Az 528 oldalas könyv útmutatással szolgál a holokauszt túlélőinek, de főleg leszármazottainak ahhoz, hogy miként kutathatják fel és szerezhetik vissza a hajdanán családjaik tulajdonában lévő műveket. A könyv 109 esetet mutat be, Franciaországtól az Egyesült Államokig és Ausztráliáig. Gunnar Schnabel, az egyik társszerző szerint "remekművek ezreiről és kisebb értékű festmények tízezreiről van szó, amelyeknek vissza kell jutniuk az eredeti tulajdonosok családjaihoz".
"A Franciaországból elvitt 30 ezer mű közül 16 ezret soha többé nem láttak. A múzeumok tudatosan titkolóznak, egyes műveket a pincékben tartanak" - hangoztatja a visszaszolgáltatási ügyekkel foglalkozó ügyvéd. A könyv címlapján Carl Spitzweg biedermeier festő Fiat Justicia című festménye látható, egyrészt címe okán (Legyen igazság!), másrészt azért, hogy nyomást gyakoroljon a német kormányra, amely a háború vége óta nyilvános gyűjteményeiben őrzi a képet, Leo Bendel - a buchenwaldi haláltáborban elhunyt zsidó kereskedő - egykori gyűjteményének egyik darabját. A szövetségi pénzügyminiszter februárban ígéretet tett a kép visszaszolgáltatására Bendel örököseinek.
A szerzőknek az is céljuk, hogy rávegyék a múzeumokat a birtokukban lévő művek eredetének kivizsgálására és arra, hogy elismerjék, melyeknek jutottak úgy a birtokába, hogy azokat zsidó tulajdonosaiktól orozták el korábban a nácik. A szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező múzeumok azonban nem képesek olyan vizsgálatokra, mint amilyet a bécsi Leopold múzeum indított tekintélyes Schiele-gyűjteménye eredetének kivizsgálására. Schnabel szerint amúgy sem lesz elég pénz a nácik által elorzott valamennyi kép visszavásárlására, és a múzeumok még szerény kártérítésre sem készek.
Monika Tatzkow történésznő, a könyv társszerzője úgy véli, hogy múzeumok szándékosan húzzák az időt: "Egy-egy családon belül az idővel halványul az elvesztett képek emléke. A gyerekek emlékeznek rá, de amikor ők is meghalnak, a visszaszolgáltatás még nehezebbé válik."
A témával kapcsolatos vitát spekulációs gyanúk is terhelik, az olyan művek értéke, amelyek több évtizedre eltűntek, jelentősen megnőtt. Ludwig Kirchner berlini utcaképet ábrázoló festményéről sokat írtak, amikor a korábban a berlini Brücke-múzeumban kiállított képet az örökösök, miután visszaszerezték, árverésre bocsátották. Végül Ron Lauder illatszergyáros vásárolta meg 28 millió euróért (6,9 milliárd forint).
Tatzkow szerint a művek az értékük mellett érzelmileg is fontosak az örökösök számára. "Egy visszaszerzett kép a család számára múltjának egy részét idézi fel, van úgy, hogy semmi más nem marad ezekből a családokból az utókorra." A szerzők szerint a könyv önbizalmat adott egyes örökösöknek. Az ügyvédek viszont kevésbé jól fogadták. "Egyes kollégáim szerint én ingyen szolgálok olyan tanácsokkal, amelyeket ők az ügyvédi irodában drága pénzért adnak ügyfeleiknek" - mondta az AFP-nek Gunnar Schnabel.
(Múlt-kor/MTI)
