Pénteki kultúrrandi Papp Virág illusztrátorral, tetoválóval, a Virágéknál márka alapítójával

Jól sejtem, hogy már kiskorodban is jelen volt az életedben az alkotás, a rajzolás szeretete?

Igen, szerettem rajzolni, táncolni, dolgokat készíteni. Minden nagyon érdekelt, amivel kicsit még jobban sikerült kifejeznem magam, mint szavakkal.

Művészi pályára készültél vagy a sors mozgatta így a szálakat?

Nagyon szerettem magam úgy elképzelni, hogy olyasmit csinálok, amit most. Ennek ellenére mire idáig eljutottam, jó nagy kanyarok adódtak az úton. A közvetlen környezetemben nem volt előttem példa arra, hogyan lehetne ilyen életet élni, ezért az, hogy illusztrációval, grafikával, művészettel foglalkozzam, sokáig titokban dédelgetett álom maradt.

Mikor jöttél rá arra, hogy ez a te utad, és ebből is szeretnél megélni?

Sok minden mással foglalkoztam, mielőtt a vállalkozásom lett az egyetlen munkám. Viszont már akkor is kiderült, hogy a kreatív feladatokat tudom a legjobban elvégezni, és azokat is élvezem a legjobban. Emellett a személyiségemből adódóan sokkal jobban működöm kevésbé korlátokhoz kötött rendszerben; például olyanban, amelyben a magam főnöke vagyok. Ez a negyedik év, hogy csak a Virágéknált csinálom.

Hogyan született a márka?

A különböző kis termékeimet, rajzokat, kerámiákat minden más korábbi munkám mellett készítettem. Eleinte leginkább a saját kedvemre, de egészen rövid idő után kiderült, hogy másoknak is tetszenek, mások is szeretnének belőlük. Hét éve létezik a márkám, kisebb-nagyobb lendületekkel épült, és amikor egyre több csatornán kezdtem alkotni, egyre több emberhez ért el.

Hogy írnád le a „személyiségét”?

A márkám személyisége az én személyiségem kivonata. Engem dolgoz fel, bár talán ez a legtöbb márka esetében így van. Ezzel azt szeretném mondani, hogy nagyon személyes márka. Sokat rajzolok megbízásra is, de a legtöbb megkeresés éppen azzal a céllal érkezik, hogy az adott témát a Virágéknál képi világára fordítsam át.

Úgy képzelem, hogy ha tervezésről van szó, jobban figyelsz az intuíciódra, mint az üzleti szempontokra. Szerinted mi az, amivel egy grafika igazán meg tudja fogni az embert?

Egyre inkább úgy gondolom, hogy ha valaki vizuális szakembert bíz meg valaminek a megtervezésével, akkor érdemes mindenekelőtt annak az ötleteit meghallgatnia, megnéznie, mert legtöbbször csak a saját fejünk szűk kis terében vagyunk képesek elképzelni a dolgokat. Ezért amikor én terveztetek vagy együtt dolgozom valakivel, szeretem, ha ötletekkel, elképzelésekkel lepnek meg. Fordított esetben pedig azt szeretem, ha a megbízó rám bízza a tervezést. Segít, ha mindent elmond az elképzeléséről, tehát vannak keretek, de azokon túl kell gondolkodnom, és végül mindig a kettőnk gondolatainak az ötvözetéből születik meg a jó ötlet.

Olvastam, hogy a kézzel való alkotás áll a legközelebb a szívedhez. Hogy néz ki nálad az alkotófolyamat?

Szeretek ceruzával papírra skiccelgetni, aztán digitálisan továbbgondolni, kibontani az ötleteket. Viszont sokszor van olyan is, hogy a tervezést nem előzi meg hosszas előkészület, csak leülök az adott téma elé, és kibontom.

Nagy szerelmed lett a handpoke tetoválás. Minek a hatására?

Sokáig rajtam is csak handpoke technikával készült tetoválások voltak. Izgalmas volt ezt a módszert látni, amikor Budapesten is egyre többen kezdték el használni. Nekem is nagyon tetszett, mert nem járt vele az a fajta sztereotípiahalmaz, amikkel addig a tetoválásokkal kapcsolatban tele volt a fejem. Na meg persze nincs egy zizegő gép köztem és a másik ember között, és ettől szerintem személyesebb is az egész.

A nőiséghez, a testhez, az önelfogadáshoz, a szexualitáshoz köthető egyedi mintáiddal robbantál be, amiket a tapasztalataid inspiráltak. Mi az, amit a legjobban szeretsz a női létben? És mit tekintesz benne jelenleg a legnagyobb kihívásnak?

Nehéz kérdés, mert erre szerintem hónapról hónapra kicsit más választ tudnék adni. Jelenleg azt élvezem a legjobban megtapasztalni, hogy milyen hatással van rám a természet, hogy milyen gyorsan és könnyen fel tudok szabadulni, ha a természetben vagyok. Ebben van valami, amit én úgy élek meg, hogy a nőiségemmel kapcsolatos. És valami olyan is, ami az érzékenységemmel van összefüggésben. Ugyanezt az érzékenységet, finomhangolást bekapcsolva tartani a hétköznapi, nagyvárosi életben sokszor nagy kihívást jelent.

Mostanában mik azok a témák, amik leginkább megszólítanak?

Az a nagy igazság, hogy egész nyáron alig rajzoltam valamit. Fel kell töltődnöm, és újra meg kell találnom, mi az, ami izgat, foglalkoztat, mert az egész éves tervezésben és hajtásban lemerültek az elemek.

A pszichológiai töltet visszatérő motívum nálad. Sokak mellett én is nagyon szerettem, amikor a kötődési stílusokat szőtted bele az alkotásaidba. Tervezel még ilyesmit?

Sokáig foglalkoztatott, hogy lehetne ilyen projektben gondolkodni, és azóta sokan csinálnak is nagyon szuper hasonló tartalmakat. Lehetséges, hogy lesz még ilyesmi nálam is.

Ha már a nőiség szóba került: második otthonod a Sisko Studio, ahol feltörekvő tervezőkkel kreatív és motiváló közegben dolgoztok együtt.

A Sisko Studiót hárman csináljuk Nácsa Andival, akié a Nandi ruhamárka és Sziládi Noémivel, aki a vőlegényével, Viktorral a Kamay Ko stúdiót vezeti. Ez a negyedik év, hogy a közös stúdiót visszük, ami egyszerre bemutató- és alkotótér, ahol a legtöbb terméket tervezzük és készítjük. Plusz van egy extra szalonrésze is, ahol én tetoválok, Noémi pedig a Kamay Ko Nails géllakszolgáltatást csinálja.

Sok izgalmas kollaboráció köthető a nevedhez a siskós berkektől a női breaktánctanfolyamig. Kiemelsz párat, amiket különösen élveztél?

Noémivel közösen többször dolgoztunk a Tarot Kollektívának; azokat a munkákat mindig nagyon szerettem. Legutóbb pedig az egész Sisko-csapattal a Blahalouisianának terveztünk kapszulakollekciót a tizedik születésnapi bulijukra, ami a Budapest Parkban volt. Azt az együttműködést is nagyon élveztük.

Nagyon szimpatikus volt az az erőforrásworkshop, amit Szőllősi Nórival (Ciklusmesék) és Markó Barbival (Tarot Kollektíva) hívtatok életre. Ott te is tartottál lazító kollázst. Milyen volt, és lesz-e még hasonló kezdeményezés?

Azt a workshopot az elmúlt két nyáron szerveztük meg, mindkét alkalommal nagyon jól sikerült, és szuper élmény volt részt venni benne. Remélem, lesz még ilyen.

Nemcsak a mintáidban lelhető fel a társadalmi kérdésekre való fogékonyság, hanem abban is, hogy a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) ifjúsági nagykövete lettél. Hogyan jött ez a lehetőség, és mivel jár együtt?

Az MHB talált meg, hogy legyek egy az ifjúsági nagykövetek közül. Remek csapat jött össze, és nagyon jó volt a kezdeményezés. Azóta idén, a választások előtt is dolgoztunk együtt egy azokra felkészítő, több héten át tartó kérdéssorozatra épülő és aztán a válaszokat illusztráló sorozattal. Szeretek ilyen projekteken is dolgozni, ilyen formában állást foglalni. Vannak bizonyos kérdések, amikről fontosnak érzem véleményt alkotni.

Olvastam, hogy a zene és a tánc fontos inspirációs források számodra. Hogyan jelennek meg az életedben?

Sokáig táncoltam, jártam improvizációs kurzusokra, kontaktimprovizációval foglalkoztam, különféle ellazulástechnikákat tanultam. Ez egy ideje már nincs az életemben, de továbbra is a tánc az egyik legjobb módja annak, hogy kikapcsoljam magam a gondolataimból, és feldolgozzam a velem történteket. A zene pedig ezzel kéz a kézben jár. Szeretek lejátszási listákat csinálni, új dolgokat felfedezni, koncertekre járni.

Most milyen projekteken munkálkodsz?

Ősszel újra elkezdek tetoválni, így most arra készülök. Lassan naptárt nyitok, azaz elkezdek időpontokat adni. Ősztől szeretnék sokkal több saját rajzot készíteni, kevesebb tervezést vállalni, több saját ötletet megvalósítani.

Van még olyan szenvedélyed, ami nem került szóba?

Nem szakmai dolog, de a legújabb nagy szerelem az életemben a thai box. Mióta bokszolok, olyan világ tárult fel előttem magammal kapcsolatban, ami előtte zárva volt. Számomra nagyon hasznos, hogy megtapasztalhatom a fizikai erőmet.

#pénteki kultúrrandi

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu