A most 20 éves László Panna két éve, az érettségi bankettje utáni reggelen kezdte el forgatni élete első nagyjátékfilmjét, a FOMO - Megosztod, és uralkodsz című – generációs problémáinknak görbe tükröt tartó – alkotást, melyben főszerepet játszott. A szerep az év legígéretesebb fiatal tehetségének járó Arany Medál-díjat hozta el számára 2019 őszén, emellett saját elmondása szerint a „nagybetűs élet kezdetét” is. Panna a színészkedés mellett szociológia szakra jár, ősztől pedig a Spirita társulat két darabjában és a Színművészeti Egyetem televíziós műsorkészítés szakán is kipróbálja magát. Közben azért az analóg fotózásba, a zenei újságírásba és a rendezőasszisztensségbe is bele-bele kóstol, és alig várja, hogy ismét egy filmbeli karakter bőrébe bújhasson. A héten vele beszélgettünk.
Nem titok, hogy van színész a családodban. Mi volt a legelső emléked ezzel a szép hivatással kapcsolatban?
Az első színházi élményem a Nemzeti Színházban volt a Holdbeli csónakos című előadás, amit egyszerűen imádtam. Szerintem ha hússzor nem néztem meg, akkor egyszer sem. Az összes dalát máig kívülről tudom, az utolsó előadáson is ott voltam nagyjából 13 évesen. Valószínűleg sírtam is rajta. Érzelmes ember vagyok.
Mi az, ami a legjobban tetszik ebben a szakmában és mit tartasz a legnehezebbnek benne? Számodra eddig mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Valami megfoghatatlan érzés kerít magába, mielőtt színpadra vagy kamera elé kerülök. Valami olyan, ami máshol az életemben nincs jelen.
A legnehezebb egyértelműen az, amit apukám (László Zsolt – a szerk.) is állandóan mondani szokott, hogy ez nem egy családbarát szakma. Egész nap próbál az ember, este előadás, nehezen lehet ebbe a szűkös napirendbe besuvasztani a családot, barátokat. Meg persze ott van a kiszolgáltatottság is. Csak akkor jutsz lehetőséghez, ha valaki azt gondolja, megfelelő vagy rá, így állandóan kihívások elé kell állítani magadat, meg kell mérkőzni másokkal. Aztán amikor kikerül közönség elé az a film, sorozat, reklám, amire téged is castingoltak, és mondod magadban a casting szöveget, de nem te vagy a képernyőn, hát az baromi nehéz tud lenni. Meg kell tanulni kezelni a kudarcokat. De ezzel talán jobban értékeli az ember a sikereket is.
Mik voltak az eddigi legmeghatározóbb/legkedvencebb szerepeid?
Amikor beleszerettem a filmezésbe, az Mayer Bernadette Kötött pálya című színműs diplomafilmje volt, amiben főszerepet játszottam. Egyáltalán nem éreztem a súlyát annak, hogy itt most egy igazi film készül, amit igaziból látni fognak emberek. 15 éves voltam, azt sem tudtam, mi történik körülöttem, csak elmentem minden nap forgatni és jól éreztem magam. Mikor kijött a film, egész sokan cikkeztek arról is, meg rólam is, ami persze nagyon jól esett, ugyanakkor félelmetes is volt kicsit. Jó bemelegítés volt a FOMO-ra, ahol kaptunk hideget-meleget. De muszáj idesorolnom a FOMO-t is, ami nemcsak azért volt meghatározó, mert egy nagyon fontos film számomra, ami még mindig kísér az életemben, de azért is, mert a forgatás és a premier közötti időszakban nőttem fel. Amikor kijött a FOMO, akkor engedtem el igazán a tinédzser koromat, akkor kezdődhetett az a bizonyos nagybetűs...
Ha választani kellene, film vagy színház?
Ha ezt két-három éve kérdezted volna, valószínűleg sokat gondolkoztam volna, azonban most majdnem egyértelmű a válaszom. Az az érdekes, hogy sokan nem tudják, de a filmszínészet és színpadi színészet gyakorlatilag két teljesen különböző szakma. Teljesen más koncentrációt és jelenlétet igényel. Sokan szokták mondani, hogy az amatőrök azért működnek filmben, mert egyszer kell jól megcsinálni a jelenetet, ha az sikerül, kész vagyunk. A színpad igényel egyfajta profizmust, a reprodukció profizmusát, hogy estéről estére ugyanolyan kitűnően tudj teljesíteni. Ez nem szerencse, ez a szakma, amit tanítanak a színművészetin.
Akármennyire is imádom a színházat, az utóbbi évek alatt rá kellett jönnöm, hogy nem a színpad az én utam, a filmek annál inkább. Érdekes iróniája a sorsnak, hogy idén, amikor teljesen elengedtem a színpadi szereplést, két színházi szerep is megtalált. A Spirita társulat vezetője, Egressy G. Tamás felkért szeptemberre Popper Péter Isten komédiásai című darab női szerepére, májusban pedig Klaus Mann Mephisto című előadásban Dora Martint fogom alakítani.
Úgy tűnik, mintha sínen lenne az életem, de ez közel sincs így. Nem szabad mindent elhinni, amit az interneten lát az ember. Talán közhelynek tűnhet, azonban semmit nem változtatnék meg.
Hiszek abban, hogy úgy, akkor, és olyan feladatok találják meg az embert, amikor és amilyenekre igazán készen áll.
A sok siker mellett sok kudarc is volt, de mindegyiknek megvan a magyarázata. Nem tudok elég hálás lenni azoknak, akik lehetőséget adtak nekem, bíztak bennem, vagy akár csak eltűrtek néhány időszakomban. Nélkülük tényleg nem lennék most ott, ahol vagyok.
Te lettél a szeptemberi Veszprém-Balaton Filmpiknik Arca. A járvány miatti mozimentes időszak után kiemelten fontos egy ilyen esemény. Te hogy vélekedsz erről és magáról a rendezvényről? Melyik filmeket ajánlanád mindenképp?
Én nagyon örülök az összes magyar filmfesztiválnak, ez mindig egy nagyon jó lehetőség arra, hogy az alkotók találkozzanak a közönséggel meg az alkotók az alkotókkal is, akikkel év közben nem feltétlenül futnának össze. Ráadásul a Filmpikniken a vetítések gyönyörű helyszíneken lesznek, ez lesz az első filmpiknik, szóval szerintem érdemes lesz eljönni!
A Valant mindenképp ajánlom, szerintem egy nagyon különleges, egyedi film, engem nagyon magával ragadott. Vetíteni fogják az Alvilág című sorozatot, ami sajnos a tévében nem teljesített túl jól, pedig sokkal nagyobb közönséget érdemelne. A létezés eufóriája című dokumentumfilm egyszerre gyönyörű és rendkívül megrendítő, idén a Magyar Filmdíjon el is nyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat.
Mik a terveid a közeli és távolabbi jövőben?
Szeptembertől elég pörgős időszak kezdődik az életemben, de leírhatatlanul izgatottan várom. Nagyon boldog vagyok, hogy elkezdem a televíziós műsorkészítő szakot a színművészetin, de mellette folytatom a Corvinus szociológiát is, mivel már csak két félév választ el a diplomától. Ez a két szak gyönyörűen kiegészíti majd egymást. Ezek mellett próbálom majd az előbb említett előadásokat is. Szurkoljatok, hogy mindenhol tökéletesen tudjak teljesíteni, én minden erőmmel ezen leszek!
A televíziós műsorkészítés szak régebbi álmod vagy frissebb ötlet? Mellette az újságírás és a rendezőasszisztensség felé is kacsintgatsz, ennyi minden mellett hogy képzeled el magad mondjuk 5 év múlva?
Hű, ez az 5 év múlva-kérdés mindig nagyon megrémiszt, örülök, ha mondjuk egy hónappal előre tudok tervezni. Az biztos, hogy filmezni szeretnék sokat. Az, hogy kamera előtt vagy mögött leszek, filmeket, sorozatokat, vagy tévét fogok csinálni, az még a jövő zenéje. De imádok bizonyos korlátok között sodródni az árral. A televíziós műsorkészítő szak pedig valahogy mindig itt volt a kisagyam hátuljában, csak elnyomta az ezer éve dédelgetett álmom, a színész szak. Aztán kettő sikertelen felvételi után, és miután elkezdtem magamat kicsit jobban megismerni, rájöttem, hogy imádok társadalmi kérdésekkel, politikával, aktuális dolgokkal foglalkozni, és van bennem egy vitathatóan egészséges exhibicionizmus is. Valahogy ezeknek a tulajdonságoknak az összessége pedig mind a televíziós műsorkészítő szak felé mutatott. Így hát idén, a karantén kellős közepén már csak tévés szakra jelentkeztem és legnagyobb örömömre sikerült is.
Kicsit visszakanyarodva a színészetre, mondhatjuk, hogy a FOMO című film hozta el neked a nagy áttörést. Mondanál 3 dolgot, amit színésznőként tanultál belőle, és 3 dolgot, ami miatt ajánlanád a cikk olvasóinak?
Színésznőként nagyon érdekes volt megtapasztalni: egy egész stábnyi ember azért van jelen, hogy a semmiből valamit létrehozzon, ami mindenkinek szívügye.
Mindenki azért van ott, hogy a lehető legjobbat csináljuk, mindenki hisz benned és bízik a másik szaktudásában is. Szakmai dolgokat is tanultam, „filmes nyelvet”, ami a későbbi, például rendezőasszisztensi munkáimban nagyon jól jött, illetve megtanultam a próbák, de a helyes improvizáció fontosságát is. Ami miatt pedig érdemes megnézni a FOMO-t, az az, hogy szembesít a valósággal, nem mismásolja el a rizikósabb „tabutémákat”. Szépen megkapod nyersen, aztán dolgozz vele magadban, mert ez a rideg valóság. Mindegyik korosztálynak más miatt lehet érdekes. A fiatalokat szembesíti azzal, néha mennyire nevetséges vagy éppen veszélyes, amit művelnek másokkal, anélkül, hogy tudnák, milyen károkat okoznak ezzel. A szülőknek pedig piros zászlócska lehet, hogy bizony, történnek ilyen dolgok a világban, nem lehet minden elől elfordítani a fejünket, hogy amit nem látunk, az nem is történik.
Van egyéb olyan kreatív tevékenység, ami nagy szerelmed?
Nagyon szeretek analóg géppel fotózni. Egyáltalán nem vagyok jó benne. Legtöbbször csak a szerencsén múlik, hogy egy-egy kép éppen hogy sikerül. De imádom fél-egy évvel később visszanézni az emlékeimet, amikor előhívatok egy tekercs filmet.
Színész vagy színésznő, akinek a játéka nagy hatással volt/van rád: Nagyon szeretem Zendaya-t, szerintem kevés olyan természetes színésznő van, mint ő. Magyar fronton Kurta Niké játékát szeretem nagyon, sajnos nem ismerik sokan, ezerszer nagyobb ismertséget érdemelne.
Egy zene, amit mostanában hallgatsz: Abszolút mindenevő vagyok zenei téren, viszont nagyon szeretek vonulni zenére utcán. Ehhez most leginkább Elbow Grounds of divorce című száma segít hozzá, amit a The Morning Show című sorozatban hallottam. Nagyon ajánlom mindenkinek, a zenét és a sorozatot is.
Egy külföldi város, ahol szívesen élnél: Régóta kacérkodom Berlinnel, de nem tudok németül (bár ha jól tudom, ott ez pont nem akadály), a karantén alatt beleszerettem New Yorkba is, de pár éve voltam Montpellierben a volt gimnáziumommal, ott is szívesen laknék és feleleveníteném a franciatudásomat is.
Ultimate kedvenc színházi darab/film: Hatalmas Csehov-rajongó vagyok, filmből pedig bármi, amit Taika Waititi rendezett. Teljesen odavagyok a humoráért.
Álomszerep: Az Euphoria című sorozatban nagyon szívesen alakítanék akár egy eltévedt takarítót is, de egyszer valami jó kis nyomozós, beépített ügynökös filmben is játszanék. Ó, meg életrajziban. Nagyon izgalmas lehet egy létező embernek utánanézni, elsajátítani a mozdulatait, beszédstílusát, akcentusát
Valaki, akivel szívesen dolgoznál együtt: Xavier Dolan, Greta Gerwig, természetesen Tarantino. De a realitás talaján maradva szívesen dolgozom együtt bárkivel, akivel megvan az az instant kapcsolódás.
Legnagyobb kulturális élmény: 13 évesen jelen voltam az összes utolsó előadáson a Nemzeti Színházban, amikor vége lett Alföldi Róbert igazgatásának. Máig beleborzongok, ha belegondolok az összes álló tapsba, szeretetbe, a fájó elengedésbe, ami ott történt. Nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatal voltam, amikor ez a dolog megtörtént, ugyanakkor boldog vagyok, hogy a részese lehettem.
