Összesített mérleg
Az antropológiai múzeum szénizotópos vizsgálatai nyomán 1200 körülre teszik a polinéz sziget benépesítését. Vagyis jóval későbbre, mint az eddigi kutatások állították hasonló C-14 vizsgálatok fényében. Hunt szerint elsőként egy körülbelül 50 fős telepescsoport érkezhetett a szigetre, és hozott létre egy stabil 3000 fős populációt 1650-re. Pollen- és hamumaradványok alapján az emberi terjeszkedéssel, túlhasználattal hozzák összefüggésbe a pálmafák gyors eltűnését, még a nagy tüzek előtti években. Patkánymaradványok jelzik, hogy a rágcsáló populáció 20 milliósra nőtt 1200 és 1300 között, majd csupán 1 millióra esett vissza, miután eltűntek a fák (1400 után). Emberi csontvázmaradványok, valamint lakóépületek régészeti vizsgálatának eredményei nem utalnak korábbi háborúskodásra.
Vajon megtörtént ugyanez más szigeteken ? Nos, az antropológusok szerint polinéz patkányok irtották ki a pálmafát a Hawaii-öbölben is. A Húsvét-sziget különleges sérülékenységéhez persze az is hozzájárulhatott, hogy nem volt olyan csúcsragadozója, ami a patkányokat kordában tartotta volna, illetve a pálmafák sem nőttek elég magasra ahhoz, hogy a patkányok ne tudják lerágni a termést.
