A Le Pianiste aux 50 doigts (Az 50 ujjú zongorista) címmel a Montparnasse Színházban Christian Fromont rendezésében bemutatott nyolcvanperces előadás személyes történettel kezdődik, amelyben Pascal Amoyel, Chopin, Liszt és Beethoven műveinek egyik legismertebb francia tolmácsolója elmeséli első találkozását Cziffra Györggyel. A francia zongorista 1983-ban, 12 évesen a házmestere tanácsára kereste fel az akkor már Párizsban élő magyar virtuózt, aki nem sokkal korábban alapítványt hozott létre fiatal művészek támogatására.
A tanítvány nyolc évig járt a magyar mesterhez, aki annyira megkedvelte őt, hogy egy nap elkezdett neki mesélni hihetetlen magyarországi sorsáról, mielőtt még 1956-os disszidálását követően világhírű zongorista lett belőle Párizsban. Először a gyerekkoráról Angyalföldön, ahol tehetsége gyorsan megmutatkozott, és ötéves korában egy arra járó vándorcirkusz egyik fő attrakciója lett. A mesélés közben a zongorista Schumann Gyermekjelentek című művéből ad elő, majd Szkrjabin orosz zeneszerző egyik darabját játssza el a színpad közepén álló zongorán.
Ezután a francia zongoraművész igazi színészi átéléssel elmeséli, hogyan lett Cziffra György kilencévesen a legfiatalabb diák, akit valaha felvettek a budapesti Zeneakadémiára. A második világháború kitörésekor Cziffrát besorozták, tankvezető lett, itt az előadás hangvétele is szomorúbbá válik. Ezen epizód felidézésekor Amoyel már Liszt Ferenc Temetés című művét játssza. A történetmesélés felgyorsul: Cziffra dezertált, felugrott egy Oroszországba tartó vonatra, de a szovjetek először letartóztatták és internálták. Amoyel a mestere által ekkor átélt érzéseket Hacsaturján Kardtánc című művén keresztül idézi fel.
Cziffra György 1946-os szabadulását követően élete új fordulatot vett: apjához hasonlóan bárzongorista lett a pesti éjszakában. 1950-ben feleségével és kisfiúkkal megpróbálta elhagyni Magyarországot, de a menekülése nem sikerült, így politikai fogolyként Miskolcra, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésére került, ahol kőfaragásra osztották be és csak fortélyok árán tudta megkímélni a kezét. Pascal Amoyel itt már teljesen a mestere bőrébe bújik, és Cziffrához méltó virtuóz improvizációs játékot mutat be: az 1940-es évek slágerei mellett a Happy Birthdayt eljátssza Mozart, Beethoven, Debussy, Schönberg vagy ragtime stílusban, felidézve mestere találkozását amerikai jazz-zenészekkel.
Cziffra György 1954-ben térhetett vissza a komolyzenéhez, az előadás első nagy hazai, a Zeneakadémián adott koncertjének egyik részletével zárul, amelyet Pascal Amoyel a mesterévé lényegülve ad elő.
A nyitóképen Cziffra György. Daniel Fallot / Ina via AFP
