Akár animációkról, akár dalokról van szó, azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy Noémi egy saját mesebeli kis világot teremtett magának. Az ő birodalmában mindenben van egy kis humor, kaland és játék, de mindeközben nem feledkezik meg olyan globális, az egész társadalmat érintő problémákról sem, mint a klímakatasztrófa vagy a nemi sztereotípiák. Ezen a héten vele randizunk.

Egy korábbi interjúdban olvastam, hogy gyerekkorodtól kezdve művész akartál lenni. Ha 5 éves korodban készült volna ez az interjú, milyen pályáról meséltél volna?

Azt hiszem, hivatásos Pocahontas-rajzoló, esetleg Pocahontas-daléneklő. Egyébként ez volt az első szó a nevem után, amit megtanultam leírni.

Elég nagy kihívás elsőre. Azóta hogy állsz ezzel? Animátornak vagy zenésznek neveznéd magad inkább?

Ez egy elég fura dolog. Azt hiszem, a habitusomhoz közelebb áll az animátor, ami inkább magányos, elbújós tevékenység. Ezzel szemben pedig itt a zenész, amihez feltételezünk egy extrovertált személyiséget. Nekem a zene egyenlő a dalírással, így az is magányosan indul, amit aztán jó megmutatni. Zenésznek amúgy azért sem nevezném magam, mert bár tanultam fiatalon klasszikus gitárt, a zeneelmélettel igencsak hadilábon állok. Úgyhogy ezt a kifejezést meghagynám azoknak, akik értenek is hozzá (nevet). Mindenesetre nagyon hálás vagyok, hogy a tinédzserkori szerelmem, a dalírás mellé megtaláltam az animációt is.

Az animációidat nézve mindig az jut eszembe, hogy a gyerekszobád biztosan tele volt gyönyörű mesekönyvekkel és társasjátékokkal. Jól sejtem, hogy ezek hatottak rád?

Na meg Pocahontas poszterekkel, ugye (nevet). Arra nagyon emlékszem, hogy volt egy óvónénim, aki gyönyörűen rajzolt és még bábszínészként is előadott. Zsuzsa nénit szuperhősnek láttam (az is volt). Most, ahogy visszagondolok, imádtam nézegetni a Hetvenhét magyar népmese rajzait, a Varjúdombi meséket, meg most beugrik egy könyv, amelyben megelevenedett, amit a kisfiú lefestett. Tulajdonképpen ez az animáció. Még mindig meg tudok hatódni, amikor először mozdul meg egy figura. Nagyon szerettem a játékosabb könyveket is. Egy barátnőmnek volt egy olyan albuma, amihez járt kék-piros szemüveg, meg ki-be lehetett húzogatni különböző papírokat. Az valami csoda volt!

Van olyan mesekönyv vagy rajzfilm, ami a mai napig nagy kedvenced? Amit minden gyereknek meg kéne néznie?

Gyerekként inkább Disney-n és társain éltem, ami elég durva elvárásokat támasztott bennem, ami a szerelmet vagy a szépséget illeti. Így azt ma már nem ajánlanám annyira − bár azóta már ők is haladtak a korral. A maiak közül a Tenger dala nálam abszolút favorit, minden szempontból csodálatos rajzfilm. De ez a műfaj nem csak gyerekeknek szól, sőt! Iszonyú jó animációk születnek a felnőtteknek is − például a Persepolis, The Illusionist, Hófehér . Nem is tudok gyerekeknek animációt készíteni vagy ajánlani, mert nem tudom, mit szeretnek. Én, ha saját ötleten dolgozom, nagyjából önmagam vagyok a saját célközönségem: ha nekem bejön, remélhetőleg másnak is.

A dalaidra szintén jellemző ez a játékosság, de ott azért előkerülnek a „felnőtt” problémák is. Mi foglalkoztat manapság leginkább?

A magam és a környezetem személyiségfejlődése, az emberi kapcsolatok, a társadalmi beidegződések, a generációk, a család egymásra hatása, a klímakatasztrófa, a nemi szerepek, a kutyánk… Szóval úgy minden, ami körülvesz, és meg lehet vizsgálni, körül lehet járni, vagy meg lehet simogatni.

Nemrég egy feldolgozást is készítettél a Kaláka Fiók című dalához. Van még olyan előadó (akár író, akár zenész), akinek szívesen újragondolnád egy számát?

Mindig játszom feldolgozásokat, mert jólesik, de a Kalákás megkereséshez hasonlóból is csinálnék még szívesen jó sokat, nagyon élveztem. De jelenleg van elég sok dalkezdeményem, újra rátaláltam a dalírásra egy hosszabb kihagyás után. Nagyon remélem, hogy idén sikerül összerakni egy hanganyagot is belőlük.

Egy könyv, amit mindig jó szívvel ajánlasz:

Dragomán György: Máglya (mert pont a napokban ajánlottam is valakinek)

Egy film, amit bárhányszor újra tudnál nézni:

Ez most a Frances Ha, de előtte volt a Weekend, azelőtt az Amelie… jó látni bennük a különböző korszakaimat.

Egy előadó/zenekar, aminek az összes dalszövegét fejből tudod:

Laura Marling, ha nem is mindig a dalszövegeket, de a kis apró zenei elemeket, hajlításokat, képeket biztosan elég pontosan fel tudom idézni a dalaiból.

Egy kulturális program, amit nagyon vársz már 2020-ban:

Tank and the Bangas + Nunki Bay Starship koncert az A38-on!