Schőberl Márton úgy fogalmazott, hogy a műfordítók küldetése Szent Jeromos, a fordítók védőszentjének kora óta ma is ugyanaz: kultúrát kultúrára fordítani, beavatni a célnyelvi olvasókat a forrásnyelvi kultúrába, és a szavak titkos szerelmén keresztül építeni erős kapcsolatokat az olvasó és az olvasott között. Hozzátette: nem hiszi, hogy lehet a kultúraközvetítésnek magasabb foka, mint a műfordítás.
A helyettes államtitkár szerint a megbecsülésüknek mindig meg kell nyilvánulnia tettekben, ezért is alapították meg 2017-ben a díjat, amelynek odaítéléséről egy hét szakmai szervezet képviselőiből álló grémium dönt.
Paul Sohar életútját ismertetve emlékeztetett arra, hogy 1956-ban, kamaszként menekült el a kommunista rezsim elől, és az Egyesült Államokban telepedett le. Az irodalom iránti szenvedélye még Magyarországon kezdődött, ám műfordítással már választott új hazájában kezdett el foglalkozni; sokszor éjjelente, munka mellett ültette át angolra a kortárs magyar költők műveit.
Paul Sohar megköszönve az elismerést felidézte, mások mellett Füst Milán volt az, aki „sugározta rá a költészet varázsát”. 1956-os távozását, hogy itt kellett hagynia „alkotó munkájának anyagát, a magyar nyelvet”, olyan fájdalmas elhatározásnak mondta, mintha a szobrásztól vennék el az agyagot vagy a zenésztől a hangszerét.
Mint mondta, a műfordítási munkát nem akadémiai pályán közelítette meg, hanem mint költő, angol nyelvű költő, aki a magyar versek hatására szeretett az angolban nem divatos kötött formával is kísérletezni. Keresni a formahű megoldást azoknál a modern magyar verseknél, melyekben a tartalom nem vész el a formában, hanem hangsúlyt kap attól. Egyebek mellett ez késztette a műfordításra.
Böszörményi Zoltán író, költő laudációjában Paul Sohart a lélek mérnökének nevezte, aki munka közben nemcsak értelmez, hanem az angol célnyelv szemantikai, kognitív és nyelvi adottságait, lehetőségeit használja fel; mérlegel, összehasonlít és válogat a legnagyobb művészi hatás elérése érdekében. Mint megjegyezte, Paul Sohar Kányádi Sándor egyik versét öt változatban fordította le, mert furdalta a kíváncsiság, hogy egymástól távol eső időben, eltérő lelki és fizikai állapotban miként lehet értelmezni angol célnyelven ugyanazt a magyar forrásszöveget.
Paul Sohar (Sohár Pál Ferenc) műfordító, költő és prózaíró tizenhat vers- és prózakötetet fordított magyarról angolra, többek közt Faludy György és Kányádi Sándor műveit.
A mai napig aktív műfordító, aki tevékenyen vesz részt az amerikai irodalmi életben. A közelmúltban fordította le angolra a kortárs erdélyi költőnemzedék két képviselője, Böszörményi Zoltán és Farkas Árpád új versesköteteit. A műfordításokon túl több saját verseskötete és prózai műve jelent meg.
Paul Sohar az Egyesült Államokban filozófia szakon szerzett diplomát, majd munkát talált egy laborban, emellett írni kezdett a befogadó ország nyelvén. Munkáit az évek során számos folyóiratban publikálta, majd kötetekbe rendezte. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a Maradok – I Remain című, tíz erdélyi magyar költő munkáiból válogatott kétnyelvű antológiája és a Dancing Embers, Kányádi Sándor válogatott verseivel.
Műfordításainak különlegessége a rímek és a kötött magyar formák átültetésével való kísérletezés, ami rendkívül ritka a modern és kortárs amerikai irodalomban.
A Balassi műfordítói nagydíj Friedrich Ferenc Munkácsy-díjas szobrász- és érmeművész által készített kisplasztikából, egy díszes kivitelű oklevélből és 3500 euró pénzjutalomból áll.
A díjat 2017-ben Adan Kovacsics (Chile), 2018-ban Vickó Árpád (Szerbia), 2019-ben Teresa Worowska (Lengyelország), 2020-ban Jurij Pavlovics Guszev (Oroszország) vehette át.
Fotók: KKM/Posztós János
