Pénteki kultúrrandi Szalay Dani dobossal, szoftverfejlesztővel

Nem, egyelőre nem dobos szoftvert fejleszt, bár az sem hangzik rosszul, és ki tudja, talán visszatérhetünk erre majd pár év múlva. Jelenleg programoz, dobol a SONYA és a Shell Beach zenekarokban, közben saját dalokon is dolgozik. Ha nem lenne elég érdekes önmagában az, hogy két, egymástól elsőre ennyire távolinak tűnő területen tevékenykedik valaki, megemlítendő az is, hogy pszichológiát végzett. A héten Szalay Danival „randiztunk”.

Kezdjük a legelején: mi volt az eredeti terved, mi akartál lenni?

Ovisként orvos akartam lenni, akkor még nehezebb volt elbizonytalanítani. Gimnazista koromban már könnyebb volt. Érettségi előtt megjelöltem első helyen a SOTE Egészségtudományi Karát, de aztán engedtem a rock and roll csábításának és jelentkeztem a MZTSZ Kőbányai Zenei Studió dob tanszakára – az esélytelenek nyugalmával. Úgy gondoltam, úgysem vesznek fel, és akkor mehetek tovább az eredetileg kijelölt úton, de legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam. Aztán felvettek. Nagyon örültem neki, aztán leesett, hogy ezt akkor most el kell mondanom a szüleimnek, ugyanis nem szóltam nekik a jelentkezésről.

Hogy jött képbe a zene?

Hároméves korom óta zenélek, a xilofon volt a választott hangszerem ekkor. Aztán mindenfélét kipróbáltam. A szüleim mindig biztattak, hogy zenéljek valamin, de nem erőltettek konkrét hangszert, így a hegedű, gitár és zongora után a dobokra esett a választásom. Apukám fizikus / hangszerfejlesztő mérnök, és munkájából adódóan sokat járt különböző zenei kiállításokra, így Európa legnagyobb zenei expójára is, a frankfurti MusikMessére. Elvitt magával, amikor 13 éves voltam, és amíg ő tárgyalt és bemutatókat tartott, én járkáltam az expo területén. Így tévedtem be egy nagyjából repülőhangár-méretű terembe, ami tele volt dobokkal. A kiállítók nagy örömére mindent végigütögettem, amit lehetett, és ez a szerelem azóta is tart.

Mi vezetett aztán a pszichológia felé, és hogy kötöttél ki végül a jelenlegi hivatásod mellett?

Apukám mindig is támogatta, hogy zenéljek, de annyira nem örült az ötletemnek, hogy zenét tanuljak és csak ezzel foglalkozzak, így amikor fölvettek a Kőbányai zenesuliba, megígértem neki, hogy utána kitanulok valami rendes szakmát. Persze kevés ember gondol talán pont a pszichológiára, amikor „rendes szakmáról” beszélünk. Pszichológia hallgatókkal kapcsolatban szoktak viccelődni azzal, hogy inkább pszichológusra lenne szükségük, nem pszichológiatanulásra. Minden ilyenben van valamennyi igazság, és kicsit egyet is tudok érteni ezzel a viccel. Nagyon foglalkoztatott, hogy az általános emberi elme és lélek működése mellett saját magamat egy kicsit jobban megértsem, megismerjem. Sokat köszönhetek ezeknek az éveknek, nem lennék az az ember, aki ma vagyok, ha nem végzem el ezt a szakot, de a vége felé elkezdett körvonalazódni, hogy nem kifejezetten akarok ezzel hosszú távon foglalkozni.

Szakdolgozatírás alatt számos játékos, számítógépes logikai feladatot kellett megoldatnom gyerekekkel, és az egyik ilyen program elromlott, vagyis nem produkált valid eredményeket. Valakinek meg kellett javítania. Fogtam magam, és némi önálló internetes utánaolvasást követően sikeresen megjavítottam. Ekkor programoztam életemben először, és nagyon jó élmény volt. Szerettem a neten a kutakodást, utánajárást, próbálkozást, kísérletezést, majd sok kudarc után végül a sikert és a sikerélményt. Kiderült, hogy ez igazából egy programozó élete dióhéjban. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy úgy döntsek, megint átnyergelek egy másik lóra.

A zene mindig szerves része maradt a mindennapjaidnak?

A zene teljesen kiirthatatlan az életemből. Tanulmányaim és programozói munkámmal párhuzamosan mindig gyakoroltam, jártam tanárokhoz, volt zenekarom, akár egyszerre több is. Egyetlen hosszabb időszakban nem, amikor egy populárisabb (mondhatni mainstream) bandából távoztam épp, és úgy döntöttem, hogy soha többet nem fogok olyan zenekarban játszani, amihez igazából nincs kedvem.

Van munkám, amiből megélek, csak a pénz és az esetleges siker miatt nem fogok muzsikálni. Sokat gyakoroltam ebben az időszakban, meg elkezdtem zenéket írogatni egyedül. Nagyon régóta vágytam erre. Azóta is próbálom a saját ötleteimet a magam amatőr módján rögzíteni, ha épp van időm rá. Végül két olyan zenekar is megkeresett, akiknek a zenéje közel áll a szívemhez, hogy akarok-e csatlakozni, és habozás nélkül igent mondtam. 2018 elején kerültem így a Shell Beach-be, majd a SONYA zenekarba, ahova először csak helyettesíteni hívtak, végül az előző dobos távozásával fix tag lettem.

Egymástól merőben különböző területek társíthatóak hozzád: zene, informatika, pszichológia. Hatnak/ hatottak ezek egymásra valamilyen formában?

A pszichológia és az informatika szerintem több dologban hasonlít egymásra, mint sokan gondolnák. Szerintem a számítógépeket az emberi agyhoz / idegrendszerhez hasonló módon alkottuk meg, akkor is, ha ez nem volt feltétlenül 100%-ban szándékos. Az egyik elektromossággal továbbít információt, a másik kémiai anyagokkal, de mind a kettő különböző, kisebb-nagyobb funkcionális egységek és az azokat összekötő pályák sokasága, és ezen egységek kommunikációja eredményezi a magát a működést.

De mielőtt nagyon elkalandozom, visszatérek a kérdéshez. Szerintem ezek a különböző területek úgy hatnak egymásra az életemben, hogy minél többet tanultam meg az egyiken, annál könnyebben tanultam valami újat egy másikon. Van egy teóriám: ha egy ember egy adott dologba beleássa magát, és már egy kicsit jobban átlátja, akkor egy újabb dolgot már könnyebben, gyorsabban tanul meg utána. Nem tudom ezt semmivel alátámasztani, csak egy megérzés. Például mióta informatikával foglalkozom, sokkal gyorsabban beletanulok a zenéhez köthető technikai folyamatokba, például a számítógépes hangrögzítés során használt különböző programok használatába, vagy virtuális szintetizátorok működésébe és használatába. Ilyenekkel szívesen töltök el időt, kár, hogy kevés van belőle.

Ha valaki megkérdezi, „és te mit csinálsz?”, mi a kézenfekvő válasz? Miként tekintesz magadra?

Jelenleg biztosan az lenne csípőből a válaszom, hogy „fejlesztő vagyok”, aztán – mivel nagyon ritkán tudom magamat ilyen szépen, röviden és tömören kifejezni – elkezdenék ömlegeni a zene fontosságáról.

A pszichológia mennyiben része a mindennapjaidnak?

Sokat profitáltam belőle. Nem hiszem, hogy valaha ezen a területen fogok dolgozni (persze sose lehet tudni), de soha nem bántam meg, hogy ezt tanultam az egyetemen. A mindennapokban sok fronton látom előnyét. Az önismeretem biztos, hogy jelentősen erősödött, stresszkezelésben is biztosan jobb lettem. Meglehetősen stresszes, izgulós gyerek voltam. A zenélés esetében ez nem kifejezetten előny. Évek munkája az, hogy most már tudok úgy színpadra lépni, hogy csak egészséges mértékben izgulok. Körülbelül huszonkét éves voltam, amikor úgy éreztem, nagyon őszintén el kell gondolkoznom, hogy ha minden alkalommal rettegéssel állok a színpadra, akkor mi értelme az egésznek? Hiszen ezt elvileg élvezni kéne, vagy mi… Azt is megfontoltam, hogy abbahagyom az egészet örökre. De erősebb volt bennem a zene szeretete, meg talán a megszállottság is már ezen a ponton. Nem tudtam abbahagyni. Most már szeretek színpadra állni, és jelenleg nagyon hiányzik is.

Van esetleg olyan műfaj vagy formáció, amiben nagyon szívesen kipróbálnád még magad?

Konkrét formáció nincs, de ahogy említettem, én is írogatok dalokat, és mivel az ehhez választott két hangszerem a dob és a zongora (zongorán belül is leginkább a virtuális szintetizátorokról beszélünk), ezért javarészt elektronikus zenéknél lyukadok ki. Szeretek hallganti is kísérletező attitűdű elektronikus zenéket, főleg olyanokat, melyekben szerepet kapnak „igazi”, analóg hangszerek is.

„Tetten lehet érni” a karantén alatt bármelyik zenekarodat valamikor?

Lélekben elbúcsúztam a koncertezéstől, amikor beütött a kijárási korlátozás, ehhez képest a SONYA-val és a Shell Beach-csel is fellépünk az A38-on ebben a hónapban. No persze közönség nem lesz, cserébe sok kamera, és egyszer a tévé is leadja. Sajnos még nem tudom, hogy mikor lesz látható.

Mik/kik inspirálnak leginkább?

Mindig is szerettem azokat a zenészeket, akiknek van legalább két értelmes gondolata a világ dolgairól, néha már-már aktivistának is lehetne nevezni őket. Fela Kuti élettörténetét szerintem minden zenésznek ismernie kéne, de például Henry Rollinsszal is szívesen meginnék egy kávét és kikérdezném, hogy miért kalandozik egy egykori punk zenész folyamatosan a világ aktuálisan legveszélyesebb pontjain, mint mondjuk Irak, Afganisztán vagy Szíria. A Roots zenekar két fő megmondóemberét (Ahmir Questlove Thompson, Tariq Luqmaan Trotter aka. Black Thought) is szívesen hallgatom, vagy olvasom a cikkeiket, ők főleg amerikai aktuálpolitikai témákat szoktak feszegetni.

Van-e valami, amire kiemelten büszke vagy?

A kutyám, Rupi. Tud frizbivel a szájában ugatni. Ez hihetetlen teljesítmény! Na jó, viccen kívül, sokat olvastam, meg sok oktatóvideót néztem kutyanevelés témában, mielőtt ő megérkezett az életembe, aztán ezek nagy részét ki is dobtam az ablakon, próbáltam csak a lényeget kiszűrni. Eljártam vele kutyaoviba meg iskolába is, és így körülbelül másfél évvel később azt tudom mondani, hogy ő a legtökéletesebb kiskutya a világon. Nekem biztos, hogy az. Persze elfogult vagyok. De tényleg nagyon érzékeny és értelmes kutya.

Ha most egyik napról a másikra hivatást váltanál, mi lennél?

Biztos, hogy valami kétkezi munkában próbálnám ki magam, szeretek semmiből valamit alkotni. Ács vagy asztalos irányba kacsintgatnék.

Hogyan éled meg most a mindennapokat, mit tanultál a karantén alatt, hogy érzed magad? Mivel töltöd az időt?

A cég, ahol dolgozom, egyik napról a másikra átváltott teljesen otthoni munkára, egyik vasárnap délután írt a főnököm, hogy akkor holnaptól senki ne jöjjön be az irodába. Egyébként is volt olyan, hogy otthonról dolgoztam, és szeretek is otthonról dolgozni, de most már kezd kicsit sok lenni. Nem gondoltam, hogy ezt a mondatot valaha leírom, de nesze: hiányzik az iroda. Hozzá kell tenni, hogy nagyon király helyen dolgozom, szeretem a munkámat, és tényleg hiányoznak az emberek meg a közeg is.

De nézzük a jó részét: sokkal többet főzök, ráadásul egész egészséges dolgokat. Többnyire. Kísérletezem kenyér- és zsemlesütéssel is, ezt is nagyon élvezem. Főleg, amikor jól sikerül. Sajnálom, hogy ez a helyzet hozta ki ezt belőlem, és nem kezdtem el sokkal hamarabb.