Pénteki kultúrrandi Kürti Andrea illusztrátorral

Kürti Andrea képein a természet és az ember még az ősi összetartozásban létezik, a létezés mélységei és rétegzettségei egyaránt érzékletesen tükröződnek. Tehetsége megkérdőjelezhetetlen: 2017-ben a László Noémivel közösen készített, Bodzabél című kötettel elnyerte a Szép Magyar Könyv verseny díját, 2018-ban jelölték az Astrid Lindgren nemzetközi díjra, 2019-ben pedig megkapta a HUBBY illusztrációs különdíját.

Kolozsváron élsz, munkáidat mégis a legnívósabb nemzetközi szakmai körök is ismerik. Ez azt jelzi, hogy az alkotás mellett jelentős figyelmet szentelsz a szakmai kapcsolataidnak. Hogyan „gyűrűztek ki” az illusztrációid Erdély szívéből Magyarország, majd a nagyvilág felé?

Több mint tíz évig éltem Kolozsváron, de egy éve Csíkszeredába költöztem. Sose dolgoztam tudatosan a kapcsolataim építésén. Azt viszont hamar beláttam, hogy nem tarthatom a fiókban a rajzaimat, ha hosszú távon ezzel szeretnék foglalkozni, és fejlődni is akarok. A szokásos blog-, Facebook-, majd Instagram-rendszerben ismerték meg a munkáimat itthon, majd Erdélyen kívül is. A Gutenberg Kiadónál megjelent népmesesorozat első kötete, a Csihán királyúrfi volt az első olyan könyvem, amire a szakma is felfigyelt. A kötet 2015-ben a Románia legszebb könyvei verseny shortlistjére került, és a bolognai gyermekkönyvvásárra is eljutott. Akkortól mondható igaznak, hogy sok-sok, rajzba fektetett munka révén ugyan, de „magától alakult” úgy, hogy egyre szélesebb körben megismerték a munkámat.

Emlékszel, hogy mi volt az első megjelent illusztrációd? Mit éreztél, amikor megláttad nyomtatásban?

Nagyon kezdő, tapasztalatlan voltam, amikor megjelent az első könyvem, és a stílusommal is csak próbálkozásszinten jártam még. Ennek ellenére van benne egy-két ötlet, amit még mindig szeretek. De a könyvet évek óta először csak a költözés miatt vettem le a polcról. A tartalomjegyzékét teljesen elrontották, a rajzokat aránytalanra torzították. Emlékszem, miután elhozta a futár a példányokat, dühösen felhívtam a szerkesztőt, hogy hogyan lehetett így elrontani egy könyv szerkesztését?!? Volt még aztán egy közös próbálkozásunk, de kiderült, hogy „nem elég kommersz a stílusom”, ezért nem fogy elég jól a könyv. Én pedig nem voltam hajlandó a kommersz felé fordulni, ezért félúton maradt abba a munka. A mai napig örülök ennek a döntésemnek.

Nemrégiben felhagytál a szabadúszóléttel, és csatlakoztál a Gutenberg Kiadóhoz. Mondhatnánk, hogy kiváltságos helyzet egy illusztrátor számára, ha egy könyvkiadóval szorosan együttműködik, de ez valójában mindig kitartó munka és következetes építkezés eredménye. Miben áll pontosan a kollaborációtok? Hogyan találtatok egymásra?

A Gutenberg Kiadóval való kapcsolatunk az első perctől kezdve szakmai szerelmi történet. A kiadó először a Ragyog a mindenség erdélyi gyermekvers-antológia egy fejezetének illusztrálására kért fel , de már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy később is szeretnénk még együtt dolgozni. A Gutenberg megtalálta a rajzaimban azt a stílus- és érzésvilágot, amit szívesen lát a könyveiben, én pedig megtaláltam azt a szakmai hozzáértést és kivitelezési minőségigényt, ami miatt öröm nekik rajzolni. Úgy éreztem, értékesebb lesz a munkám azáltal, hogy a rajzaim a könyveik lapjaira kerülnek. Itthon a Gutenberg Kiadó volt az egyetlen, amelynél azt éreztem, hogy a szöveget és az illusztrációt teljesen egyenrangúként kezelik a könyveikben. Ez hatalmas ösztönzőerő egy illusztrátor számára.

Missziót is vállaltok azzal, hogy Erdélyben törekedtek erre.

A kiadó számára éppúgy, mint számomra fontos cél, hogy felhívjuk a figyelmet az esztétikai ízlés fejlesztésének fontosságára. Hogy itthon alkossunk igazán értékeset. Hogy megmutassuk a fiatalabb generációnak: idehaza is rengeteg lehetőség van, nagyon sok még a kiaknázatlan terület, amivel érdemes foglalkozni. És hogy az erdélyi gyermekkönyvkiadás a maga sajátosságaival és értékeivel nemzetközi szinten is meg tudja állni a helyét. Nagyon sok munkát kell belefektetni, és rengeteg buktatóval jár, sok akadályba ütközünk, de ez nem tántoríthat el bennünket.

Az évek során Tőzsér Lászlóval, a kiadó vezetőjével és családjával a szakmai kapcsolaton túl nagyon szoros barátság is kialakult köztünk. Ennek köszönhető az, hogy több száz kilométerre a családomtól is otthon érezhetem magam: második családra találtam Csíkszeredában. Így évekig tartó gondolkodás után ugyan, mégis egyszerűbb volt meghoznom a döntést, hogy feladjam a szabadúszó életmódot, és elköteleződjem a kiadó iránt. Nagyon sok ötletünk kivitelezését akadályozta a fizikai távolság. Most, hogy a nyomdai munkákba is közelről belelátok, sokkal jobban érzékelem, milyen kivitelezési lehetőségek adódnak egy-egy projekt esetén. Így én is szabadabban ötletelek, és kevesebb üres kört futok. A technikai részeket tekintve újabban talán kicsit tudatosabban is illusztrálok, mert most már jobban látom, mi mindenre kell figyelni, hogy a rajz minél egységesebb egészet tudjon alkotni a könyvvel, vagy bármilyen tárggyal, amin megjelenik.

A legfontosabb ok, amiért a gutenbergesekkel nagyon jól tudunk együtt dolgozni, az, hogy folyamatosan új kihívásokra ösztönözzük egymást, segítjük egymás ötleteinek kibontakozását, és merünk próbálkozni.

Mi jelent számodra kihívást a munkádban?

Hogy mindig újat alkossak, ne ismételjem magam.

Szívesen dolgozol együtt írókkal is. Milyen projektek születtek a találkozásokból?

Nemrég megjelent az első, általam illusztrált felnőtt verseskötet, László Noémi Műrepülése. Szintén László Noémivel izgalmas játékba kezdtünk a tavaszi karantén alatt. A Darázsolás úgy született, hogy felváltva rajzoltam én illusztrációkat Nonó verseihez, vagy írt verseket ő az én a rajzaimhoz, vagyis a rajz is kiindulópontként szolgálhatott. Az elmúlt hónapokban pedig Balázs Imre József hamarosan megjelenő, MadárÁbécé című könyvének létrejöttét kísérhettem végig művészeti vezetőként. A könyvet a fiatal, ám ígéretes tehetségű Kelemen Kinga illusztrálta, és szinte jobban várom, hogy kézbe vehessem, mint az általam illusztráltakat.

Az, hogy szeretsz olvasni, gondolom, nem kérdés. De mi az, amit kedvtelésből olvasol?

Virginia Woolf könyvei mindig karnyújtásnyira vannak tőlem. De mostanában verseket olvasok nagyon szívesen.

Van olyasmi, amit a mesékből tanultál meg, és a való életben a segítségedre van?

A mesékben megjelenő optimizmust szeretném megtanulni. Sajnos sok esetben nehezen jön össze.

Illusztrációid kiléptek a könyvekből, és már használati tárgyakon is megjelennek. Ily módon pedig gazdagítják a hétköznapok vizuális világát, és szélesebb rétegekre vannak hatással. Jó érzés látni és elgondolkodni a képeiden, a mögöttünk megbújó történeteken. Szoktál-e visszajelzéseket kapni, és milyeneket?

Mindig azok a legértékesebb visszajelzések, amelyekből kiderül, hogy átment az érzés, a gondolat, amit meg akartam fogalmazni. De az is izgalmas, amikor olyasmit olvasnak ki a rajzaimból, amire én nem is gondoltam.

Kompozícióidban hangsúlyosak a természeti motívumok. Milyen kapcsolatban vagy a természettel?

A természet a legcsodálatosabb műalkotás. Minden apró része lenyűgöző, fenséges, felemelő, és azáltal, hogy egyre inkább eltűnik a betonrengetegben, egyre inkább felértékelődik számomra. Egy kusza növény a betont is át tudja törni, csak elég időt kell adni neki.

Képeidet kézzel rajzolod és fested, de általában nyomtatásban sokszorosítva jelennek meg. Mi történik az eredeti művekkel?

Egy részük dobozban van, egy másik részük a falaimon, a nyomda és a Gutenberg- könyvesboltok falain, vagy szerte a világban, ismeretlen családok szobáiban találtak otthonra.

Megmutatod a munkaasztalodat? (fotó)

Képek forrása: Kürti Andrea Facebook oldala