Olvastam, hogy már óvodában is ruhákat rajzoltál. Emlékszel rá, mikor, minek a hatására kezdett el érdekelni a divat?

Nem igazán. Illetve eleinte szerintem nem annyira a divat érdekelt, inkább csak szerettem ruhákat rajzolni. Mindig úgy tűnt, hogy a Disney-hercegnőknek nem elég extrém és cicomás a ruhája, és akkor lerajzoltam az én elképzelésemet.

És ez hogy fejlődött tovább, minek hatására döntöttél úgy, hogy hivatásszerűen foglalkozol a divattal?

Iskolában is ezt tanultam, majd később az egyetemen is. Nem volt tudatos döntés, hogy ezzel akarok foglalkozni, inkább sok apró döntés, hogy milyen projektekben szeretnék részt venni, milyen versenyeken, miből próbálok pénzt keresni. Jelenleg a divattervezés valamennyire lefedi ezeket az aktivitásokat, de ez akár változhat is. Szeretek mindig azzal foglalkozni, ami éppen érdekel.

A márkád egyik legfőbb ismérve, hogy környezettudatos szemléletmódot követsz. Ez az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, vagy idővel alakult így?

Idővel alakult így, először az újrahasznosított műanyag fülbevalókkal kezdődött.

De nem álltál meg a műanyagnál, rengeteg egyebet is kipróbáltál. Mi volt eddig a legkülönlegesebb anyag, amivel dolgoztál, és mit próbálnál még ki szívesen?

Kipróbáltam néhány fajta műanyagot, mire az újrahasznosításig jutottam. Eleinte süthető gyurmával, műgyantával kísérleteztem, ezek is izgalmas anyagok, viszont zavart, hogy lényegében új műanyag tárgyakat hozok létre. Így jött az ötlet, hogy inkább a már meglévő műanyagokkal dolgozzak. Ezenkívül kerámiáztam is egy keveset, ez egy olyan technika, amihez mindig szívesen visszatérek. 

És végül hogy jutottál el a ruhatervezésig? Milyen volt a legelső darab, amit elkészítettél?

Miután már egy ideje készítettem fülbevalókat, elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan tudnám az általam tervezett ruhákat is hasonló szellemiségben készíteni. Igazából nincs semmi újdonság a régi ruhák átalakításában, évszázadokon át csinálták ezt felmenőink, sok országban talán az én generációm az első, amelyik ebből teljesen kimaradt. Kézenfekvő volt ehhez az ötlethez visszanyúlni. Emellett az egyetemen nagyon gyakran használtunk használt ruhákat a feladatokhoz, ezeken kísérletezve tanultunk. Innen már csak egy lépés volt eldöntenem, hogy a végleges diplomakollekciómat is használt ruhákból hozom létre. Ebben az esetben az a legnagyobb kihívás, hogy hogyan lehet újra olyan vonzóvá tenni ezeket a darabokat, hogy versenyezni tudjon az új darabokkal.

Végül az „upcycle” és a „recycle” mellett döntöttél. Hogyan magyaráznád el egy laikusnak, hogy ezek mit jelentenek?

A ruhák esetében igyekszem egy már létező, többnyire megunt, kidobott vagy továbbadott textíliának új életet adni úgy, hogy az eredmény lehetőleg értékesebb legyen, mint előtte volt. Újra felhasználom, és egy pluszértéket adok hozzá. A fülbevalókkal is hasonló a történet, csak a műanyagot lényegében újraolvasztom, új színt, új formát kap, illetve egy erőteljes kézműves jelleget, ami a műanyag esetében ritka, és ettől mindegyik darab egyedi lesz.

Ha három szóban kellene meghatároznod a BORBALA darabjait, mik lennének azok?

Intuitív, színes, extravagáns.

Napjainkban egyre több divattervező dönt úgy, hogy szakít a klasszikus „kollekció-felfogással”, és nem szezonok szerint tervezi meg a ruháit. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Mi határozza meg, hogy milyen gyakran jössz ki új darabokkal?

Az én esetemben minden darab egyedi, úgyhogy ha akarnám se tudnám a klasszikus kollekciók elvét követni. A divatbemutatók darabjai is mind egyediek, nem készül sorozatgyártás belőlük, legfeljebb hasonló darabokat tudok készíteni. A webshopon megjelenő újdonságok gyakran valami éppen aktuális eseményhez kötődnek.

A ruháiddal fontos társadalmi ügyek mellett is felszólalsz – tavaly például a Nemnőüggyel dolgoztál együtt. Mit gondolsz, hogyan köthető össze a divat és az aktivizmus?

Nagyon gyakran összefonódik a divat és az aktivizmus. Például egy férfi szoknya Kelet-Európában még mindig elég erős üzenetet közvetít, pedig lehetne csupán egy kényelmes kedd délutáni viselet. De még nem ott tartunk.

Mik azok a témakörök, amik kiemelten fontosak számodra?

Feminizmus, környezettudatosság, emberi jogok − ezek a témakörök valamennyire kapcsolódnak is egymáshoz. Másképp tervezni, másképp fogyasztani, emberségesebben gyártani és termelni. Nyilván ezek nagyon komplex témakörök, amelyekre korántsem rendelkezem egyértelmű válasszal vagy megoldással, csupán kísérletezem. Próbálom úgy összeállítani a saját projektjeimet, hogy azok párbeszédet kezdeményezzenek arról, hogy hogyan lehetne úgy divatot tervezni, hogy kevesebbet szennyezzen és szorongások, megfelelések helyett örömöt és önkifejezési lehetőséget adjon.

Szerinted milyen képességekkel kell rendelkeznie egy divattervezőnek manapság, hogy érvényesülni tudjon?

Talán a kitartás a legfontosabb. Minden lehetséges, ha van elég türelem, energia és akarat hozzá.

Min dolgozol jelenleg?

Megrendeléseken. Illetve próbálok egy kis közösséget építeni azokból az emberekből, akik nyitottak rá, hogy másképp gondolkodjanak a ruhákról, nem rettennek meg a szokatlan daraboktól, sőt akár elkészítik a saját darabjaikat.

Elkészítik a saját darabjaikat? Tehát lehet menni hozzád workshopra is ezek szerint?

Igen, alkalmanként szervezek workshopokat. Ezenkívül igyekszem a webshopomat is úgy felépíteni, hogy ne csupán megvásárolható ruhadarabok gyűjteménye legyen, hanem minél inkább bevonjam a fogyasztókat az elkészítési folyamatba is. Vannak például interaktív darabok, ahol a vevőknek lehetőségük van összeállítani a saját színskálájukat az adott termékhez. Emellett meg lehet vásárolni szabásmintákat is, így mindenki kísérletezhet a saját textilhulladékával.

A kedvenc ruhadarabod a saját gardróbodból: egy vintage ruha napraforgó mintával
Amire a legbüszkébb vagy az eddigi karrieredben: versenyek, bemutatók, nincs kifejezetten kedvenc
Egy művész a nagyvilágból, akivel szívesen leülnél egyszer egy kávéra: Marine Serre
Ha nem divattervezéssel foglalkoznál, valószínűleg ezt csinálnád: keramikus

Fotók: Liziczai Réka

#pénteki kultúrrandi