A történet szerint a Vígszínház zajos sikereket arató háziszerzőjének – ez volt Szomory, a darabban Pálfi Tibor, megformálója Harsányi Attila – épp premierje van, és kolléganőjével, aki első számú rajongója, házvezetőnője és szeretője is egyben, épp az esti bulira készülődnek, amikor felbukkan az író évek óta elhagyott szerelme. Kész a bonyodalom, melytől felbolydul a századelő Budapestjébe ágyazott történet minden egyes szereplőjének élete: ma este a színház és a bérház összes őrült figurája megfordul a lakásban. Egy vad szerelem története a Hermelin, amelynek végén csak felbukkan a másik ősi kérdés: vajon lehet jó választás bármelyik férfi?
Szomory Dezső darabját most a Mohácsi testvérek teljes átírásában, Mohácsi János rendezésében láthatják a nézők. „A Hermelin egy rettenetesen jó alapanyag, viszont szerintem nem igazán szokták olvasni, pedig fantasztikus nyelvezete van. Úgy éreztem, hogy pont azt a gyönyörűséget, amit Szomory az elején felvázol, a harmadik felvonásra nem tudta tovább folytatni. Ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a felvonást leváltjuk, átdolgozzuk” – mondja a rendező. Hozzáteszi, ma már sokkal nyersebben lehet fogalmazni, mint akkoriban, sőt. A néző miatt kell is, hiszen az a dagályos nyelvi szépség, amit Szomory megírt, egy idő után még fárasztó is lehet.
„Nagyon sok mindent meghagytunk a szövegben a mestertől, de sok helyen változtattunk is rajta” – részletezi Mohácsi János. „Szomory Dezső egy igazán szép szerelmi történetet kalapált össze. A miénk egy picit bonyolultabb és talán igazabb is, mint az eredeti. Nagyon szeretem azokat a duplán csavaros szerelmi szálakat, ami ebben a történetben van. Olyan bonyolult szerelmi három- és ötszögek vannak benne, amin mindenki keresztülmegy életében. Ezeknek az iróniája is nagyon izgalmas: kívülről ezek a helyzetek borzalmasan nevetségesek lehetnek, de azt is tudjuk, hogy belülről a gyehenna, amivel ilyenkor találkozik az ember. Ezeknek a szituációknak a kétarcúsága az, ami engem igazán érdekel.”
Az előadás első próbafolyamata még tavasszal lezárult, a járványhelyzet miatt azonban a bemutató elmaradt. „A színház a pillanatok művészete. Csaknem fél év telt el a tavaszi próbafolyamat óta, arról nagyon jó emlékeim vannak, jól dolgoztunk együtt a társulattal, és úgy érzem, most is jól működünk együtt. A nézőknek azt mondanám, hogy bátran jöjjenek el a Hermelinre, és ki tudja, talán ez lesz a valaha volt legjobb színházi estéjük” – ajánlja az előadást Mohácsi János.
Fotók: Hermelin
