Sopianae, a büszke tigris, édes íz,
letűnt korok után is az egységben hisz.
Macskaköveken lábnyomaink taposta pecsét,
történjen bármi, örök hitünk a letét.
(Pécs!)
Szól a pécsi illetőségű Punnany Massif Pécs Aktuál X című slágerének egy részlete. Ők ugyan nem adtak koncertet, de számos egyéb izgalmas eseményen vehettek részt azok, akik egy kis időt a kultúrának, a múzeumoknak, a zenének és az irodalomnak szenteltek.
A Zsolnay Múzeum Történelmi stílusok (historizmus, orientalizmus, folklorizmus) a Zsolnay-kerámián címmel tárlatvezetést szervezett, kalauzunk pedig Tillai Gábor főmuzeológus, történész volt. Elmesélte, hogy a múzeumnak, melyet a Zsolnay család 1928-ban alapított Zsolnay Vilmos születésének 100. évfordulója alkalmából, Pécs legrégebbi lakóháza ad otthont. A Zsolnay-gyárat egyébként 1853-ban hozta létre Zsolnay Miklós pécsi kereskedő Ignác fia számára. Az akkor még pár emberrel működő kis manufaktúrát 1865-ben vette át Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. A kerámiák első sikerüket az 1873-as bécsi világkiállításon érték el, a nemzetközi elismerést azonban az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára. Az ott bemutatott találmányával, a magastüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.
A tárlatvezetés során megnéztük a Maróti Géza által tervezett, híres Kacsás kutat. Ennek eredetije az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonjában kapott helyet, és jelenleg Budapesten található ? a pécsi másolat. Tillai Gábor elárulta, hogy a kúton szereplő kacsák közül mindössze három eredeti, a többi a másolat másolata. Megcsodáltuk a festőien dekorált falburkolólapokat, csempetöredékeket, melyeken mindig azt ábrázolták, ami hiányozott: ebben az esetben a vegetációt és a vizet. A történész előadásából az is kiderült, hogy a Zsolnay-gyárban mindent két példányban készítettek, ha esetleg az első nem lett volna megfelelő. Ha pedig már rögtön, elsőre sikerült a mű, akkor a másodpéldány a családi gyűjteményt gyarapította.
A Zsolnay építészeti kerámiákat Pécs belvárosában csodálhattuk meg a múzeumi tárlatvezetés után ? a kultúrtörténeti sétát szintén Tillai Gábor főmuzeológus, történész vezette.
Első állomásunk a Széchenyi téren álló Zsolnay-kút volt, melyet Zsolnay Vilmos emlékére állítottak fel. A négy méter magas eozinkút ökörfejű-szerű vízköpői az úgynevezett ?nagyszentmiklósi? aranylelet egyik ivóedényének mintájára készültek.
Ezt követően megnéztünk egy 1859-ben létrehozott passzázst, a Sóhivatalt a Király utcánál, illetve a Pécsi Nemzeti Színházon díszelgő kerámiákat is. Utunk során meglátogattuk az első pécsi bútorgyárat ? Hoffmann Károly tulajdonát ?, a pécsi postapalotát, amely neoreneszánsz stílusban épült 1902 és 1904 között Balázs Ernő tervei alapján. A homlokzaton lévő címer, a domborművek és a tetőcserép a Zsolnay-gyár termékei.
Jártunk a különleges szőlőszökőkútnál, megtekintettük a Megyeházát, amely eredetileg a Pécsi Takarékpénztár épülete volt. Az 1898-ban emelt palota harmadik emeleti ablakközeiben a Zsolnay gyárban készült színes kerámiaképek láthatók a takarékosság szimbólumaival. Az épület tetőzete szintén a Zsolnay-gyár terméke.
Sétánkat Zsolnay Vilmos szobrával zártuk. A Rákóczi út és a Szabadság út kereszteződésében álló művet 1907-ben avatták fel. A pécsi porcelángyár alapítóját, Zsolnay Vilmost ábrázoló főalakot Horvay János formálta meg. Az öt kiugró szárnyon ülő öt férfi a fazekasságot, a szobrászatot, az építészetet, a festészetet és a vegyészetet jeleníti meg. A mellékalakokat Apáti Abt Sándor készítette. A szabályos ötszög alaprajzú talapzatot Schulek Frigyes tervezte.
A zene és az irodalom szerelmeseit a Modern Magyar Képtárban egy rockzenész és egy író várta. A Háy Come Back címet viselő zenés irodalmi est főszereplője Beck Zoltán zenész, a 30Y frontembere és Háy János író, költő volt ? ők gitárjátékkal és versekkel örvendeztették meg a szép számú hallgatóságot.
Akik kicsit festőnek szerették volna érezni magukat, ellátogathattak a már hagyománnyá vált PaintCocktail nevű eseményre, ahol a vállalkozó kedvű művészpalánták Victor Vasarely Zebrák című képét alkothatták újra saját ízlésük szerint. A több mint tízfős társaság nem ragadt le a fekete-fehér színkombinációnál ? amely az eredeti ?, hanem nagyot álmodtak: számos más színt, kéket, rózsaszínt stb. használtak művük megalkotásához.
És ami természetesen nem maradhatott el: a lelkes tárlatjárók megtekinthették a nemrég hazaérkezett Csontváry-kiállítást a művészről elnevezett múzeumban. Az éj sötétjében.
Szíjjártó Anita
Fotó: Kőmives András
