A Városligeti fasoron álló Kőrössy-villa, ma ResoArt Villa története rendesen magán viseli a 20. század történelmét: a nagypolgári otthon volt vöröskeresztes hadikórház, majd bölcsőde, iroda, tavaly óta pedig már egy bárki számára látogatható magánmúzeum. A viharos múlt nyomai szerencsére nem látszanak a gyönyörű szecessziós épületen, amelyet rendkívüli gondossággal újítottak fel két ütemben, mindent visszaállítva az eredeti formára, amit lehetett.
Pedig ez egyáltalán nem volt könnyű feladat, mivel az épületről nem maradt fenn építészeti dokumentáció, mindösszesen egy olyan, európai szecesszióról szóló osztrák kiadványt találtak, amelyben az 1899-ben épített Kőrössy-villáról készített fotóval illusztrálták a budapesti szecessziót. Ez alapján tudták helyreállítani a homlokzat dús ornamentikáját, amelynek egy allegorikus részletén maga az egykori építész-tulajdonos, Kőrössy Albert Kálmán alakja is felismerhető. Hasonlóan látványosak a különleges formájú ólomüveg ablakok, amelyeket pávák, oroszlánfejek és burjánzó indák szegélyeznek.
Az impozáns külső még szembetűnőbb, ha a telek másik felén található klasszicista épülettel vetjük össze, amelynek története nem kevésbé kalandos. A csak pár évvel korábban, 1894-ben emelt épületben a német származású Klösz György fotóművész lakása, műterme és egy kis nyomda kapott helyet. A magyar fotográfia kiemelkedő alakja, aki fényképezőgépével végigkövette Budapest világvárossá fejlődésének folyamatát, abban is úttörő volt, hogy ezekből a fotókból képeslapokat gyártott. Halála után fia a nyomdai vonalon vitte tovább a céget, egészen az 1948-as államosításig.
Az épületet az Offset és Játékkártya Nyomda foglalta el, majd a rendszerváltás után a Kőrössy-villát is megvásárló és felújító Resonator Kft. tulajdonába került, irodákat alakítottak ki benne. Hamarosan viszont új funkciója lesz, ugyanis ebben az épületben kap helyet a Nemzeti Fotóművészeti Múzeum, amely várhatóan 2025 második felében fog megnyílni. A Liget Budapest Projekt keretei között létrejövő intézmény a Szépművészeti Múzeumhoz tartozik majd, alapját a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum mintegy hétszázezer darabból álló gyűjteménye adja.
A fentieket Költő Magdolnától, a ResoArt Alapítvány kuratóriumi elnökétől tudtam meg, pedig még be sem léptünk az épületbe. Ő annak a Szabó Andrásnak a párja, aki a Resonator cég többségi tulajdonosaként birtokolja a villát és a több mint ezerdarabos Zsolnay-gyűjteményt, valamint egy értékes, háromszáz darabos festménykollekciót. A tehetséges, műszaki végzettségű, a rendszerváltás után meggazdagodott vállalkozó felhalmozott vagyonának egy részét gyűjteményébe fekteti, bár szenvedélye nem új keletű. Első Zsolnay-darabja egy tűzmadaras motívumú porcelánlavór volt, amelyet még kezdő mérnökként vett negyvenezer forintért, amikor a fizetése még csak négyezer forint volt.
Ez a tárlaton is látható darab a Zsolnayak historizáló korszakából származik, csakúgy, mint a kiállított mintegy ötszáz műtárgy jó része. A kerámiák iránti rajongást Szabó András még első feleségének szüleitől kapta el, az ő polgári lakásukban találkozott először Zsolnay tárgyakkal. De nemcsak esztétikai értékük miatt fordult feléjük, hanem azért is, mert a mérnökembert lenyűgözte az a kimagasló technológiai és üzleti tudás, amellyel a világhíressé váló pécsi család jóval megelőzte korát (a családi történetről bővebben itt írtunk – a szerk.).
Azt nem lehet tudni, hogy a Kőrössy családnak voltak-e Zsolnay kerámiái, mert többször el kellett hagyniuk és ki kellett üríteniük a villát, ha maradt is valami, az az államosítást követően biztosan eltűnt. Egy rendkívül értékes műalkotás viszont megmenekült. A hall hatalmas, Róth Miksa által tervezett, napraforgókkal és íriszekkel díszített ólomüveg ablaka úgy élte túl a II. világháborús bombázásokat, hogy elővigyázatosságból kiszedték a keretéből és levitték a pincébe. Így is kellett rajta javítani, de ma már teljes pompájában látható. Akárcsak az emeletre vezető lépcső míves kovácsoltvas korlátja, amelyet szintén gondosan felújítottak.
A földszinten kaptak helyet a Kőrössy Szalon egybenyitható terei, amelyek nívós kulturális eseményeknek adnak helyet. Itt látható néhány a háromszáz darabos festménygyűjteményből, most Egry József, Iványi-Grünwald Béla, Farkas Béla, valamint Rippl-Rónai képei vannak kiállítva.
A fókusz azonban egyértelműen a Zsolnay tárgyakon van, amelyek az 1870-es évektől egészen az 1920-as évek végéig mutatják be a különböző korszakokat kezdve a magyaros motívumú tárgyaktól a gazdag ornamentikával ékesített kerámiákig, valamint a már szinte giccsbe hajló, a formák és a színek túlburjánzását a végletekig kitoló alkotásokig. Itt látható a kollekció egyik legdrágább darabja, egy 16 millió forintért vásárolt óriás váza is, amely egykor a Gellért Szállót díszíthette.
Különös élmény ezután a szecessziós, eozinmázas technikával készített tárgyak közé belépni, amelyek már teljesen más stílust képviselnek. Az új korszak tervezői, mások mellett Apáti Abt Sándor, Mack Lajos és Kapás Nagy Mihály szobrász végzettségükkel egyértelmű lenyomatot hagytak a kisplasztikai igényességű műveken. Itt csodálható meg többek között egy olyan elefántfejes virágtartó edény, amelyhez hasonlót tavaly 28 millió forintért árvereztek el a Virág Judit Galériában.
A Zsolnayak sikerében fontos szerepet játszott, hogy a család apraja-nagyja kivette a részét a cég működtetéséből. Szabó András gyerekei azonban közel sem rajonganak annyira a kerámiákért, mint ő, így a gazdag kollekció kezelését a ResoArt Alapítvány kuratóriuma végzi. Az épület és a tárlat csakis vezetéssel tekinthető meg, az egyébként hazai viszonylatok között meglehetősen borsos jegyárakból befolyó összeget a ház fenntartására és a kollekció gyarapítására fordítják.
A tárlatvezetésekre kizárólag online lehet jelentkezni a Ligetplusz weboldalon.
Fotók: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu
