Szívószálakat újraértelmező, többek között New Yorkban és Londonban is elismert, Notjustuseless nevű projektje diplomamunkából érett startuppá. A kezdeményezés jelenleg Studio Atlyn néven reinkarnálódik, és továbbra is az egyszer használatos műanyagok „újraélesztése” van a fókuszában. Most Svédországban dolgozik, de korábban Észtországot, Portugáliát, Olaszországot és Spanyolországot is megjárta már. Életútja olyan sokszínű, mint az anyagok palettája, amikkel eddig dolga volt. Interjúnkban hivatásáról, kedvenc anyagairól, és arról is mesélt, hogy mit jelent a CMF-dizájn, és még a tehéntrágyatextil is szóba került.
Olvastam, hogy már kiskorodban is vonzottak a különleges struktúrák, felületek és a bőr mint alapanyag. Van esetleg ezzel kapcsolatos meghatározó emléked?
A csigaházakat állandóan kerestem a kertben, de például a rozsdás felületeket, a nyers disznóbőrt és a kukoricabajuszt is sokszor fogdostam. Így utólag vicces visszagondolni erre, és összekapcsolni azzal, hogy a kitinnel jelenleg Neri Oxman csapata kísérletez, vagy hogy a kukoricahéj régen kiváló szigetelőanyagként szuperált.
Mikor döntötted el, hogy olyan hivatást szeretnél, amelynek művelőjeként ilyesmikkel foglalkozhatsz?
Bár általános iskolás koromtól sokat rajzoltam, viszonylag későn fogalmazódott meg bennem, hogy ez akár a hivatásom is lehet majd. A gimnáziumi években a kommunikáció- és médiatudomány szakot céloztam meg, aztán belelapoztam egy pályaválasztós könyvbe, és láttam, hogy iparművészetből is lehet diplomázni.
Bőrműves alapdiplomával kezdtél, majd a MOME-n, a textiltervezés mesterszakon tanultál. Mit szerettél a legjobban ezekben a szakokban?
A Nyugat-magyarországi Egyetemnek (1996-tól 2000-ig és 2017-től újra Soproni Egyetem – a szerk.) annak idején még volt Szombathelyen bőrművesképzése. Ott szereztem az alapdiplomát, ami remek alapot adott a MOME mesterképzéséhez. A BA képzésen megtanultam „gondolkodni”, később, a MOME-n pedig kísérletezni, új utakat keresni.
Ha jól tudom, az asUstrap volt az első saját, egyedi kamerapántos projekted. Már azt is az újrahasznosítás szemlélete jellemezte?
A diploma után sok mindennel próbálkoztam, amiből pénzt lehet keresni. Akkoriban már rengetegen terveztek táskát, kamerapántot viszont nem. A termékek alapanyagát egy szombathelyi bőrkereskedésben szereztem be, és mivel a pántokhoz nem kellett túl nagy darab bőr, mindig a leárazott, kisebb darabokat vettem meg, amiket Olaszországból hoztak be. Végül is hívhatjuk újrahasznosításnak, amit csináltam, mivel valamely cég a lehulló darabjaiként vált meg tőlük. Ami az egyik embernek szemét, a másiknak drága kincs...
Szerinted alapvetően miből fakadt az a „szenvedélyed”, hogy eldobható anyagokat értelmezz újjá?
Mindig gyűjtögető típus voltam. Most is rengeteg limlom vesz körül, amiket a szüleimnél tárolok, gondolom, nagy örömükre. Furcsa módon emellett van egy nagyon steril „minimálénem” is: közvetlenül magam körül csak a mindennapokhoz szükséges tárgyakat szeretem tárolni. Az újrahasznosításra eredetileg nem törekedtem, csak a sok matéria, amik halmozódtak, az évek során tárgyakká formálódtak, és a legtöbbjük eredetileg hulladékszerű dolog volt.
Hogyan született meg a Notjustuseless kezdeményezés? Ha jól tudom, Észtországban és Portugáliában szerzett élmények is inspirálták.
Észtországban – ahol az Erasmus programmal fél évet töltöttem – minden tervezési feladathoz szívószálat használtam. Ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy akkor még az egyik legkönnyebben hozzáférhető műanyag eszköz volt. Két kocsma között másnapra összegyűlt a munka alapanyaga.
Aztán Lisszabonban, a mestermunkám utáni szakmai évem során az életben tapasztaltam meg a szemetelés problémáját. A Bairro Alto területén ugyanis a szórakozóhelyek egy-két kivétellel éjjel két és három óra között bezárnak, és a fiatalok a poharaikkal az utcán folytatják tovább az éjszakai életet. Az ital elfogyasztása után a műanyag pohár és a szívószál a földön végzi, hogy aztán reggel a közfoglalkoztatottak eltakarítsák az éjszakai szemetelés nyomait. Lisszabon után az anyagokhoz való hozzáállásom teljes fordulatot vett. Addig a kísérletező szempont állt az elsődleges helyen, onnantól pedig az anyagokat már tudatosan akartam kiválasztani, összegyűjteni.
A projekt során sokféle tárgy készült. Melyek a kedvenceid?
Portugáliában lézergravírozott könyvjelzők készültek újrahasznosított szívószálból, amiken különböző hashtagek utaltak arra, hogy ez az anyag anno mi volt, illetve honnan lett begyűjtve. A könyvjelző nagyon egyszerű, figyelemfelhívó tárgy, és százszázalékosan újrahasznosítható. Egyik kedvenc tárgyam az ease nevű szék, mely fali dekorációs elemként is használható. Ez a moduláris, könnyű szerkezetű bútor a Raffai Dáviddal és a Meshlin Zrt.-vel való együttműködésem gyümölcse.
Egy-egy tárgy készültekor a folyamat melyik része a kedvenced? Az ötletelés, a formatervezési munkálatok vagy a megvalósítás? Melyikben mennyire veszel részt?
Minden részét érdekesnek tartom, és egy-egy projektben szeretek az elejétől a végéig részt venni. Ami viszont a leginkább közel áll a szívemhez, és otthon mozgok benne, az a koncepció kialakítása és a vizuális hangulatokon való töprengés. Ez nagyon kis százalékát teszi ki egy-egy projektnek a megtervezéstől a gyártásig.
Úgy tudom, hogy épp most gondoljátok újra a brandet, Studio Atlyn néven. Mit lehet erről tudni, és kik alkotják a csapatot? Mennyiben változik az eredeti elképzelés?
A Notjustuseless a diplomamunkám alapján született, majd startup lett. Mindig az egyszer használatos műanyagok újragondolása állt a középpontjában. Szerettem volna letisztultabb nevet választani a projektnek, amely már az évek alatt formálódott diverz együttműködéseket is magában foglalja. Ezek formatervezési részét Raffai Dávid csinálta. Dávid Torinóban diplomázott autótervezőként, de luxushajókat, drónokat is tervezett, és a filmiparban is dolgozott. Azon túl, hogy ilyen, pozitív értelemben vett hibrid alkat, átlátja az üzleti dolgokat is, ami ritka előny a dizájnban, és szerintem jól kiegészíti azt, amit én képviselek. Frissebb CMF-dizájn-perspektívából a Dávid által tervezett egy plusz együléses elektromos kisautót, a Mangalicangát is újragondoltuk.
Az NKA-tól hordozható utcabútor prototípusának elkészítésére kaptunk támogatást, ami aztán bekerült az olasz Ro Plastic Prize döntősei közé, és a milánói dizájnhéten is kiállították. Aztán erre reflektálva két sör mellett megalakítottuk a Realternityt Dáviddal és Ivancsics Bencével. Az ötlet az volt, hogy csináljunk virtuális dizájnstúdiót a Metaverzben. Az NFT-ként (az NFT a non fungible token kifejezés rövidítése, jelentése: csak digitális formában létező, egyedi dolog, digitális műtárgy – a szerk.) megvásárolt dizájntermékeket akár fizikálisan legyártva is meg lehetett volna venni, de a projekt nem a megszokott értelemben, fogyasztói oldalról ismert „birtoklást” célozta volna meg. Sajnos ez a projektet egyelőre jegeltük, mivel mindannyiunkat elsodort az élet. De lehet, hogy még folytatjuk.
Pontosan mit jelent a CMF-dizájner elnevezés?
A CMF a colour, material, finish (szín, anyag, eldolgozás) hármas rövidítése. Az ipari formatervezésből nőtte ki magát önálló tervezési ágazattá. Nagyon egyszerűen hangozhat, de valójában elképesztően komplex tervezés, amin belül rengeteg terület, szakágazat van.
A bőrön és a műanyagon kívül számtalan anyag iránt érdeklődsz még. Mik a kedvenceid, és milyen terveid vannak velük?
Jelenleg üveglapokat kristályosítok, amikből kisebb díszelemeket szeretnék kreálni. Úgy gondolom, elsősorban a belsőépítészetben lehetne őket felhasználni. A Plantethics márkával közösen limitált kollekció is készült, amelyet a közeljövőben Dénes Barbara oldalán lehet majd megvásárolni.
Ha a fenntarthatóság a cél, milyen anyagokban látod a jövőt?
A fenntarthatóság kifejezést ezerféle módon lehet értelmezni. Iparága válogatja. Nem az anyagokon van a hangsúly, hanem a tervezők és a felhasználók gondolkodásmódját kellene egyszerre megreformálni. Az anyagokra fókuszálva: a bambusz például roppant gyorsan növekvő növény, amiből a 3D-filamenttől ( Formailag spagettihez hasonló műanyag szál, a 3D nyomtatáshoz szükséges nyersanyag – A szerk.) a bőrt helyettesítő anyagig sok mindent készítettek már. A műanyag szó első hangzásra tartózkodást válthat ki belőlünk, arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy mennyi előnyre tett szert általa a világ. Sok szintetikus szál húzási igénybevétele és szakítási szilárdsága felülmúlja a kenderét, a lenét vagy a gyapjúét, és még könnyűek is. A Bcomp által gyártott amplitex, amely egy lenkompozit, már az autóiparban is remekel, pedig ott elég szigorú tesztkövetelmények vannak.
Alternatív anyagokról és a növeszthető bioanyagokról is olvastam már veled kapcsolatban.
Észtországban egyetemi feladatként interneten elérhető receptek alapján sötétben világító bioanyagokkal kísérleteztem. Jelenleg kristályokkal foglalkozom. És általában is érdekel, hogy melyik megszokott anyagot mivel lehetne kiváltani.
Mely iparágak anyagai érdekelnek a legjobban? Bútorokon, használati tárgyakon túl jelmezt is készítettél már, és ékszerek, autók kapcsán is találkoztam a neveddel. A ruha- és az autóipar is érdekel?
Így, mindez együtt. Engem elsősorban a textúrák, az anyagok érdekelnek, azok pedig mindenhol jelen vannak. A jelmeztervezés egyszeri eset volt, a bőrműves alapdiplomámhoz kapcsolódott. Noha augusztus óta teljes állásban Svédországban, az autóiparban dolgozom, az ékszerek is az egyik jelenlegi kollaborációm tárgyai.
Hogyan kell elképzelni egy anyagtervező átlagos napját? Számítógép előtt vagy laborban, esetleg olyan gépek között ülsz, mint a 3D-nyomtató és a lézervágó?
A fent említett folyamatokkal még Portóban, az OPO-Labben ismerkedtem, ami a budapesti FabLabhez hasonló nyitott műhely. CMF-dizájnerként viszont többnyire számítógép előtt ülve tervezek, de szerencsére rengeteg lehetőség adódik felkelni az asztaltól. A CMF-dizájnnak a tervezés mellett menedzsmentoldala is van, amikor a beszállítókkal, más tervezővel, mérnökkel együtt szükséges megoldásokat keresni. Előfordul, hogy ehhez utazni kell, vagy anyagmintákat összepárosítani, válogatni. A prototipizálást közösen csináljuk e téren kompetens emberekkel.
Ha valaki anyagtervező szeretne lenni, elsősorban szabadúszólétre számítson?
Az én nézőpontom az, hogy bármi lehetséges, csak hit és akarat kérdése. Jelenleg teljes állásban dolgozom a Geely Designnál, mivel ez számomra biztosabb terep a mostani gazdasági helyzetben. Van viszont olyan, nagyon kedves barátom is, aki magyarként a szabadúszók táborát erősíti, és bizonyítja, hogy lehetséges út az is.
Mostanában milyen egyéb terveket szövögetsz?
Jelenleg eléggé lefoglal a már említett kristályszinergia és az autóipari teljes állás. Az utóbbi még friss, de nyitott vagyok a különböző lehetőségekre, amiket az élet elém rak. Harminc év után talán most először az a tervem, hogy nincs tervem. Figyelek, és ha úgy adódik, befogadok.
Kedvenc inspirációs forrásaid: WGSN, Stylus – Ezeken az oldalakon elég komplexen összegyűjtötték, mik a jelenlegi vagy várható jelenségek a világban, amiket aztán a tervezésbe lehet integrálni.
A leghasznosabb tárgy, ami hozzád fűződik: not just useless :)
Álommunka: A SpaceX-nél vagy az MIT Labben lennék CMF-dizájner.
A legszokatlanabb anyag, amivel dolgoztál: Tehéntrágyatextil.
Fotók: Harytányi Norbert/Kultúra.hu
