A poroszoktól elszenvedett nagy vereség végzetesen megosztotta a francia társadalmat. A szeptemberben kikiáltott III. Köztársaság folytatta a honvédelmi harcot, de januárban fegyverszünetet kötött a németekkel. A szélsőségesen republikánus Párizs ebbe nem törődött bele, ezért a kormány le akarta szerelni a Nemzeti Gárdát. A konfliktus Párizs teljes önállósodásához vezetett: a Gárda átvette a hatalmat, március 26-án megválasztották a szociálforradalmár többségű, 106 fős községtanácsot (kommünt). Az első "munkásköztársaság" kormányzati funkcióit "bizottságok" látták el, legfelül a "végrehajtó bizottság" állott. Elkezdődött a vállalatok kisajátítása, szociális intézkedések sorozata, a nép felfegyverzése. A poroszok és a francia kormánycsapatok blokádját azonban nem sikerült áttörni. Május 22-től egy hétig tartó véres harcban Mac Mahon tábornok leverte a kommünárokat. A megtorlás áldozatainak számára 20-36 ezerre becsülték, sok ezer főt deportáltak Új-Kaledóniába. A párizsi kommün rendszere szimbolikus értékű minta lett a bolsevik forradalmárok számára.
