem Szibéria”, mondtam akkor nevetve. A zord idő nem vette el a kedvünket Budapesttől. A szüleimmel felkerestük a Zeneakadémiát, beszéltünk az illetékesekkel, volt egy próba-meghallgatásom is. Nagyon örültek nekem, és azt mondták, adjam be hivatalosan is a felvételimet. Felvettek, ideköltöztem, és itt maradtam.

Egy ilyen soknemzetiségű világpolgárnak hol van az otthon? A haza? 

Isztambul szélén, egy tengerparti üdülővároskában születtem, a tenger mellett nőttem fel. Eleinte hiányzott a nagy víztömeg, a nagy kékség. Sokáig vándorlegénynek éreztem magam, aki a hátán viszi a házát és a hazáját, és ott próbálja otthon érezni magát, ahol éppen van. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, arra jöttem rá, hogy itt érzem magam otthon. Tizennyolc évet Törökországban éltem, nagyrészt gyerekként, de immár harminchatodik éve Magyarországon élek, és ez egy jelentős szám.

Igazi nyelvzseni vagy. Öt nyelven beszélsz, törökül, magyarul, angolul, németül, olaszul, emellett hobbiból arabul, koreaiul és japánul a szótagírást tanulod, sőt, értesz a gesztusok nyelvén is, ha a vezénylésre gondolunk. Szerinted mi lesz az új világnyelv? 

A válasz kiderül a beszélgetésből, amiben szó esik Kemal Atatürk vezetéknévtörvényéről, Bartók Béla 1936-os kis-ázsiai gyűjtőútjáról, dirigálásról és a mesterséges intelligencia által létrehozott alkotásokról is.

Puzzle – a beszélgetés, amelyben kirakóst játszunk kiválóságaink életképeivel. Műsorvezető: Péczeli Dóri