Mirka az a fajta nő, akinek már a puszta jelenlététől vidámabb lesz az ember, hiszen − ahogy ő fogalmaz − „az életigenlők táborát indiánszökkenésekkel hirdeti". Ez az attitűd a művészetéből is visszaköszön, hiszen legyen szó tetoválásokról, festményekről vagy kerámiákról, a színes és játékos alkotásoktól egyből mosolyra görbül a szánk.
Ha kiskorodban megkérdeztek, mi leszel, ha nagy leszel, mit válaszoltál?
Azt hiszem, annyira nyugodtan éltem a kisgyerekkorom, hogy rettentő távolinak tűnt a valamikori felnövésem ténye. (Ez talán részben még ma is tart.) Amikor elkezdtem realizálni, hogy ez egyszer meg fog történni, az volt a válaszom, hogy óvónéni szívesen lennék, ha addig nem találok ki valami „jobbat”. Általánosban már kapiskáltam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni és alkotni.
Egyértelmű volt a művészi pálya?
Nekem igen. A féltő családom számára kezdetben kevésbé.
És mostanra már elfogadták?
Igen, idővel megbarátkoztak a gondolattal, és a visszajelzéseik alapján olykor még büszkék is. A családban édesapámtól áll a legtávolabb a tetoválás világa, ennek ellenére Ő támogat mindenben a leginkább. Szóval nagyon szerencsés és hálás lehetek.
A tetoválás mellett kerámiákat és festményeket is készítesz. Melyik művészeti ággal tudsz leginkább azonosulni?
Ez attól függ, hogy éppen milyen hangulatban vagyok. Az egyik ág fejleszti és inspirálja a másikat. Leginkább egy impulzív, színes körforgásként tekintek az egészre. Ennek részét képezi az is, hogy különböző hullámokban váltják egymást az arányok.
Ha mégis választanom kéne, akkor a szabadság miatt a festés áll hozzám a legközelebb. Ezzel szemben, amikor tanultam tetoválni, majdnem 2 évig ecsethez sem nyúltam. Csak terveztem és rajzoltam. Próbáltam elsajátítani a szakmát. Ma már igyekszem ezeket az egyoldalú időszakokat csökkenteni és harmonikusan egyengetni a körforgást. Az agyaggal történő ténykedés elsősorban azért került képbe, mert szerettem volna a térlátásom fejleszteni. Bár ezen a téren még gyerekcipőben járok, ez új szerelemmé vált számomra.
Megrendelésre vagy saját kútfőből dolgozol szívesebben?
Ha tetoválásról van szó, szeretem, ha valamiféle elképzeléssel érkeznek a vendégeim, amit közösen átbeszélünk és egyeztetjük az ötleteinket, majd ezt követően a tervezés részét rám bízzák. Ezen felül szoktam készíteni inspirációs vagy portfóliómba szánt saját terveket, amikkel ha tud azonosulni egy bátor jelentkező, akkor feltetoválom rá. Persze ez nem a kizárólagos kedvencem, mert gyakran annyira jó elképzelésekkel érkeznek, hogy végül a kollaboratív munka az, ami igazán kedvessé és inspiratívvá válik.
Nem kifejezhető szavakkal, mennyit jelent az egyes történetek, emberek megismerése és az így készült terveim bőrre emelése.
Szóval úgy mondanám, „közös kútfőből” szeretek leginkább tetoválni.
Festményekkel kapcsolatosan időről időre szokott érkezni megrendelés, de maximum téma és színvilág megjelöléssel, ami az én igazán szabad festői lelkemnek igen barátságos kérés. Ezeken kívül pedig azt festem, amit éppen érzek. A kerámiák kapcsán érkező kérések és ötleteim még igen egyszerű formában valósulnak meg, többnyire az én technikai kapacitásom, gondolataim és próbálkozásaim nyomán.
Milyen témák foglalkoztatnak leginkább mostanában?
Elsősorban a színekkel történő zsonglőrködés. Szeretek különböző színkombinációkkal megjeleníteni hangulatokat.
Az elmúlt időben nem teljesen úgy alakult az életem, ahogy az komfortos lett volna, viszont én nem az a lány vagyok, aki sokáig szeret toporogni a lélek béklyóiban. A megszokottnál is vidámabb, frissebb színeket használva, elkezdtem visszaásni a gyerekkori emlékeim, érzéseim megnyugtató bölcsőjébe.
Azok a színek, formák mozgatják most a munkáimat, amik melengetik a lelket.
Az foglalkoztat, hogy miként lehet előhívni a gyermeki naiv, gondtalan miliő játékos érzését. Mindezt szeretném úgy közvetíteni, hogy a befogadó felé is hasonló nyugodt és egyszerre cikázó ábránd képét mutassam. Az életigenlők táborát indiánszökkenésekkel hirdetem a munkáimon keresztül. A mostani szorult helyzetben különösképp szükségünk van támpontokra és pozitív visszacsatolásokra.
Másodsorban, ami az említett szökkenéseimhez köthető, az a természettel való kapcsolat. Ezt korábban állatokkal szimbolizáltam, az új projektjeimnél inkább a külső tér és a szabad levegő érzékeltetését használom a háttereknél.
Már önmagában az agyaggal történő munka ékes szimbóluma, hogy mennyire természetközeli és meditatív tud lenni a „sarazás”, ahogy gyakran becézgetem. Ezeknek a tárgyaknak valahogy alapvetően van egy melegsége.
Óriási szócséplőként hosszú ideig nem tulajdonítottam elég figyelmet a szavak súlyának. Majd egy lassan őrlő, fájdalmas felismerés rámutatott, hogy igenis vannak ártó szavak és mondatok, amik befészkelhetik magukat a lényünkbe. Ennek nyomán a pozitív szavak viszont motiválhatják a gondolatainkat.
Ha már úgy alakult, hogy sok negatív szót kellett kisöpörnöm a lelkemből, elkezdtem számomra kedves, főként magyar dalszövegeket összegyűjteni.
Ezek most kerámiákon csücsülve vértezhetnek fel bennünket.
Legyen szó tetoválásról vagy edényekről, mindenről visszaköszön a kézjegyed. Szerinted mitől lesz valami igazán „Mirkás?”
Elsősorban attól, hogy majdnem minden nagyon színes és gyermeki. És reményeim szerint mosolyra simítja az emberek lelkét.
Melyik volt eddig az abszolút kedvenc munkád?
A közelmúltbéli totális kedvencem az a rajzom, amit egy kedves visszajáró vendégem a sípcsontján vitt haza tetoválásként. Majd valaki más is úgy döntött, hogy egy kb. 25 centi magas agyag kaspón szeretné az otthonában viszontlátni. Szerencsére egyiküknek sem okozott problémát ez az együttállás. Így a kezeim által egyszerre három különböző felületen jelenik meg, három kerekded Buddha, akik a jól ismert „nem hall, nem lát, nem beszél” karaktereket formálják meg. Ez a projekt ötvöz majdnem mindent, ami jelenleg foglalkoztat. Talán egyszer meg is festem.
Ha tanácsot kérne tőled egy pályakezdő, mit mondanál neki? Mitől lesz valakiből jó tetováló?
Hogy csak elsőre tűnik könnyű dolognak a tetoválás. Úgyhogy rajzoljon rengeteget, legyen nagyon kitartó és alázatos. Ez igen nehéz téma. Jó eséllyel kedvesen tovább küldeném egy nálam tapasztaltabb tetoválóhoz, hogy őt is kérdezze meg.
Egy szám, amit mostanában sokat hallgatsz:
Halestorm: I Like It Heavy
Egy idézet, ami mindig erőt ad:
Közhelyes, de működik: „a felhők felett mindig kék az ég".
Egy tetováló, akivel szívesen felvarratnál magadra valamit:
Molnár Ádám, akivel a már évekkel ezelőtt félbehagyott hátamat is be kéne, hogy fejezzük. De tudjátok, a cipésznek a cipője…
