Április 4-én nemcsak a szomorú emlékű felszabadulás ünnepe juthat eszünkbe, de a patkányok is, amelyeknek 2002 óta ezen a napon van a világnapjuk. Igen, azoknak a rágcsálóknak, amelyektől sokan irtózva menekülnek, mások viszont éppenhogy dédelgetve babusgatják őket.
A patkányok évezredek óta hűséges kísérőink, bár nem kaptak egyértelmű invitációt. Ennek ellenére, akár tetszik, akár nem, ők is az életünk részei, alkalmazkodóképességük pedig egészen elképesztő. Ha meg kellene tippelnünk, hogy egy apokalipszis után ki maradna talpon, a patkányok biztosan a dobogón végeznének. Ráadásul ezeknek a túlélőművészeknek sokkal több titkos képességük és hasznuk van annál, mint hogy szemétben turkáljanak, vagy váratlanul átszaladjanak az úttesten, megijesztve a gyanútlan gyalogosokat. Például segítenek a növények szaporodásában a magok széthordásával, számos ragadozó számára nélkülözhetetlen prédaállatok, és akkor még nem is beszéltünk a tudományos kutatásban betöltött szerepükről, amelynek köszönhetően emberek millióinak életét mentették már meg.
Ennek ellenére sokan azt gondolják, hogy egy patkánymentes világ sokkal jobb hely lenne. Pedig ha egy nap egyszer csak minden patkány eltűnne a Földről, azt az ökoszisztéma bizony alaposan megsínylené. Íme néhány meglepő tény, amivel talán helyrepofozhatjuk a patkányok becsületét!
Röhögve lepipálják a kutyákat
A patkányok intelligenciája messze túlszárnyalja azt, amit a kis rágcsálóktól várnánk. Nemcsak hogy kiismerik a legbonyolultabb labirintusokat, hanem hetek múltán is emlékeznek rájuk, így ha egyszer betaláltak a konyhába, másodszorra is menni fog nekik. Viszont igencsak neofóbok, vagyis ösztönösen gyanakvóak az új dolgokkal szemben, ezért nem rohannak bele minden csapdába.
Egy kísérletben például patkányokat tanítottak meg apró kis járműveket vezetni, hogy élelemhez jussanak, és ők gond nélkül elsajátították a szükséges trükköket.
És ha mindez nem lenne elég, a patkányoknak van egy másik figyelemre méltó tulajdonságuk is: empatikusak. Egy kísérletben választhattak, hogy kiszabadítsák egy bajba jutott társukat, vagy inkább megegyenek egy darab csokoládét, és meglepő módon többen az önzetlen hősködést választották. Egy másik kísérletben pedig arról dönthettek, hogy csak maguknak kérnek ételt, vagy megosztják-e azt egy társukkal, és a többség az utóbbit választotta. Tehát még nagylelkűek is.
A patkányok azonban nemcsak okosak és empatikusak, de szeretetteljesek is. Ha egy patkány kedveli a gazdáját, gondolkodás nélkül odabújik hozzá, és ezt nem a zsebben lapuló kekszmorzsák miatt teszik. Egyes kutatások szerint a patkányok ugyanolyan ragaszkodóak és intelligensek, mint a kutyák, csak kevesebb pórázra és labdára van szükségük a boldogsághoz.
De ha ez még nem lenne elég, imádnak nevetni is! Német kutatók felfedezték, hogy ha megcsiklandozzák őket, vidám, ultrahangos kuncogással válaszolnak, és közben örömükben ugrándoznak, pont úgy, mint egy gyerek a játszótéren.
Az ökoszisztéma kis szürke fenegyerekei
A patkányok lelkes kertészek is, még ha nem is tudnak róla. Szívesen gyűjtögetnek magokat, amelyeket gondosan elásnak, ám mivel gyakran megfeledkeznek róluk, ezek kicsíráznak, és új növényekkel gazdagítják a környezetet. Különösen a kengurupatkányok jeleskednek ebben Észak-Amerikában, ahol az ő feledékenységük nélkül bizonyos növények eltűnnének az élőhelyükről.
Azt gondolhatnánk, hogy a patkányok nem válogatósak, ha ételről van szó, de ez nem így van. Amikor egy új, addig nem ismert táplálékkal találkoznak, nem azonnal vetik rá magukat, hanem inkább visszafogottan, egy kis falattal próbálkoznak. Miért? Mert előbb letesztelik, hogy nem okoz-e nekik valami kellemetlenséget, például betegséget. Ha mindent rendben találnak, akkor legközelebb már egy nagyobb adagot fogyasztanak. Ez a fajta elővigyázatosság rendesen megnehezíti a patkányok megmérgezését.
Egyébként viszont mindenevők, megesznek bármit, ami eléjük kerül és amiről bebizonyosodott, hogy nem ártalmas számukra, gyümölcsöt, magokat, húst, szemétmaradványokat is. Ez a szokásuk nemcsak őket tartja életben, hanem a környezetet is tisztán tartja, mivel csökkentik a rovarok és más kártevők elszaporodásának esélyét.
Sőt mit több, még az egerek elszaporodását is visszafogják: ha nem lennének patkányok, a kisebb rágcsálók gond nélkül elárasztanák a városokat és a mezőgazdasági területeket, ami komoly károkat okozna az élelmiszer-termelésben és az emberi egészségben is.
Ugyanakkor rendkívül fontos prédaállatok: a baglyok, sasok, kígyók számára egyfajta mozgó büféasztalt jelentenek. Ha hirtelen eltűnnének, ezek a ragadozók kénytelenek lennének máshol keresgélni, például a lakott területeken. Ez nemcsak a természet egyensúlyát borítaná fel, de a városokban is komoly problémákat okozna.
Fehér köpenyes katonai rágcsálók
A patkányok már hosszú évtizedek óta nélkülözhetetlen szereplői az orvosi, gyógyszerészeti kutatásoknak is. Mivel génjeik kilencven százaléka az emberi genomban is megtalálható, így nagyon jól modellezhetők velük a különböző betegségek. Sőt, azt is felfedezték már, hogy a patkányokban ugyanazok a gének felelősek bizonyos kóros állapotok kialakulásáért, így az Alzheimer-kórtól kezdve a Parkinson-kóron át a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében és megelőzésében is kulcsszerepük van.
A viselkedési és neurológiai kutatásokban is gyakran használják őket, hiszen rendkívül intelligens állatok, akik a problémamegoldásban is remekelnek, és segítenek megérteni az emberi agy működését, a tanulási és memóriafolyamatokat. Emellett például az alkohol- és drogfüggőség kutatásában is fontos alanyok, mivel segítenek feltárni, hogyan hatnak a szenvedélybetegségek az agy azon területeire, amelyek az érzelmeket és a stimulációkat szabályozzák. Ráadásul igen praktikus a tesztelésekhez: könnyű és olcsó őket tartani, gyorsan szaporodnak, és csak kis helyet igényelnek.
Ami még ennél is meglepőbb, hogy a laborokon túl bizonyos fajták a harcmezőkön és a katasztrófák során is bevethetőek.
És mivel sokkal könnyebbek és kisebbek, mint a kutyák, így rendkívül szűk helyekre is bejutnak, például romok alatt is megtalálják és jelzik az áldozatokat.
Amikor legközelebb megpillantunk egy patkányt, talán már nemcsak kártevő voltát fogjuk látni, hanem azt is, hogy egy rendkívül okos, érző és túlélőbajnok lény, amely az ember által teremtett környezethez is zseniálisan alkalmazkodott. Bár fontos, hogy a patkányok számát kordában tartsuk, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a tápláléklánc részei, és elengedhetetlenek a biológiai egyensúly fenntartásában, ahogy a tudományos kutatásokban is. Arról meg nem is beszélve, hogy egyre népszerűbb háziállatok: a házi patkányok jóval szelídebbek, barátságosabbak, és kevésbé félnek az emberektől, mint a vad példányok, és intelligenciájuknak köszönhetően könnyen taníthatók, hallgatnak a nevükre, és hívásra odafutnak a gazdájukhoz is.
Fotó: Shutterstock
