Pénteki kultúrrandi Girincsi Fruzsinával, a perpētuum énekesnőjével

Zene

Girincsi Fruzsina az alternatív popban utazó perpētuum karizmatikus énekesnője, aki különböző zenei projektjei mellett zenetanárként köti össze növendékeit a zenével, illetve önmagukkal. Fruzsi a zeneterápia világávai is ismerkedik, illetve producernek is tanul.

 

Mi a zenével vagy az énekléssel kapcsolatos legkorábbi emléked?

Bár szüleim nem zenészek, nagyon muzikális családból jövök. Nem emlékszem a legkorábbi emlékemre ezzel kapcsolatban, de azt mondják hamarabb énekeltem, mint beszéltem.

Mikor kezdtél éneket tanulni, hangszeren játszani? 

Általános iskolás koromban énekeltem kórusban, 13 évesen pedig musical színjátszókörbe jártam. Gimiben megnyertem az ottani énekversenyt, de csak 17 éves koromban kezdtem el magán énekórákra járni. Először Debrecenben, majd Budapesten, Kővári Juditnál tanultam egy évet. Utána jöttek a Bartók konzis évek, ahol sok minden letisztult a technikámat illetően. 

A hangszer egy véletlen folytán került az életembe. 11 évesen az egyik osztálytársam megmutatta a zongora vizsgadarabját. Akkor elhatároztam, hogy én is szeretnék zongorázni, amit támogattak is otthon. Zongoránk nem volt, így fél év után kaptam karácsonyra egy pici szintetizátort, ami nekem a világot jelentette, és ami végigkísérte a konzis éveimet. Tiniként engem is elért a gitármánia, és az öcsémmel együtt elkezdtem én is gitározni, de sajnos csak az F-dúrig jutottam, illetve a mai napig bármilyen tábortűznél eljátszom a Hiperkarma Kérdőjel című dalát. 

Mikor szerettél bele a jazzbe, és mit szeretsz benne a legjobban? 

A debreceni Ady gimi dráma tagozatára jártam, ahol minden félévben volt énekvizsga, ahol főként magyarul kellett énekelni. Én sokszor jazzes vagy jazzdalok magyar nyelvre fordított változatát választottam. Akkor azt hittem, tudom, mi az a jazz, de miután felvettek a jazz szakra, rájöttem, hogy teljesen mást gondoltam róla. 

A jazzben azt szeretem a legjobban, hogy egy iszonyat sokoldalú szabad műfaj, ahol nincsenek határok, és rengeteg benne az improvizáció, ami egy magasabb síkon zajló kommunikáció. Ezt vittem tovább a saját zenei világom kiépítéséhez is, amihez persze rengeteg más műfaj is társult

Már a gimiben sejtetted, hogy zenével kapcsolatos hivatást választasz majd? 

Nem, leginkább a színészi pálya érdekelt. 

Miként vezetett végül az utad a Bartók Konziba, majd a Zeneakadémiára? 

B-tervként indult, de aztán annyira beszippantott ez a zenei közeg, hogy elhatároztam, az énekléssel szeretnék foglalkozni, így miután végeztem a Bartókban, felvételiztem a Zeneakadémiára, ahová fel is vettek. 

Fő zenekarod, a perpētuum tagjait a Zeneakadémián ismerted meg. Hogyan találtatok egymásra? 

Az eredeti Perpetuum a Zeneakadémián indult, Takács Danival, a zenekar gitárosával az egyetemen találkoztunk, az ő triójához csatlakoztam. A jelenlegi felállás Telek Attila dobossal és Sárosi Áron basszusgitárossal 2019 közepe óta van együtt.

Aktuális dallamtapadás:   
Weval: Never stay for love
Valaki, aki nagy hatással volt rád:  
Zeneileg: Radiohead. Globálisan: Pocahontas
Egy zenei ikon, akinek egy napra szívesen a bőrébe bújnál:
Selah Sue
Egy másik ország, ahol szívesen élnél:  
Portugália
Egy könyv, amit ajánlanál:  
Szerb Antal: Utas és a holdvilág

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu

#pénteki kultúrrandi