Pénteki kultúrrandi a Meristem zenekarral

Valami nagyon magával ragadó, tagadhatatlanul felismerhető, tűpontos, de mégis szabad, és olykor mintha egy másik dimenzióba repítene hallgatás közben – ilyen és ehhez hasonló gondolataim voltak, amikor először hallottam a Meristemet. Az eredetileg Barkóczi Bence gitáros szólóprodukciójaként felállt projekt mára zenekarrá alakult, új anyaggal és – végre – bemutatkozókoncertre készülnek. Kompromisszumnélküliségről, organikus fejlődésről, burjánzó gondolatokról és a készülő lemezről is mesélt Barkóczi Bence, Kocsis Máté, Schiszler Soma és Varga Gergő.

Az első Meristem-videó három éve került fel YouTube-ra, akkor még Bence szólóprojektjeként. Hogy állt össze a zenekar mai formája?

Bence: Hosszú folyamat eredménye a mai felállás, de igyekszem rövidre fogni. Először Somával kezdtünk el együtt dolgozni. 2018 őszén vettük fel a kapcsolatot, eleinte csak a közösségi médiában. Már akkor nagy részben megvoltak a későbbi Dark Phase album vázlatai nálam, amiket mind a ketten nagyon szerettünk, és eldöntöttük, hogy megcsináljuk együtt az anyagot. Ez a munka nagyjából másfél évig tartott, de nem bántuk, mert ezzel a projekttel valójában az út a cél.

Közben gyakorlatilag természetessé és nyilvánvalóvá vált, hogy folytatjuk az együtt zenélést, mert nagyon élveztük, és rengeteg potenciált láttunk benne. Nekem mindig is álmom volt, hogy a Meristem végre levetkőzze a „szólóprojekt” jelzőt, mert sosem ez volt a célom ezzel, csak nem találtam meg még a megfelelő embereket, de mondanivaló akadt bőven. A lemezmegjelenés előtt Soma régi jó barátja, Varga Gergő került a képbe, aki meghallgatta az addigi anyagokat, és nagyon tetszett neki. 2020 elején találkoztunk személyesen egy Thy Art Is Murderer-koncerten, és összehaverkodtunk, beszéltünk a közös zenélésről. Mivel Dzsí (Varga Gergő – a szerk.) egy tüneményes ember és elképesztő gitáros, ráadásul nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat a zenében, gyakorlatilag vele sem volt kérdés egy percig sem, hogy együtt fogunk zenélni.

El is kezdtük a közös munkát. Jött a kézenfekvő ötlet, hogy nagyon jó lenne élőben is játszani a dalokat, ezért szerettük volna, ha beszáll egy dobos. Mivel Soma és Dzsí korábban egy másik projektben is szerettek volna együtt dolgozni Kocsis Mátéval, felvetődött az ötlet, hogy hívjuk meg őt. Neki is tetszett a dolog, beszállt, elkezdtük a közös munkát. Illetve ezenfelül is van néhány fontos fejlemény a zenekar életében, de erről csak később szeretnénk beszélni. Szóval itt tartunk. Igazából tök organikusan fejlődött ki a dolog.

Hogy érzitek, egyben vagytok most, „kész” a Meristem?

Bence: Azt érezzük, hogy egyben vagyunk, és ez most nagyon jó így. Én mindig nyitott leszek az új koncepciókra, ezért olyan sosem lesz, hogy a Meristem „kész” lesz. Szerintem csak hagynunk kell a zenekart organikusan fejlődni, és majd meglátjuk, hova jut el. 

Ha olyasvalakinek kéne elmondanotok, milyen a Meristem, aki semmit nem tud rólatok, hogy mutatnátok be a zenéteket?

Bence: Nem tudom. Szeretem, ha egy zene önmagáért beszél. Ha le tudnám írni szavakkal, hogy milyen, akkor nem zenét írnék, hanem költeményeket. A zenében minden benne van abból, amilyen a teljes valójában, szóval aki érdeklődik, inkább hallgassa meg, és alkosson saját véleményt.

Gergő: Tekintve, hogy kvázi „kívülállóként” csatlakoztam a projekthez, az eddig megjelent anyagokat úgy definiálnám, hogy „kortárs instrumentális gitárzene jelentős elektronikus zenei hatással, nem csak gitárosoknak!”.

Az új anyagról nehezebb nyilatkozni, ami biztos, hogy jóval sötétebb hangulatú az előzőnél, az ének és a screaming mindenféleképp új kapukat nyit. Talán „riffcentrikusabb” kissé, kevésbé „szólisztikus” a gitártémák tekintetében. Ha igazán viccesek akarnánk lenni, lehetne az új anyag címe: An Even Darker Phase (az előzőből kiindulva). HAHA!

Máté: Szerintem én azt mondanám ennek a valakinek, hogy a létező összes emberi érzelmet gyúrja össze, majd programozza be egy mesterséges intelligenciába, amit aztán töltsön fel egy robotba, és menjen el vele kocsmázni a Dohány utca és a Síp utca sarkára.

„Kompromisszumok nélkül”, olvasható a bemutatkozásotokban. Mit értsünk ezalatt, ez tényleg a tiszta szerelemprojekt?

Bence: Igen. Ez szerelemprojekt.

Gergő: Szerintem nem igazán érezni zenei határokat a Meristem esetében. Sokakat zavar jelenkorunkban a stilisztikai határvonalak halványodása, elmosódása, engem például kifejezetten izgat, ha egy zenei fúzió nem erőltetett. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy szélsőséges zenei stílusok ötvöződnek, aminek én kifejezetten örülök. Szerintem a Meristembe bármiféle zenei hatás belefér, számomra valahol ettől is lehet kompromisszummentes egy zenekar vagy előadó.

Máté: Az egyedüli kompromisszum a kompromisszumnélküliség, de valójában ez sem igaz. Úgy gondolom, a kulcsszó az „organikus”, ahogy Bence is fogalmazott.

Tavaly nyáron jelentkeztetek a Dark Phase című LP-vel. Hogy állt össze az anyag, hogy néznek ki nálatok a munkafolyamatok?

Bence: Nincs konkrét munkafolyamat, bárkinek bármilyen ötlete, építő jellegű inputja van a zenekarban, azt megfontoljuk és beépítjük. A dalok ettől függetlenül nagyrészt nálam születnek, Sománál pedig ezek formába öntése történik, de átjárás van bárhonnan bárhová, ezért erre nem igazán tudok konkrét választ adni. 

Kinek melyik dal a kedvence és miért? Már ha lehet ilyet kérdezni.

Bence: Olyan ez, mint mikor megkérdezed egy szülőtől, hogy melyik gyerekét szereti jobban. Mindet ugyanannyira, de máshogyan.

Gergő: Mivel egyik sem az én gyermekem, nekem a Rise és a Poisoner. Úgy érzem, ennek a két dalnak van a legtöbb „rétege”, amivel totálisan tudok azonosulni. De természetesen a többit is nagyon szeretem.

Az LP dalai különbözőek, mégis van egy egyértelmű összhang. Mitől meristemes valami? 

Bence: Szerintem attól, hogy mi írjuk. Minden, amit mi írunk, az meristemes, mert mi ilyenek vagyunk. Mivel nincs tudatosan kitalálva, hogy milyen zene szülessen, ezért írjuk, ami őszinte, és ez mutat valamiféle koherenciát. 

Az eddigi dalok instrumentálisak. Lesz énekesetek?

Bence: LESZ! Óriási várakozással vagyunk ezzel kapcsolatban. Hamarosan elárulunk erről többet. 

Angol szövegeitek lesznek? 

Bence: Igen.

Alapvetően minden más esetben tartózkodnék ettől a kérdéstől, maximum viccből tenném fel, de nálatok érdekesnek találom: mit takar a név? Mennyiben illeszkedik a zenétekhez?

Bence: A meristem egy osztódó szövettípus. Igazából azontúl, hogy tetszik a hangzása, annyiban kapcsolódik, hogy ezt a projektet is az állandó változás és a különböző gondolatok burjánzása jellemzi. Ez eléggé absztrakt, de nincs jobb megfogalmazás rá.

Hogy fogadták a zenésztársak, a közönség a Meristemet, mik a visszajelzések? 

Bence: Jó visszajelzéseket kaptunk a barátainktól, de majd akkor tudunk meg erről többet, amikor már élőben zenélhetünk, és ténylegesen találkozhatunk a közönségünkkel.

Gergő: Ez idáig kifejezetten sok pozitív szakmai vélemény érkezett, és állítólag sokan várják a debüt koncertet. Mi szerintem kevés dolgot várunk annyira, mint az első bulit. Én legalábbis biztosan.

Soma: Én a második koncertet várom.

Máté: Mindenki, akinek eddig mutattam (zenei „hovatartozás” nélkül) üdvözölte a projektet, és nagyon várják az új dalokat, és hogy élőben lássák.

Tavaly ősszel két dalhoz is izgalmas, vágatlan videót készítettek, mesélnétek ezekről egy kicsit?

Bence: Szerettünk volna valami aktivitást mutatni, és mivel éppen rengeteget gyakoroltuk akkoriban a lemez dalait, ezért úgy döntöttünk, megmutatjuk, hogyan tudjuk eljátszani őket élő helyett online térben.

Gergő: Kicsit szerintem mindenki unta már a szobában forgatott karanténvideókat, gondoltuk, mi kiülünk a lakás elé. Ha szabad így fogalmazni, ebben a „műfajban” nem annyira gyakori a vágatlan videó, hiszen ez egy „playthrough” és egy „live session” között van valahol, mert a dob és az elektronika már korábban rögzült, úgynevezett „drumbient” alapra játszottunk.

Soma: Tehát igazából is játszottunk a hangszereken.

Kik/mik inspirálnak titeket zeneileg?

Bence: Erre egy komplett interjú sem lenne elég. Mindenki más világból érkezik, sok különböző inspirációval, aminek nagy a közös metszete. Azért nehéz erre bármit mondani, mert minden zene formál az emberen, amit hall, és mi nagyon sok zenét hallgatunk.

Gergő: Nagyon nehéz lenne akár egy top 5-ös listát összerakni.

Máté: Rám leginkább a klasszikus zene volt hatással, Kodály-módszer szerint nevelkedtem. Szerintem a modern metál és a „komolyzene” között rengeteg kapcsolódási pont van, de ennek nem itt a helye, hogy kifejtsem.

Új albumon dolgoztok éppen. Hogy álltok, mit lehet tudni az új anyagról?

Bence: Teljes zenekaros és vokálos anyag lesz. Hangulatában és dinamikájában jóval keményebb, mint az eddigiek. Jelenleg ott tartunk, hogy a hangszerek egy részét demózzuk, a többi részét pedig már élesben is elkezdtük rögzíteni. Szóval úton a lemez. 

Máté: Részemről kicsit megakasztotta a munkafolyamatot, hogy egy év után újra meg kellett műteni a bal térdem. Egy keresztszalag-pótlás után most meniscus, azaz gyűrűporc-leválásom volt. Meniscus! Ez majdnem olyan jó zenekarnév lenne, mint a Meristem! A viccet félretéve: hamarosan visszakapcsolódom a lemezfelvételbe, nagyon várjuk már, hogy elkészüljön az új anyag, sok munkánk van benne. Ezúton is köszönöm a srácok türelmét és támogatását.

Tavaly elmaradt a bemutatkozókoncert, mikor tervezitek pótolni, lehet már erről tudni valamit? Hol láthatunk titeket legközelebb?

Bence: Szeptember 17-én játszunk az Akváriumban a Heedless Elegance és a Tiansen társaságában. Oda már az új anyaggal tervezünk érkezni.

Mik a terveitek a következő évekre, hol és hogy látjátok a Meristem útját a jövőben?

Bence: Jó sok album, közös zenélés és koncert.

Soma: Nem ellenkeznék, ha be kéne járnunk Európát. Közben meg sok közös albumot zenélnénk együtt.

Máté: Én szeretném, ha tudnánk menni külföldre turnézni.

#pénteki kultúrrandi

Nyitókép: Meristem zenekar (Varga Gergő, Schiszler Soma, Barkóczi Bence és Kocsis Máté), fotó: Andrási Ingrid. Portréfotók (Barkóczi Bence és Varga Gergő): Hartyányi Norbert/Kultúra.hu