Meglátása szerint egy új levéltári törvénnyel - mivel az 1995-öst úgyis "le kell porolni" - kötelezővé kellene tenni a pártirattárak felállítását, hogy ott a jövőbeli kutatók hozzáférhessenek a politikai pártok irataihoz, kutathassák őket. Gecsényi Lajos "páratlanul felháborítónak" tartja mind a demokratikus jogállam, mind a levéltárosi-történészi szakma szempontjából, hogy Magyarországon nincs arra jogszabály, hogy a politikai pártoknak mit kell tenniük irataikkal, és irattárat sem kell fenntartaniuk. Ez jószerével két évtizedes gond.
Kitért arra, hogy az 1995-ben meghozott és ma is érvényben lévő levéltári törvény az akkori parlamenti pártok konszenzusával jött létre, ezek a szervezetek pedig nem akarták, hogy iratmegőrzésre kötelezzék őket. Így még a pártfrakciók irataira sem vonatkozik semmiféle jogszabály, kivéve, ha az Országgyűléshez benyújtott dokumentumokról van szó.
Kialakult tehát az a helyzet, hogy nem lehet kutatni a demokratikus köztársaság döntés-előkészítő munkáját, csak akkor, ha a kutató által éppen megkeresett párt bizonyos iratokat önszántából kiad a neki. Ezzel szemben Nyugaton, például Németországban jóformán minden parlamenti pártnak van kutatható levéltára, miközben többnyire őket sem kötelezik arra, hogy a területileg illetékes levéltáraknak leadják a dokumentumaikat - közölte.
A MOL volt főigazgatójának véleménye szerint a parlamenti pártoknak, ha nem akarnak önálló levéltárat alapítani, akkor - kétoldalú magánjogi megállapodás alapján - a MOL-hoz kellene leadniuk az aktáikat, míg helyi szervezeteiknek a megyei, városi levéltárakban kellene őriztetniük az iratokat. Az is megoldásnak tűnik, hogy a kisebb pártok az irataik átadásáról szerződést kössenek a területileg illetékes levéltárakkal. A lényeg az, hogy megmaradjanak a dokumentumok - hangsúlyozta.
Példaként hozta fel, hogy a Polgári Demokrata Párt az 1945 utáni néhány évről szóló dokumentumait letétbe helyezte a MOL-ban, így azok most is kutathatók. Mi több, az egykori állampárt is létrehozta 1961-ben a saját archívumi rendszerét, s ennek köszönhető, hogy az iratai 1989-ig szinte hiánytalanul megmaradtak.
A mai helyzet viszont az, hogy ha egy leköszönő pártelnök el akarja vinni magával a regnálása alatt keletkezett iratokat, senki nem akadályozhatja meg ebben. Jelenleg éppen készül egy lexikon Vida István történész szerkesztésében, ez a rendszerváltás utáni összes pártot számba veszi, de ez a kutatócsoport is sok akadályba ütközik nyomozómunkája során, mivel a korábbi, ma már nem létező pártok a fenti módon bántak irataikkal.
A történész beszélt arról, hogy a Független Kisgazdapárt létrehozott 1990 után egy nyilvános magánlevéltárat, amely felett az állam nem gyakorolt ellenőrzési jogot. Ez eleinte a Belgrád rakparton, majd Érden működött, "és talán ma is ott van". A párt belső harcainak következtében azonban az iratanyagot ma már nem lehet nyomon követni.
A "szóbeszéd szerint" az MSZP a Politikatörténeti Intézet Levéltárával, míg az SZDSZ a Nyílt Társadalom Alapítvány Archívumával tárgyalt irataik átadásáról és megőrzéséről, de hogy végül mire jutottak, nem tudni - mondta.
