Négy tér, négy hang: a Pécsi Galériák ökoszisztémája
Ha Pécs kortárs művészeti életéről beszélünk, szinte elkerülhetetlenül beleütközünk egy névbe: Pécsi Galériák. A városi fenntartású intézmény nem egyetlen kiállítótérként működik, hanem négy különböző karakterű helyszínt fog össze. Ezek a terek nem egymás konkurensei, sokkal inkább egy gondosan felépített ökoszisztéma elemei: mindegyik más közönséget szólít meg, más léptékben gondolkodik, és más típusú művészeti kérdésekre érzékeny. Kilátópont című új sorozatunkban különleges történeteken, személyiségeken és helyszíneken keresztül mutatjuk meg, mennyi felfedeznivaló vesz körül minket.
A város nappalija: Pécsi Galéria
A Széchenyi téren működő Pécsi Galéria a rendszer leginkább „látható” arca. Belvárosi elhelyezkedése, klasszikus galériatere miatt ez az a hely, ahová az is betér, aki nem feltétlenül kortárs művészeti szándékkal indul el otthonról. Itt a hangsúly a bemutatáson és az értelmezésen van: a kiállítások gyakran összegző jellegűek, ismert alkotók életművéből (például Bicsár Vendel, Valkó László) vagy fontos korszakokból (Magyar Underground 80) válogatnak.
Esetenként ide szerveznek egyéni kiállításokat a régió művészeinek is. Ez a tér ritkán provokatív, inkább biztonságos belépési pont a kortárs művészethez. Ha egy művész itt állít ki, az sokszor egyfajta városi legitimációt jelent: azt az üzenetet, hogy a munkája szélesebb közönség számára is értelmezhető és fontos.
Nagy léptékű gondolkodás: m21 Galéria
Egészen más tapasztalatot kínál a Zsolnay Kulturális Negyedben működő m21 Galéria. Ez a tér nem egyszerűen nagyobb, hanem másképp is működik: itt a kiállítások projektek, amelyek gyakran hónapokig tartó kurátori és művészi előkészítés eredményei. Az m21 alkalmas nagy méretű installációk, médiaművészeti munkák, komplex, társadalmi vagy politikai kérdéseket feszegető anyagok befogadására. Volt már itt Salvador Dalí-kiállítás, de design és street art tárlat is.
Ebben a térben a látogató nem feltétlenül „képeket néz”, sokkal inkább helyzetekbe lép be. Az m21 a Pécsi Galériák azon helyszíne, amely leginkább kapcsolódik az országos és nemzetközi kortárs diskurzusokhoz. Itt nem ritka, hogy egy kiállítás inkább kérdéseket tesz fel, mint válaszokat ad.
Csendes koncentráció: Martyn Ferenc Galéria
A Művészetek és Irodalom Házának padlásterében működő Martyn Ferenc Galéria sokkal visszafogottabb, intim tér. Itt a látvány helyett a gondolkodás kerül előtérbe. A kiállítások gyakran reflektív jellegűek: művészettörténeti újraolvasások, konceptuális projektek, rajz-, fotó- vagy kis formátumú munkák kapnak helyet.
Ez a galéria kevésbé a széles közönséget célozza meg, inkább azokat, akik szeretnek elidőzni egy intimebb mű mellett. A Martyn Ferenc Galéria a rendszer intellektuális központja, ahol a művek és a szövegek, a vizuális és az elméleti gondolkodás szorosan összekapcsolódik.
Kísérletezés és utánpótlás: Kemence Galéria
A negyedik helyszín, a Kemence Galéria, szintén a Zsolnay Negyedben található, és nevéhez híven inkább egyfajta laboratóriumként működik. Ez a tér ad leginkább lehetőséget a kísérletezésre: pályakezdő és középgenerációs művészek, mediális próbálkozások, installatív vagy processalapú munkák jelennek meg itt. A Kemence nem feltétlenül végleges állításokat fogalmaz meg. Sokkal inkább olyan hely, ahol egy gondolat, egy forma vagy egy módszer kipróbálható, mielőtt nagyobb léptékben jelenne meg. Innen vezethet az út a rendszer más tereibe is.
Egy rendszer, nem négy különálló galéria
A Pécsi Galériák ereje abban rejlik, hogy a helyszínek egymást kiegészítve működnek, egy összefüggő struktúra részei. Ez a modell nemcsak a látogatóknak kínál többféle belépési pontot, hanem a művészek és kurátorok számára is valódi pályát rajzol fel: a próbálkozástól a nagy állításig. Pécs ebben az értelemben többszólamú város, ahol minden tér másképp szólít meg.
Nyitóképen a LokArt kiállítása. Fotó: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu
