A díszüvegek világát eddig még alig érte el a műkereskedelem, pedig ennek kivételes művészeti ágnak is legendás története van Muranótól a Tiffanyn át a kortárs üvegek ezerarcúságáig.
Egyre többen fedezik fel, hogy az üvegtárgyaknak is különleges kisugárzása van, hirtelen elkápráztatóakká képesek válni, amikor a fény átjárja őket.
Az árverésen szerepel egy két darabból álló, kézzel fújt és formázott, rendkívül dekoratív, kézzel festett és mindkét oldalán arannyal díszített üvegtál, amelyen egy folyóparti tájban ábrázolt pásztorjelenet látható. Az Oertel & Co. céget Haidában, az észak-csehországi üvegipar központjában alapították 1869-ben, mint kristályüveg és ólomkristály feldolgozásával foglalkozó családi vállalkozást. A cég alapítója (Johannes Oertel) új üvegkikészítési technikákat keresett, és 1887-ben és 1889-ben számos módszert szabadalmaztatott üvegtárgyak színes díszítésének előállítására valamint üveg- és porcelántárgyak gyöngyházfényű díszítésének módszerére – ezt reprezentálja most ez a gazdagon díszített különlegesség.
[gallery columns="2" link="none" size="large" ids="329146,329149"]
Egy Loetz Orange Astglas művészi üvegváza az aukció egyik legkülönlegesebb darabja. A több mint százéves, kézzel formázott szecessziós Loetz-üvegváza narancssárga, repedezett felületét pedig a craquelure eljárásnak köszönheti, amikor olvadt és zúzott üveggel borítják, ami aztán a felületén sűrű repedések finom mintájává alakul. Ezt a vázát a felső peremére égetett arany díszítés teszi különlegessé.
Két Kralik-váza is szerepel a kínálatban. Az egyik oxidokkal irizált kékeslila váza pillangó hatású mintával, a másik pedig szintén irizált, kézzel formázott, de Martelé szecessziós stílusú, lüszteres üvegváza a 19. század végéről. Lila alapszínén szivárvány színei minden fényszögben más árnyalatban pompáznak. A Martelé, azaz kalapált dekorációt, a gyár számos formára és többféle színben használta.
A mostani válogatás egyik újdonsága, hogy egy magyar, méghozzá a Karcagi Üveggyár kollekciójából szerepel egy fújt és kézzel formázott váza.
A Fátyol üveg bevonata egyedülálló magyar találmány, a Kossuth-díjas Veress Zoltán és Suha Zoltán vegyészmérnökök közös szabadalma a hatvanas évekből. A kék színű, nemesen egyszerű üveg váza olyan csillogó hatást kelt, mintha milliónyi kicsi tükörként szórná szét a fényt. A találmány alapját az a felismerés képezte, hogy az ún. „kraklé” üvegnél nagyobb szilárdsággal és nagyobb csillogással is előállíthatók üvegtárgyak, ha a csillogást okozó megrepedezett réteget két másik üvegréteg közé ágyazzák. A fátyolüveg technikával készült darabok mindegyik egyedi: a döntően Somkúti Katalin által tervezett, háromrétegű fátyolüveg tárgyak szikrázó színekben pompáznak.
A Velencéhez és a lagúnákhoz szorosan kötődő Murano története 1291-ben kezdődött, amikor a még főként faépületekből álló Velencében az állandó tűzveszély miatt sok üveggyártó telephelyeit a Velence partjainál fekvő kis szigetre helyezte át. Velence és Muranó az üveggyártás a rómaiak óta meglévő hagyományra építkezett, a muranói üvegművészek és céhek pedig a több évszázadon át monopóliumuk nyomán váltak híressé. Antonio Da Ros is velencei volt, aki 1958-ban kezdte el együttműködését az Ars Cenedese Murano üveggyárral, ahol tervezői munkássága kibontakozhatott. Rózsaszín üvegvázája a vidám fűzöld üvegrátétekkel az 1980-as évekből származik, és a Scavo üvegtechnikával készült. Ezek a savmaratott felületek antik megjelenést kölcsönöztek a tárgynak, mivel a scavo bevonat a régészeti maradványokra próbált reagálni, hasonlítani: a még forró üvegre sókat és oxidálószerek szórtak, így a felületük rusztikusan durva tapintású lett. Da Ros egyébként többször részt vett a Velencei Biennálén is, ahol az 1962-es Fish hozta el számára a világhírt, ami egy üveghalba rejtett másik hal volt, ahol a sötét rózsaszín második hal egyben a hal farkát, illetve a szobor formáját is kiadta.
Nyitókép: Oertel Haida festett üveg tál - asztalközép 19. század vége
